Az OSC világbajnoka két budapesti szezon után egy évig biztosan az egrieknél folytatja. vlv-interjú.

- Két éve, amikor az új OSC létrejött, te voltál az egyik fő szervező, a játékosokat te "környékezted meg", oroszlánrészt vállaltál a csapat kialakításában.

- Balázsnak (Vincze Balázs vezetőedzőnek - a szerk.) volt egy elképzelése arról, hogy milyen típusú játékosokban gondolkodik, Becsey Petinek is, és ezeket a játékosokat én is megkeresetem, próbáltam erősíteni bennük azt a képet, amit én gondoltam az OSC-ről, s ami aztán maximálisan teljesült is, úgy érzem. Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában nem volt túl acélos a múlt évünk, de úgy gondolom, hogy a Magyar Kupa-ezüstérem és a magyar bajnoki ezüstérem sikernek volt mondható, és nagyon jól is éreztem magamat. Ez az évünk nem így nézett ki sajnos, sem a hangulat, sem az eredmény szempontjából.



- Ebben mekkora szerepet játszott az, hogy Joseph Kayes távolléte miatt"csonka" lett a csapat?

- Ez volt a legnagyobb probléma. Én azt tanultam, úgy szól a vízilabdás nagy almanach, hogy vegyél egy jó kapust egy jó centert meg egy védőt. Ez a csapat tengelye, és akkor ezek köré lehet építeni a többieket, a jó lövőket, a balkezeset, az irányítót. Most nálunk ennek a tengelynek az egyik alappillére, a center hiányzott. Innentől kezdve dőlt az egész, s ez sajnos óhatatlanul rányomta a bélyegét a hangulatra is, az sem volt már olyan, mint korábban. Ezek így összefüggtek, a legnagyobb problémánk az volt, hogy a centerkérdést nem sikerült orvosolni.

Év közben volt egy kevéssé sikeres brazil kísérletünk, de igazi megoldás nem született. Nagyon nehéz év volt, sokat játszottuk szoros emberfogás ellen, ami felőrölte a támadóinkat, az átlövőinket. Közben kicsit az emberi kapcsolatok elfáradtak, nehéz úgy mindent beleadni, ha hiányzik az a pozitív légkör, ami az első évet jellemezte, ezért úgy gondoltam, jobb, ha csapatot váltok.

- Mit tudsz az Egerről? Nyilván ismered azokat, akik ott vannak. Mire számítasz? Mi az, ami odavonzott?

- Természetesen jól utánaérdeklődtem az egri játékosoknál, akikkel jó kapcsolatot ápolok, hogy mi várható jövőre. Aztán személyes indokaim is vannak. A mostani szezonban leginkább amiatt szenvedtem, hogy a nagykanizsai Magyar Kupa-selejtezőtornán - nem lebecsülve az ellenfelet - a húszgólos győzelemnél is ugyanúgy négy negyedet kellett játszani, mint utána egy Bajnokok Ligája-selejtezőn, vagy mondjuk egy olyan mérkőzésen, amelyen éppen a bajnokság utolsó helyezettjével játszunk. És bizony, ebben az évben végigjátszottunk hatvan meccset - center nélkül. Ez fizikailag nagyon-nagyon fárasztó volt, nem volt pihenő, az Európa-bajnokság után tudtunk három napot egybefüggően pihenni. Engem most úgy keresett meg az Eger, hogy megvan a két bekkjük, megvan a két centerük, és egyfajta vetésforgó szisztémát vázolt fel nekem Dabrowski Norbi. Azért szeretnének engem, hogy ha esetleg pihen egy bekk, vagy pihen egy center, akkor is legyen még valaki a tarsolyban. Tehát mind a két poszton számítanak rám, és hogyha mondjuk egy komolyabb, megterhelő sorozat után Pufinak pihenőt kell adni, hogy a következő rangadóra megint csúcsformában legyen, centerezek helyette. Ez volt a legnagyobb pozitívum, ami az Eger felé döntötte a mérleg nyelvét, illetve az, hogy reálisabbnak érzem a bajnoki döntőt, illetve a Bajnokok Ligája döntőt azzal a csapattal, mintsem a formálódó OSC-vel, amelyről még nem lehet pontosan tudni, hogy milyen lesz. Úgy tudom, hogy a játékosok többsége marad, Nikicset már bejelentették, ennyit lehet tudni.

