Hajdú B. István beavatja a vlv olvasóit közvetítő munkájának kulisszatitkaiba. Elárulja, kik voltak a kedvencei a Kemény-korszak aranycsapatból és kik azok a mai válogatottak közül. Megtudhatjuk azt is, hogy milyen prioritások alapján alakította ki riói közvetítési tervét a köztévé sportadója - vízilabda, vízilabda és vízilabda!

- Úgy tudjuk, hogy a riói vízilabdameccseket a te kommentálásoddal élvezhetjük majd. Milyen a közvetítési terv?

- Az olimpián valóban én fogom a vízilabdacsapataink mérkőzéseit közvetíteni. Illetve, miután az M4 Sport mellett az M5 nevű új csatorna is beszáll a közvetítésekbe, biztos, hogy a férfiaknál naponta két-három mérkőzés képernyőre kerül, nem csak a magyar csapat meccse. A nőknél összesen nyolc csapat van, négy meccs lesz naponta, nagyon valószínűnek tartom, hogy mivel bőven van műsoridő, lesz mód a magyar válogatott mérkőzései mellett más meccsek közvetítésére is. Aztán a csoportkör után, a kieséses szakaszban is sok meccset láthatnak majd a nézők, a magyarokét remélhetőleg minél tovább, de a riválisokét is.

- Azt lehet már tudni, hogy a csoportmeccsek mindegyikét élőben közvetítitek?

- Igen, így lesz. Köztudott, hogy a vízilabda az egyetlen csapatsportág, amelyben Magyarország részt vesz a riói olimpián, így ez a sportág prioritást élvez. Egyébként amennyire rossz a szerb és a magyar férfi csapat játékosainak, hogy a nyitó napon hatkor felkelnek az olimpiai faluban, hogy megreggelizzenek és 9-kor meccset játsszanak, Magyarországon ezzel indul a riói olimpia! Aki délután kettőkor szombaton - a pénteki megnyitót követően - bekapcsolja a tévét, először egy szerb-magyar meccset láthat. Ez azért nem rossz. Nyilvánvalóan az egyéni sportágakban induló versenyzőink is "harcban fognak állni", azt most nem tudom neked megmondani, hogy az ötödik napon lesz-e valaki versenyben a női vízilabdacsapatunk meccsével egy időben, de ha ott judós, vívó, bárki is lesz, az biztos hogy a vízilabda-mérkőzéseket látni fogják a nézők.

Amennyire a játékosnak talán szerencsés, hogy este 20.50-kor játszhat három csoportmeccset is, nekünk ez azt jelenti, hogy éjszaka, 1.50 perckor lesz a kezdés, de 3 órától vannak az úszódöntők, vagyis ezek kellemes éjszakák lesznek, vízilabdameccsekkel, majd úszódöntőkkel, vélhetően sok magyar érdekeltséggel.

- Ez azt jelenti, hogy a vízilabda alatt te végig ott leszel? Vagy mást is csinálsz?

- A második napon, amikor a lányok még nem játszanak, a fiúk pihennek, várhatóan lesz más feladatom is, illetőleg nyilván attól is függ a beosztásom, hogy a fő csoportmérkőzések mennyire "csoportosulnak". Például az első napon reggel 9-kor lesz a szerb-magyar, 19.30-kor a spanyol-olasz. A kettő közötti időben nyilván...

- Copacabana... :-)

- ...nem nyaralás lesz. A második vízilabda-napon pedig reggel 9-kor horvát-montenegrói meccs lesz, s nekünk abban is gondolkodnunk kell, hogy ez az időpont európai szempontból nagyon jó. Kettős az érzés, mert ha az ember ott van az olimpián - szeretne sok mindent látni. Ugyanakkor a munkám szempontjából fontos, hogy lássam a brazil csapat meccsét vagy a japánt, hiszen őket fogom majd közvetíteni. És ha most hirtelen a japán vízilabdáról kellene hosszan beszélnem, hát, igen udvariasan, röviden mondanám el a gondolataimat.

1996 óta valamennyi olimpián ott lehettem. Ráadásul, amikor a helyszínen ott voltam meccsen, 2012-ig nem is vesztett a magyar csapat. 1996-ban egy mérkőzésen voltam, a felére értem oda a magyar-orosznak, azt megfordítottuk, 2000-ban az utolsó három meccsen voltam ott, azokat megnyertük, 2004-ben, 2008-ban egyszer a rádióval, egyszer a tévével végigkísértem az olimpia megnyerését veretlenül. Londonban kaptam én is a pofonokat...

