Sokáig a feltörekvő új generáció egyik legtehetségesebb centereként tartották számon a vízilabdasport kedvelői, neve feltűnt az OB1-es Pécs összeállításában, de egy ideje már nincs hír róla. Megtaláltuk, ha nem is közel, az olasz harmadosztályban szereplő San Mauro Nuoto Portofiori csapatánál, Nápolyban...

SZEDMÁK DÁVID a vlv-nek:

- Hová tűntél? Mi van veled, hol játszol?

- Most éppen Olaszországban játszom, egy harmadosztályú csapathoz igazoltam.

- Miért?

- Pécsen nem jutottam játéklehetőséghez és az egyik csapattársam felajánlotta, hogy a kapcsolatrendszerén keresztül segít.

- Pécsen mi volt a gond?

- Úgy alakult az év eleje, hogy hárman kezdtük meg centerként a felkészülést, aztán a bajnoki start előtt a csapat igazolt még egy centert. Nagy volt a versenyhelyzet, hiszen egy-egy meccsen csak két center játszhat. Próbálták forgatni a centereket, de egyértelműen szűkült a játéklehetőségem.

- Röviden elmondanád az eddigi pályafutásodat? Hogy kezdtél el vízilabdázni?

- Az iskolába, ahova jártam, jöttek az Újpesttől toborozni. Aznap már úgy mentem haza a suliból, hogy szeretném ezt a sportot kipróbálni. Gyorsan meg is szerettem és ott ragadtam az uszodában.

Tizenegy évig játszottam az Újpestben, ott számos korosztályos bajnoki címet szereztünk. Az utolsó évemben a KSI-be igazoltam, így az ifi mellett egy évig játszhattam az OB1-ben. A KSI-ből visszahívott az Újpest, ott fél évet játszottam, de különböző problémák miatt félévben átigazoltam Pécsre.



- A korosztályos válogatottaknál hogy szerepeltél?

- Két éve voltam Tbilisziben a junior Európa-bajnokságon, ahol másodikok lettünk, a legutóbbi junior vb-n szerepelt csapatnak nem voltam tagja.

- Mi a terved, 21 éves vagy, a vízilabdával szeretnél később is foglalkozni?

- Budapesten elkezdtem az egyetemet, de aztán a pécsi igazolás miatt abba kellett hagynom, három félévet végeztem el a TF-en, testnevelő-edzői szakon. Ezt tervezem folytatni, csak a nagy távolság miatt ez jelenleg nem megoldható.

- Olaszországba a játéklehetőség miatt igazoltál?

- Igen, abszolút. Fiatal vagyok, szerettem volna minél többet játszani, ez volt a legfontosabb szempont, szinte mindegy, hogy hol.

- Jó messze találtál helyet. Milyen a csapatod, mesélj róla!

- Ez egy nápolyi csapat, hét éve alakult, újnak számítanak még az olasz vízilabdában, nagyon sok tehetséges játékosuk van, a felnőtt csapatban én vagyok a legidősebb, a csapat nagy része 17-18 éves.



- Milyen ott a színvonal?

- Amikor döntöttem, hogy elszerződöm Pécsről, az olaszországi átigazolási szabályok szerint csak a harmadosztály jöhetett szóba, emiatt sokat gondolkodtam a dolgon, féltem, hogy talán túl alacsony lesz a színvonal ahhoz képest, mint amit szeretnék. Aztán a kiérkezésem utáni első héten láttam, hogy erről szó sincs.

- Hol helyeznéd el a jelenlegi csapatodat a magyar bajnokságban?

- Jó kérdés..., nehéz erre válaszolni, hiszen gyakorlatilag egy utánpótlás-csapatról van szó, fiatal játékosokkal, de azt mondom, hogy otthon az OB1 alsó felében helyt tudnánk állni. Meglepően jól alakul az idei évünk. A vezetők azt tűzték ki célul, hogy elkerüljük a kiesést, ehhez képest jelenleg a harmadik helyen állunk és az első kettő játszhat majd a feljutásért.

- Neked személy szerint hogy megy?

- Jól, bár ez többnyire kiállítások és ötméteresek kiharcolásában mutatkozik meg. Nagyon nehéz itt a centerek dolga, mert a csapatok nagy része zónavédekezést játszik. Mindenesetre, amikor alkalom nyílik, megpróbálok élni a lehetőséggel.

- Te most ott profi vagy, ebből élsz?

- A lakásom költségeit ők állják és van egy minimális zsebpénz is, elvagyok, de azt nem mondanám, hogy ebből hosszú távon meg lehetne élni.

- Meddig tervezel kint lenni?

- Egyelőre nem nagyon tervezek előre, a legfontosabb az, hogy jól játsszak ebben a szezonban. Nagyon jól érzem magam, minden feltétel adott és barátságosak az emberek. A legnagyobb célom most az, hogy feljussunk az A2-es bajnokságba. A szerződésem fél évre szól, januárban jöttem ki és a bajnokság végkimenetelétől függően vagy május végéig vagy június végéig mindenképpen itt leszek. Ha véget ér a bajnokság, hazamegyek, már hiányzik a család, hiányoznak a barátok, aztán meglátjuk a következő szezon előtt, hogy alakulnak a dolgok.

- Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert neked a továbbiakra!