A fiatalabb Varga testvér is nehéz szívvel búcsúzik a piros-kék klubtól, hiszen szinte gyerekként (na jó: kamaszként) igazolták le testvére mellé. Minden köszönet és hála mellett úgy érzi, fejlődéséhez új motivációkra van szükség. Interjúnk Varga Dénessel.

- Először is ezúton is megköszönöm a Vasasnak azt a hat-hét évet, ami mögöttem van! Nagyon fiatalon kerültem ide és szinte a nevelőegyesületemnek tekinthető a Vasas, ami az OB-1-es pályafutásomat illeti, mindenképpen. Úgy éreztem, szakmai okok miatt kell továbblépni.

- Miért éppen a Rijeka?

- Nem ez volt az egyetlen csapat, amelyik megkeresett minket, szakmailag úgy értékeltük, hogy mindenképpen ebben a bajnokságban érdemes játszanunk, itt látjuk a legnagyobb perspektívát. Hogy miért pont Rijeka? Hát nem azért, mert közelebb van, mint a másik horvát klub, amelyik hívott, hanem úgy ítéltük meg, hogy biztosabb lábakon áll.

- Korábban a Mladost Zágráb csábított titeket, ez az a bizonyos másik?

- Igen.

- Eleve párban akartak titeket igazolni és ti is mindig ebben gondolkodtatok?

- Együtt hívtak minket. Én korábban azt mondtam Daninak, esetleg jobb lenne külön folytatni, mert talán mindkettőnk jobban ki tudna bontakozni, de hogy végül így alakult, az egyáltalán nem teszi számomra rosszabbá az új periódust.

- A válogatottság szempontjából mennyire szolgálja a fejlődésedet ez a döntés és a most következő két év?

- Erről Dénes véleményét is megkérdeztem. Ő elmondta, hogy mi lehet ennek az előnye, mit lehet megtanulni légiósként. Például azt, hogy ha akarjuk ha nem, nem engedhetjük meg magunknak a hullámzó teljesítményt, hiszen a légióssal szemben alapvető elvárás, hogy mindig vezéregyéniség legyen. Azért vitték oda külföldről, hogy a nehéz helyzetekben is mindig jól teljesítsen. Ez nekem nagyon tetszik, mert az ilyesfajta késztetés eddig hiányzott. A magyar bajnokságban egy kicsit már kevés volt a motiváltság, voltak gyenge meccseink, előfordult, hogy én is rosszul játszottam, de talán pont azért, mert nehéz volt felpörögni, megtalálni azt, ami miatt minden erővel harcolni kell.

- Gondoltok már a kétéves ciklus utáni időre?

- Nem, abszolút nem.

- Tudtok-e arról, hogy kik játszanak a Rijekában és rajtatok kívül igazolnak-e másokat is a következő szezonra?

- Az egyik első kérdésünk volt, amikor tárgyalni kezdtünk, hogy kik lesznek a játékostársaink. Azt tudjuk, hogy az első évben nem fognak világverő csapatot építeni. Éppen mi vagyunk azok, akiknek a leigazolásával másokat is szeretnének ide csábítani. Az első év célja sem eget rengető, bár azért nem is egyszerű: be kell jutnunk a horvát bajnokság döntőjébe.

- Tehát valószínű, hogy a ti leigazolásotok nyilvánosságra kerülése után fognak még másokat "megtámadni".

- Igen, úgy tudjuk, hogy egy center és egy védő érkezése várató, sajnos a jobbszélen lesz egyelőre "lyuk".

- Sok sikert kívánok, számíthattok a VLV-re, nyomon fogjuk követni pályafutásotok alakulását külföldön is!

- Köszönjük. És végül még egyszer szeretnék köszönetet mondani a Vasas összes névadó szponzorának, mindazoknak akik létrehozták azt a csapatot, amely négy bajnoki győzelemhez segített engem is, a játékostársaimnak és személy szerint Földi Lászlónak, valamint Mátéfalvy Csabának!

A Primorje Rijeka a harmadik számú horvát csapat, a Jadranska Liga idei alapszakaszában 10 győzelemmel, 1 döntetlennel és 13 vereséggel a középmezőnyben, a 7. helyen végzett.

A csapat kerete az elmúlt szezonban:

Davor Car, Damir Glavan, Bojan Car, Ivan Krapics, Luka Pavlovics, Nikola Frankovics, Aleksandar Tiskivski, Alen Brala, Josip Vrlics, Samir Baracs, Marin Beltrame, Erik Bukovac, Luka Krizanec, Ivan Krizman, Egon Jurisics, Hrvoje Grabovac, Arsen Susanj, Deni Damjanovics, Vedran Jursevics, Luka Kustics