Az olimpiákon a magyar szurkolók körében nagyon népszerű a vízilabda, s ez nem csak az eredményességnek köszönhető. Sokan szurkolnak egyéni sportolóknak is, de igazából nem nagyon tudják hova tenni a cselgáncsot, a vívást, a tollaslabdát, amit négyévente egyszer látnak. Na, a vízilabdával nem ez a helyzet. Ráadásul most ez az egyetlen csapatsportunk, a kézilabdának nem sikerült és ez nagyon rossz. A két pólós válogatottal mindenki maximálisan azonosulni fog. A fiúkkal azért, mert szép nagy erős fiúk, akik világverők, a lányokkal meg azért, mert Európa-bajnokok és még csinosak is.



- Hogy készülsz? Van erre egy kidolgozott technikád? Adatok összegyűjtése, a játékosok feltérképezése? Hogy megy ez?

- Mióta vízilabda-világversenyre járok - először 97-ben voltam az athéni Világkupán, ott közvetítettem két meccset - minden, a közvetítésemnél használt papírom, feljegyzésem megvan. Minden újság is, magyar és külföldi is egy-kettő. Nyilván nagyon sok értelme ennek nincs, azok a játékosok jobbára már edzők, például ugye Benedek Tibi is, aki, amikor elkezdődött az én vízilabda-közvetítési időszakom, még javában játszott. Egy-két érdekességet azért még fel lehet fedezni a régi papírokon is.

Ugye nekem most még előtte van egy kisebb, másfajta verseny is, a pénteken kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság... Ott még valószínűleg nem a japán és a brazil vízilabdára fogok fókuszálni, de utána... Egyetlen olyan sportág lesz Rióban, amit végig közvetítek majd, természetesen igyekszem sok információt összegyűjteni - sokat olvasni a vlv-t, ez a minimum :-), ez egyértelmű, de tényleg.

Bármilyen furcsa, az én szemem most a magyar sajtó is lesz, mert egy hónapig Franciaországban az ottaniaktól nem fogok tudni képet kapni arról, hogy hogy megy az emberelőnyös játékunk. Ahogy vége lesz az Európa-bajnokságnak és július 11-én hazajövök, azon a héten lesz a női és a férfi felkészülési tornánk, tehát visszacsöppenek azonnal, de hát igyekszik az ember közben is figyelemmel követni a fejleményeket, ez nyilvánvaló.

- Most egy álnaiv kérdés következik: örülsz, hogy vízilabdát csinálhatsz?

- Persze, hogy örülök! Hozzáteszem: ez az a sportág a labdajátékok közül, amit én soha életemben nem űztem. A nagyobbik fiam vízilabdázik, a kisebbik még csak kétéves, ő lehet, hogy fog, meg tanul úszni a négyéves lányom is, de én magam is tudom azért, hogy ez milyen nehéz játék. Ezért aztán elsősorban arra gondolok közvetítés közben, hogy azt, aki nézi, hogy tudnám egy kicsit irányítani, hogy mire figyeljen. Nem szeretném a szakértő látszatát kelteni, Magyarországon rengeteg jó szakember van, aki a televíziós közvetítéseket is segíti. Túlzás lenne, ha megmondanám a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibornak, aki világbajnok csapatot csinált, hogy most melyik emberelőnyös figurát játsszuk... De ha észreveszek olyan dolgot, mint például a Kemény-csapat esetében történt, hogy Kásás Tamás bent van a kapufánál és korábban nem volt bent, akkor szerintem segíthetem a nézőt, hogy erre figyeljen ő is, hiszen nem véletlen "elkószálásról" van szó, valami ott történni fog.

Egyébként az ellenfeleinkről olyan nagy adathalmazt nem ontanak ránk a médiában, igaz, életrajzot nem is akarok elmondani egy-egy montenegrói vagy olasz játékosról, csak azt az adatot, ami feltétlenül kell.

A vízilabda-közvetítésnek megvan a maga ritmusa, ha például gól van, megáll a játék. Akkor lehet a lassítást elemezve valami érdekeset mondani, de mindig figyelni kell a képre is, hiszen ma már a vízilabda-közvetítések nem csak a víz felszíne felett zajlanak, hanem alatta is. Vagy a díszpáholyban mutatnak valakit vagy a cserepadot láthatjuk, fél szemmel mindig a monitort kell figyelni, hogy mit lát a néző. Persze néha belehalnak a közvetítés rendezői a szépségbe és a túloldalon már három a kettő elleni megúszás van, amikor még mindig az előző kiállítást lassítják.



