Kásás Tamás jövőre már itthon szeretne játszani - és lehet, hogy az olimpia után visszavonul a válogatottól. Reggelije két nutellás briós capuccinóval és hamarosan már nem lesz egyedül. A szerbek ellen szerinte megfelelő fegyver lehet, ha a magyar válogatott megtanul fegyelmezetten is jól játszani. Válaszok a vlv.hu olvasóinak:

 K.T.: Sajnos errõl nem tudok semmit, de jogos a kérdés.

Nem hiszem,hogy mindegyik döntõn ez látszott volna rajtam de természetesen én is többet várok magamtól. Persze ez hozzátartozik a habitusomhoz is, amikor megy a játék, akkor is elég fapofával teszem ezt. Remélem fizikailag rendben leszek és elkerülnek az apróbb sérülések, a motivációval eddig sem volt gond, de az olimpia elõtt fõleg nem félek ettõl. Az ellenfelek kiemelt agresszív, durva figyelme felém nem változott az elmúlt 10 évben. Amikor nyertünk ugyanilyen szorosan fogtak. És ha jól vagyok fizikailag, ez abszolút nem zavar.

Ha ma kéne döntenem azt mondanám,az olimpia után abbahagyom a válogatottban való szereplést.De soha nem lehet tudni.Mindenféleképpen szeretnék Magyarországon játszani, talán már jövõre. 10 éve játszom Olaszországban és egyre jobban azt érzem, hogy elég.

Egy csapatban minden játékos fontos és egyikünk sem mehet semmire a másik nélkül. Nem emelnék ki senkit. Én nem érzem úgy, hogy kifejezetten a gólgyártás lenne a feladatom, egy-egy gólpassz vagy szerelés ugyanakkora örömet okoz. Természetesen vannak olyan játékosok, akiknek a hasznos játéka nem feltûnõ a laikus nézõ számára, mégis alapvetõ fontosságú a csapat sikereinek elérésében.

Mindenféleképpen kell egy jó adag szenvedély a sportág iránt és baromi sok kitartás. Ha tehetséges vagy, nem szabad megelégedni azzal amit tudsz, mindig lehet fejlõdni és újat tanulni. Nem hiszem, hogy vidék-fõváros kérdést kéne ebbõl csinálni, de ha jól fogsz játszani és kapsz egy remek lehetõséget egy fõvárosi élcsapattól, próbáld ki magad. De soha ne elégedj meg annyival amit éppen tudsz. Ez nagyon fontos. Meccsek elõtt általában ugyanúgy melegítek be mindig. De ezt mindenki maga érzi egy idõ után, hogy mennyi melegítésre van szüksége egy-egy meccs elõtt. A fontosabb meccsek elõtt feszült vagyok mindig, mint mindenki, még ha ez nem is látszik mindig rajtam. Nem nagyon agyalok meccs elõtt, a vízben úgyis mindig az adott mp-ben kell jó döntést hozni és erre nehéz felkészülni. Fontos, hogy kiegyensúlyozott legyek és tele önbizalommal.

 Az eredmények azt mutatják,hogy erõsebb volt. Rajtunk áll, hogy Pekingben még erõsebbek legyünk.

A szerbek nagyon erõsek, de fõleg a lábtempójuk kiváló. Ezen kívül jó vízilabdázók. Remek az utánpótlásuk, amit már sok éve tudatosan építenek fel. Fel kell kötnünk a gatyát és felvenni velük a versenyt minden téren. Meg van rá a jó esélyünk. De butaság lenne csak a szerbekre koncentrálnunk.

Régebben elolvastam az összes Ken Follet- és Coelhio-könyveket. Osho-tól is egy két okosságot. Jó pár könyvet a buddhizmusról és Buddha történetérõl. Szeretem a filozofikus jellegû könyveket, amik emberek életérõl, érzéseirõl szólnak. Amik elgondolkodtatóak. Van egy olasz, Fabio Volo,három könyvét olvastam, az egyiket háromszor. 

 Egészség a szeretteimnek és nekem. Még több siker a sportban. 

Igen, Magyarországon képzelem el a vízilabda utáni életemet, hogy mit fogok pontosan csinálni. még pontosan nem tudom. Nem hinném, hogy bármi is rám ragadt volna. Viszont megtapasztalhattam az észak-dél közötti különbséget. 6 évig Nápolyban éltem, ahol az emberek nyitottak, lazák és életvidámak. Nem vesznek semmit komolyan. Északon pont az ellenkezõje. 

