Újból le kell játszani egy csaknem másfél hónappal ezelőtt lezajlott ifjúsági mérkőzés utolsó másodperceit. Az eset tanulságos, az óvás elbírálása precedens értékű és ha korábban lett volna ilyen eset, talán a legutóbbi felnőtt Magyar Kupa kimenetele is másként alakul.

Március 12-én játszották le a fiú ifjúsági bajnokság Vasas-BVSC mérkőzését.
 
A meccs 10:10-re állt a befejezés előtt 23 másodperccel. Ekkor a pálya közepénél kiállították az egyik BVSC-játékost. A Vasas a támadás végén kapura lőtt, a BVSC kapusa védett, a kipattanóért folytatott harc alapján a játékvezető kontrát fújt az emberelőnyben lévő hazaiak ellen. Gyors lefordulás, egy-két passz után a BVSC gólt lőtt, 10:11-re alakítva az állást. Ekkor 17 másodperc volt még hátra a mérkőzésből.

A középkezdés előtt a zsűri észlelte, hogy a BVSC előzőleg kiállított játékosa a vízben maradt, folytatni akarta a játékot, pedig ez a kiállítás a harmadik hibája volt, tehát kipontozódott. Ezért a játékot nem indították el, a zsűriasztalnál parázs vita kezdődött a két csapat képviselőinek részvételével. A zsűri a két játékvezetőt magához hívta és tanácskozást kezdett.

Mivel a gól után a játékot nem kezdték el, ezért a kipontozódott játékos szabálytalanságot nem követett el, ekkor csak ki kellett volna küldeni, és a játékot nélküle folytatni. Az ellenőr azonban észrevételezte, hogy BVSC-játékos a kiállítása után - egészen saját csapata góljáig - nem kezdte meg a medence elhagyását, ezt pedig – a VB által tévesnek minősített álláspontja szerint – a játékvezetők kötelezően a játékba avatkozásnak kellett volna minősítsék, és büntetővel kellett volna, sújtsák. Az ellenőr értelmezése szerint ezen ítélet elmulasztása műhibának számít, óvási okot jelent, ezért javasolta a játék visszaállítását a játékos által elkövetett szabálysértés idejére, amikor a mérkőzés állása még 10:10 volt, és azt, hogy a beavatkozás miatti büntetővel folytatódjon a játék.

Végül a játékvezetők - az ellenőr kezdeményezésére - a BVSC gólját visszavonták és ötméterest ítéltek a Vasas javára, az értékesített büntető után pedig 0.21 percre állíttatták az órát. (Az ügy vizsgálata során egyébként egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak az érintettek arról, hogy ki hozta meg a döntést, az ellenőr, az ellenőr és az egyik játékvezető vagy a két játékvezető.)

A BVSC óvást nyújtott be és ennek az óvásnak az illetékes MVLSZ-testülete, a Versenybíró Bizottság helyt adott. Az ellenőri beavatkozás után történteket semmisnek nyilvánította, s elrendelte a mérkőzés folytatását ettől a ponttól vagyis a hátralévő 17 másodperc lejátszását, 10:11-es állásról. Az adott szakasz újrajátszásában csak azok a játékosok vehetnek részt, akik az akkori helyzetben játékra jogosultak voltak. A határozat szerint az akkori mérkőzésen közreműködő személyek (játékvezetők, ellenőr, zsűri) a folytatásban nem szerepelhetnek.

A VB elmarasztalta az ellenőrt és a játékvezetőket is. A bíróknak ugyanis nem volt joguk a megadott, szabályos gól visszavonására, nem történt olyan technikai jellegű esemény, amely erre lehetőséget biztosított volna számukra.

Megállapította, hogy ha a kiállított játékos nem azonnal kezdi meg a pálya elhagyását, az nem minősíthető automatikusan és kötelezően szándékos beavatkozásnak, a játékvezetőknek a körülmények mérlegelésével csak joguk van annak minősíteni. Ha nem ítéltek, akkor vagy nem vették észre vagy a cselekedetet nem minősítették játékba avatkozásnak. Ezt lehet hibának vagy jó döntésnek minősíteni, de hibás döntés óvásra nem adhat okot. Az ellenőrnek viszont csak az óvás megakadályozására, műhiba esetén van a játékvezetők felé utasítási joga, ilyen esetben akár a gól visszavonására is.

A szóban forgó helyzetben viszont az ellenőr bemondása alapján nem vonhattak volna vissza egy szabályszerű, megadott, gólt, ezután pedig nem ítélhettek volna a kizárólagos mérlegelési körükbe tartozó olyan esemény – a medence elhagyásának nem azonnali megkezdése - szankcionálására büntetődobást, amelyet egyikük sem látott. Az ellenőr beavatkozás a VB szerint akkor lett volna jogos, ha a játékvezetők észlelték volna a játékos beavatkozását, ezért sípoltak volna, azonban az ekkor kötelezően megítélendő büntető helyett más ítéletet hoztak volna. Erről azonben ez esetben szó sem volt.