- Ezren megkérdezték már tőled, hogy a sziporkák, a szellemes megjegyzések mennyire spontán jönnek, illetve fel lehet-e ezek használatára készülni. Nyilván nem minden szituációra, de lehet, hogy vannak olyan panelek, amiket előkészítesz, például ha tudod, hogy egy játékos nevével lehet játszani és amikor az illető olyan helyzetbe kerül, akkor elsütöd...? Mennyire lehet ezt tudatosan, felkészülve csinálni?

- Igazából nagyon nem lehet. Ezek élő közvetítések. Az élő eseményekre reagálunk, nekem talán előnyöm, hogy viszonylag gyorsan tudok reagálni szituációkra, gyorsan tudok oda passzoló dolgokat mondani. De arra előre felkészülni, hogy majd 7:5-re vezet a szerb csapat és onnan megfordítjuk, s nyilván Kiss Gergő fogja lőni a győztes gólt, aki lőtt már hármat -  ezt nem lehet, nem is kell. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy ha valamire nagyon felkészülsz, például egy vicces nevű játékos kapcsán, egész biztos, hogy ott, abban a pillanatban el fogod felejteni, amire készültél. Most ugye a labdarúgó válogatott kijutott az Európa-bajnokságra és Juhász Roland is van, hogy játszik meg nem tudom én, Németh Krisztián is. És belegondoltam hogy milyen vicces, ha ők egymásnak adják a labdát és azt mondom, hogy Németh-Juhász..., mert ez így adja magát. Nos, vagy ők soha nem voltak egyszerre a pályán, vagy ha ez megtörtént, úgy felejtettem el ezt, mint annak a rendje. Tehát erre tudatosan nem lehet készülni. Inkább olyan muníció kell, ami bármikor használható. Mert ennek a munkának a nehézsége nem az, amikor azt közvetíted, amit látsz, hiszen történik valami. A nehézség az, amikor mondjuk lefújják Athénban a döntőt, és háromnegyed órán át, amíg az eredményhirdetés el nem kezdődik, folyamatosan beszélned kell. Na, ott viszont már jól jönnek a kis történetek, a személyes élmények. A riporternek élményeket kell átadnia, ehhez viszont neki magának kell korábban élményeket szereznie, elraktároznia magában. És bizony a felkészülés egy része teljesen felesleges. Az olimpiai döntőre Athénban és Pekingben is, tévének, rádiónak összeírtam, hogy mikor nyertünk olimpiai döntőt és mikor vesztettünk. Szerencsére az említett két alkalommal az, hogy hogyan és milyen körülmények között buktuk el az olimpiákat -  nem volt érdekes. De előfordulhatott volna, hogy az az érdekes és arra is fel kell készülni. Emellett azért valahogy mindig kontroll alatt tartja magát az ember, mert hát olyan "szabad szájjal", ahogy mondjuk egy kocsmában vagy egy kivetítő előtt nézném és kommentálnám a meccset, nem lehet beszélni.

Hozzáteszem: a felkészülésem szempontjából a magyar bajnoki döntő kiváló lehetőség volt, minden meccsen történt valami, vízben, parton, edzettséget adott, hiszen sokszor nagyon nehéz élőben "rekonstruálni", hogy mi miért történik.

- Akkor neked ez az ötjátszmás bajnoki döntő a Szolnok és a Eger között nagyon jól jött...

- Persze! Láttam a válogatottjainkat, az ellenfelek válogatott játékosai közül is néhányat. Emlékszem, milyen sokat segített nekem 2004-ben, hogy a Világliga döntőjén, amit Los Angelesben rendeztek, egy hétig figyelhettem a magyar csapat edzését. Kint voltam, sok dolgom nem volt, mentem a fiúkkal ide-oda. Sok apró jelből kiderülhettek fontos dolgok. Ki mit olvas, ki mire hogy reagál. Ez most hiányozni fog, az biztos. Zavar is, hogy hiányzik, de mindenütt egyszerűen nem tudok ott lenni. Talán a mai világban már nem is szoktak tévést, rádióst annyira - nem mondom, hogy közel engedni, de hogy a csapattal utazzon, plusz bennem mindig van egyfajta gátlás, bármilyen furcsa, hogy nem zavarok-e.