- Ez azt jelenti, hogy Egerben alapvetően bekk leszel?

- Így van, de amikor centerben kell teljesíteni, akkor center poszton is számítanak rám.

- Látod, megérte a több poszton való gyakorlás…

- Nyugtával dicsérjük a napot, ezt majd augusztusban megmondom, hogy megérte-e.

- Válogatottság szempontjából, egy ilyen klubcsere mit jelent?

- Igazából nem sokat, mert két élklubról beszélünk. Úgy gondolom, hogy ha mind a két klubban jól teljesít az ember, akkor az mérvadó szintet jelent. Talán annyi előnye lehet az átigazolásnak, hogy a válogatott játékosoknak  picit több pihenő és kiemeltebb figyelem jut Egerben, mint az OSC-ben.

- Ez mit jelent, hogy "kiemeltebb figyelem"?

- Én eddig azt hallottam Dabrowski Norbiról, hogy tekintettel van arra, hogy a válogatott játékosoknak alkalmanként több idő kell, és nem lehet fél napokkal, vagy egy napokkal utána harcba küldeni őket, mert azt megsínyli a klub. Nálunk az OSC-ben nincsenek ifisták, nincsenek olyan játékosok, akik bevethetők. Sőt, idén volt olyan, amikor nyolcan voltunk, mert megsérült Erik, megsérült Toni, Nagy Ádám. Történt olyan dolog is, ami szerintem nagyon ciki, hogy a harmadik számú kapusunk bekkelt Pijetlovicson, a világ egyik legjobb centerén. Ezt így kimondva…, azt gondolom, hogy ez jól jellemezte az idei évünket.



- Az egriekkel milyen a személyes viszonyod?

- Leginkább Pufival kiváló, de szinte már mindenkivel játszottam együtt, úgyhogy nagy meglepetés nem hiszem, hogy érhet.

- Hogy látod a válogatottbeli esélyeidet?

- Ez Tibi ügye. Úgy gondolom, hogy az egész évem nagyon jól sikerült. Még úgy is, hogy a klubedzéseken sem nagyon volt módom gyakorolni kifejezetten a védői munkát.

- Ez is oka a váltásnak?

- Igen. Legalább edzésen jó lett volna, ha egy kicsit tudok bekkelni, ez nem rontott volna a center-teljesítményemen. De visszatérve a válogatotthoz, bízom benne, hogy hamar ráérzek a megfelelő egyensúlyra, mert mostanában gyakran kipontozódom, mert túl erőszakosan próbálok védekezni, valahogy kiestem a rutinból. Ez most lehet, hogy megmosolyogtató, de néha tényleg azt érzem, hogy hirtelen nem tudom, hogy hogy álljak, hol fogjam meg a centert, hol ne. Ezt most gyorsan "helyre kell állítanom", nagyon sokat fogok gyakorolni, már a válogatott edzések előtt is, és onnantól kezdve, ha sikerül újra több időt a vízben töltenem védőként, s a két év alatt megvillantott centertudásomból is át tudok menteni valamit, akkor - úgy gondolom, - jó esélyeim vannak.Végzetül: szeretném megköszönni az elmúlt két évet egyrészt a csapattársaimnak, mert fantasztikus volt, amikor ezüstérmet nyertünk, illetve Vincze Balázsnak, Becsey Péternek a szakmai munkát, Apáthy Endrének és az ő nevével fémjelzett támogatói körnek a támogatást, amit nem csak az OSC-ben hanem már a Szegedben is nyújtottak, lehetővé téve, hogy ilyen szinten tudjak vízilabdázni!

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert Egerben!