"A játékvezetők az ellenőr hathatós közreműködésével a BVSC-t megfosztották 3, de minimum 1 ponttól és az eredményt megfordítva a Vasast juttatták érdemtelenül 11:10 arányú győzelemhez. A Versenybíró Bizottság azért döntött a VSZ 184 szakasz alapján rendelkezésére álló lehetőségek közül a teljes mérkőzés újrajátszása helyett csak a problémás esetet követő mérkőzésrész újrajátszása mellett, mert úgy ítélte meg, hogy a sportszerűség követelményének jobban megfelel ez, mint ha egy, a medencében szinte már megnyert, de legalábbis el aligha veszthető mérkőzés teljes újrajátszását rendelné el. A VB álláspontja szerint az ellenőr téves szabályértelmezés alapján ítélte a BVSC 10 számú játékosa kiállítása utáni helyben maradását, vagy a kiállítási terület felé történt minimális elmozdulását kötelezően, játékvezetői mérlegelés nélküli, büntetővel sújtandó szabálysértésnek. Így sajnos tévesen élt a Verseny-szabályzat 142. pontja szerinti felhatalmazásával, miszerint nyilvánvaló szabálysértés, műhiba esetén köteles akár a játék megállításával is a játékvezető figyelmét arra felhívni, szükség esetén a helyes döntésre utasítani, melyet a játékvezetők megfontolni, az utasítást pedig végrehajtani kötelesek." - így az első fokú határozat.

Érdekes, hogy az írásba foglalt határozat kitér arra, hogy e balul sikerült próbálkozás ellenére fontos, hogy az ellenőrök aktívan lépjenek fel és játékvezetői műhiba észlelése esetén bátran merjék vállalni a játék megszakításának kockázatát.

Hogy a kiállított játékos zavarta e a játékot, ezt kizárólag a bírók ítélhetik meg, az utólagos változtatást viszont az ellenőr kezdeményezte, amihez nem volt joga, ezt a kezdeményezést pedig a játékvezetők nem utasították vissza. (A játéktér azonnali elhagyása pedig a VB szerint nem minden esetben követelhető, adódhat szituáció, amikor a rövid ideig tartó helyben maradás oldja meg, hogy ne zavarja az illető a játékot. Ezt mindenképpen a bíróknak kell megítélniük, akik ezt meg is tették, s nem láttak szabálytalanságot, csak később, az ellenőr nyomására változtatták meg döntésüket.)

Az első fokú határozatot a Vasas megfellebbezte.

A szövetség fellebbviteli bizottsága az első fokú döntést helyben hagyta.

A vlv úgy tudja, hogy a fellebbezéshez a Vasas az esetről készült videófelvételt is csatolt, amit Fellebbviteli Bizottság annak ellenére megtekintett, hogy a szabályzat szerint kizárólag az óvásra nyitva álló idő alatt benyújtott bizonyítékokat vizsgálhatott volna a VB az elsőfokú eljárásban, a fellebbezés során pedig az általános szabályoknak megfelelően új bizonyítékot nem lehet figyelembe venni. A Fellebbviteli Bizottság nyilván az ügy precedens jellege miatt tekintett el ettől, megvizsgálta a videó tartalmát, és megállapította, hogy a játékos nem avatkozott be a játékba. 

A jogerős határozat szerint a Versenybíró Bizottság kellő körültekintéssel, kellő megalapozottsággal hozta meg döntését, a Vasas által benyújtott videó pedig nem bizonyította, hogy a kiállított  BVSC-játékos aktiválta volna magát a kiállítás után és beavatkozott volna a mérkőzésbe. A másodfokú döntést tartalmazó határozatot a fellebbviteli testület három tagja, Beck György, Kovács István és Szívós István írta alá.

Fellebbezésre már nincs mód, a Vasas megfelelő bírósági fórumon támadhatja meg a határozatot.

A 17 másodperc újrajátszásának időpontját a szövetség Versenyirodája jelöli ki.

Érdekesség, hogy ma délután a Szőnyi úton a BVSC és a Vasas felnőtt csapata játszik mérkőzést a bajnokság középszakaszának utolsó fordulójában.

Érdemes végiggondolni a másodfokon lezárult ügy részleteit, mert a döntés precedensértékű.

A Magyar Kupa legutóbbi négyes döntőjében, az OSC-Eger meccsen kicsit hasonló eset történt, a mérkőzés után derült ki egy szabálytalanság ami - ha észreveszik és büntetik - befolyásolhatta volna a telálkozó kimenetelét. Akkor a szenvedő fél, az OSC óvott, ám az óvást a sportág érdekeire hivatkozva még aznap este visszavonta, nem akarván, hogy  másnap, a kupadöntő napján újra kelljen játszani egy kemény elődöntőt - amennyiben az óvásukat elfogadják. A mostani döntés alapján azonban visszamenőleg megállapítható: amennyiben elfogadják az óvást, valószínűleg csak 6.33 percet kellett volna lejátszani, azt az időt, ami a nem észrevett szabálytalanságkor még hátra volt a meccsből...

A felvetés persze csak elméleti jelentőségű, hiszen az óvás elbírálása az ifimeccs ügyében elég hosszadalmas volt, nem valószínű, hogy az egri kupa-final four idején egyetlen éjszaka alatt megszületett volna a jogerős döntés.