Minden mérkőzés előtt megpróbálok ezt-azt megtudni, akár egy sima magyar bajnoki meccs előtt is, de ha valaki éppen bemelegít, például Triesztben, az olimpiai selejtezőtornán, nem megyek le oda, hogy figyelj, hagyd már abba a felülést, mert meg akarok kérdezni ezt vagy azt. Mert nem az a dolgom. Egyébként szerintem a játékosok is tudomásul veszik ezt a helyzetet. Nem látnak rajtam ártó szándékot, azt, hogy rászállnék valakire, tönkreteszem verbálisan, mert így játszik vagy úgy játszik. És mindenki igyekszik azt elfogadni, hogy ahhoz, hogy ők nagyobbá váljanak, bizony kell, hogy a sajtóval bizonyos dolgokat tudassanak. Elég jól tudom kezelni, hogy mi az, ami elhangzik egy beszélgetésben és azért hangzik el, mert azt el is lehet mondani és mi az, amit elmondanak ugyan, de lehet, hogy már visszaszívnák vagy lehet, hogy nekem mondják, hogy nézd Pista, de nem azért említik, hogy én azt fél óra múlva bemondjam.



- Hogy látod a csapataink esélyeit?

- Mind a két csapatunk jó, de nem egyértelmű esélyese az olimpiának. Nyilván egy ilyen olimpiai ciklusnál, amikor az utolsó időszakban nem az van, mint mondjuk Athén előtt volt, hogy megnyertük a barcelonai vb-t meg a Világligát, hanem két hatodik hely után van egy Eb-harmadik helyünk, én azt gondolom, hogy nem tekinthető a magyar válogatott egyértelmű favoritnak. Ha a magyar csapat a legjobb összeállításában tud játszani és most már azért az elég világos, hogy ahhoz például milyen erős centerek kellenek, tehát hogyan kell felállnunk, akkor a magyar válogatott, ha nem is az aranyérem első számú esélyese, de van olyan erős, hogy egyetlen válogatott se játszana szívesen a magyarral. Azt gondolom, hogy a csoportunkból továbbjutunk, ez teljesen egyértelmű - most a férfi csapatról beszélünk nyilván, már csak azért is, mert a nőknél mindenki továbbjut... -, utána kapunk majd egy nehéz ellenfelet. A másik ágról ugyanis nem tudunk könnyűt kapni. Ha a másik csoportban lennénk, és megnyernénk a csoportot, itt esetleg a negyedik lehet, hogy olyan lenne, hogy ó, hát azt megoldjuk. Nyilván az utolsó három meccs fog sokat számítani, kérdés, hogy mentálisan, fizikailag ki mennyit tud esetleg arra az időszakra tartalékolni.

Olimpiát sokféleképpen lehet nyerni. Nyertünk úgy, hogy Sydney-ben volt két vereségünk, nyertünk úgy Athénban, hogy mindenkit megvertünk, nyertünk úgy Pekingben, hogy a legnagyobb ellenfél, a szerb csapat elvérzett, mi viszont kiválóan éltünk ezzel a lehetőséggel és egy hátrányból megfordított elődöntő után viszonylag sima döntőt játszottunk. A magyar játékosokban benne van ez a képesség.

- Sok magyar válogatottat láttál, melyik tette rád a legerősebb benyomást?

Az athéni csapatot tekintettem a legerősebbnek azok közül a csapatok közül, amelyeket valaha közvetítettem. Nem véletlen, hogy az a válogatott úgy lett olimpiai bajnok, hogy mind az ezüstérmest, mind a bronzérmest kétszer megverte. Nyilván össze lehet hasonlítani posztonként a játékosokat, hogy most ez jobb kapus-e, stb, de úgy gondolom, hogy ott az a csapat annyival előrébb járt, hogy döntő pillanatban több embertől volt az elvárható, hogy esetleg megnyeri nekünk a mérkőzést.

Itt most a helyzet egészen más. Azt gondolom, hogy az esélyesség terhe a szerbeket nyomja, akik mindent megnyertek és akik erőben, technikailag, csapatszellemben is "ott vannak". De még mindig ott tartunk, hogy a magyar válogatottban lesz olyan játékos, aki pontosan tudni fogja, hogy milyen különbség megnyerni vagy elveszteni egy olimpiát. Ez nagyon sok csapatnál nem fordul elő, talán még a horvátnál lesz nyilvánvalóan olyan, aki a címvédő csapatból maradt. És ez óriási előny. Hogy egy sorsdöntő mérkőzésre, annak olimpiai hangulatára úgy készülsz, hogy tudod, mi volt a jó, mi volt a nem jó és ezt össze tudod hasonlítani. Óriási felelősségük, meghatározó szerepük lesz azoknak a játékosoknak, ugye a két Vargának, Kis Gabinak, ha menni tud, Madarasnak, akik ott voltak győztes olimpián, és ez azoknak a sikeréhségével, akik még nem nyertek... Azt gondolom, hogy ebben a magyar csapatban potenciálisan benne van az olimpiai győzelem. Ezt nem szabad eltitkolni, hiszen a játékosok sem a bronzéremért fognak kimenni. Ott, abban a két hétben kell a legjobbnak lenni, az az idő elmúlt a vízilabdázásban, hogy folyamatosan, 12 hónapon keresztül mindenkit agyba-főbe verjél, bárhol is vagy a világon, ezt még az aranycsapat sem tudta megtenni, ott is be-becsúszott egy egy váratlan döntetlen vagy vereség. És ami még fontos, és ezt az Európa-bajnokság bizonyította: mindegy, milyenek lesznek a felkészülési mérkőzések eredményei, mi föl tudunk úgy készülni, hogy a világversenyen a legjobbat nyújtsuk. Az meg már nyilván érzelmi kérdés is, hogy ha felteszed a kédést: nekem, mint riporternek, vajon melyik válogatottal kapcsolatban van a nagyobb esélyem arra, hogy azt kiabálom a végén: "XY ország olimpiai bajnok!", akkor erre most nem tudom azt mondani, hogy Magyarország neve a legsanszosabb az XY helyén, de egyetlen ország riporterével sem cserélnék!

- Ez végszónak is tökéletes lenne, de még szeretném megkérdezni, hogy a régiek közül volt-e kedvenc játékosod. Most már talán meg lehet mondani...

- Nagyon sok fantasztikus játékost láttam. Akiket én közvetítettem a Kemény Dénes-féle aranycsapatból..., Kásás zsenialitásához nem férhet kétség. Fontos meccsen én nem láttam mondjuk Molnár Tamást rosszul játszani. Benedek alázata, szorgalma, vezéregyéniség szerepe játékosként is és edzőként is..., de a többiek is, Kiss Gergő, aki a döntők specialistája..., azért nem emelhetek ki senkit, mert végigsorolhatnék mindenkit, a kapusokat is, akik mindig odatették magukat, amikor kellett. Szécsinek egészen más szerepe volt Sydney-ben, mint mondjuk volt Athénban. Úgyhogy szinte csak kedvencem volt...

- Hogy állunk a maiakkal?

- Azt gondolom, hogy a mai csapat Kásása Varga Dumi. Olyan játékosból, aki megcsinál valamit, amin még a vízilabda szakértői közönsége is meglepődik, hogy azt egyáltalán valaki megpróbálja és megcsinálja, és ha nem sikerül, legközelebb is megpróbálja, na ilyen játékosból nagyon kevés van. De most mondok egy másik példát, ami pedig a kiszámíthatóság értékéről szól. Mondjuk bejön egy labda Hárai Balázshoz centerbe. És ő, gyakorlatilag mint egy polip, megfogja és becsavarja. Teljesen mindegy, hogy honnan, teljesen mindegy, hogy hányan vannak rajta... Ebben meg éppen az a gyönyörű, hogy nincs benne semmi váratlan. Mert TUDOD, hogy ez az ember meg fogja fogni a labdát és be fogja lőni, ha ott állnak heten, akkor beviszi a lövés ereje mind a hetet. Egészen fantasztikus. És vannak olyan fiatalok, akik már egy teljesen más generációt jelentenek. Akik már nem is tegeződve köszönnek, hanem azt mondják: Jó napot!

Szóval sok kedvencem van ma is.

Köztük van Nagy Viktor is, akinek nem sikerült olimpiát nyernie, mert kimaradt abból a 2008-as csapatból, és utána végig robotolta a következő éveket és világbajnokká tett minket 2013-ban. Kedvencem függetlenül attól, hogy tőlem idegen az ellenfélnek az a fajta idegesítése, amit ő rendszeresen művel. Ha az ellenfele lennék, bizony én is azt mondanám: Ezt az embert megütöm! De hát ő hál' Istennek a magyar kapus! Így nem ütöm meg, hanem azt mondom, hogy Ez az, csak így tovább! Vagy odamegyek hozzá, ránézek és megkérdezem: Megüsselek? "Ma nem...!"

- Köszönöm a beszélgetést és kiabálásokban gazdag nyarat kívánok - mindannyiunk örömére!

AZ OLIMPIA FÉRFI VÍZILABDATORNÁJNAK PROGRAMJA