Õszintén? Vastagabb a pénztárcám. És egy elég erõs bajnokságban játszhatok. Annyiban, hogy otthonról nagyon sok minden hiányzik, és a vízilabda sokkal népszerûbb Magyarországon, ezáltal nagyobb a felhajtás körülöttem, itt nyugi van. Nincs klikkesedés. Az itteni edzésmunkát kell elvégeznünk és most erre a csapatra összpontosítani. De nyilván az olimpia elõtt egy sportoló tudat alatt már egész évben arra is készül. A többi technikai kérdésbe nem mennék bele ha nem gond. :-) 

 Iszonyatos honvágy, személyes, magánjellegû okok, megfelelõ feltételek.  

 Erre nem tudnék most válaszolni... :-) De nem hiszem. 

 Ugyanazt az éhséget képtelenség visszahozni. De vmi hasonlót mindenféleképpen el lehet érni. Fõleg, hogy a 3 olimpia zsinórban óriási dolog lenne. A rutinunk is nagy segítség lehet. És külön öröm lenne olimpiai bajnokokat avatni a fiatalok személyében. Más motiváció, de nagyon erõs ez is. Ezért is készülök úgy, hogy a legjobb formámban legyek. 

 Mindenkivel jó a viszonyom, persze akikkel a kezdetektõl fogva együtt játszunk, picit szorosabb a kötelék. De a fiatalabbak között is vannak páran akikkel rövid idõn belül jó barátok lettünk. 

 Egyáltalán nem vagyok babonás, inkább szokásnak nevezném, hogy a közvetlen kezdés elõtt ötször lemegyek a víz alá és felrúgom magam, ötödikre egy jó nagyot csapok a vízre. A sérülésem javul, köszönöm. 

Egyéves koromban már a mélyvízben lubickoltam Apukámmal. Elég hamar megtanultam úszni,de sosem szerettem. Amikor elõször bedobták a labdákat a vízbe megváltozott minden. Innentõl kezdve minden edzés után még egy órát ott maradtunk lõni pluszban pár csapattársammal. Imádtuk, ez volt a szenvedélyünk. 

Tíz év alatt volt idejük kiismerni és felkészülni a játékunkból, ezért egyre nehezebb meglepetést okozni. És ez teljesen normális. Meg kell tanulnunk fegyelmezetten is jól vízilabdázni. Ennek ellenére úgy gondolom, még most is mi játsszuk a leglátványosabb pólót, csak kár, hogy nem a szépséget pontozzák... :-) 

Elõzõleg már válaszoltam. Köszönöm a jókívánságokat! 

Nem tudom, lehet, hogy szerzünk egy profi pszichológust...:-) 

Köszönöm jól vagyok. A közvetlenség nálam nem megy egyik percrõl a másikra. Persze ez személytõl és szituációtól is függ. 

Ilyenszerû klikkesedés és széthúzás nem hogy nem lesz, éppen az ellenkezõje. Számunkra õk a vérfrissítés, a fiatalos lendület, mi pedig mindenben támogatjuk õket. Közös a cél. Ez intelligencia kérdése. Igen, vmilyen módon szeretném majd segíteni a fiatalokat. 

De sokszor éreztem magam egyedül. Ha minden igaz,ez most változni fog. 

Nem tartunk tõlük, de tisztában vagyunk vele hogy az elmúlt években vmivel jobbak nálunk, és ez valószínûleg óriási önbizalmat ad nekik. Az olimpia azért más lesz, nekik sokkal több veszteni valójuk van, mindent nyertek már de olimpiát nem. És ha majd esetleg Pekingben is fogunk egymás ellen játszani, ez eszükbe fog jutni. Esetleg pont az athéni döntõben. Az emberelõnyöket majd begyakoroljuk. 

Elõzõleg már próbáltam válaszolni hasonló kérdésre. Annyit tudok csak mondani, hogy azon dolgozik mindenki, hogy ezek az apróságok a mi javunkra dõljenek el. 

 Dettó 

Amikor itt kint vagyok, hiányzik a magyar kaja. Otthon viszont ugyanez nem igaz az olaszra. Tehát mondhatom, hogy a magyar konyhát jobban csípem. Az olaszok nagyon büszkék a saját ételeikre és amikor felhozom nekik, hogy a magyar konyha sokkal ízletesebb, általában megsértõdnek... :-) Amúgy nagyon szeretik a húsételeinket.

Persze szoktam rá gondolni, de egyelõre nem aktuális a kérdés...:-)  

Itt kint nem túl mozgalmas. Ennyit életemben nem edzettem, mint ennél az edzõmnél. Napi két edzés egész héten, egy szabad délutánnal. Reggel felkelek, elmegyek reggelizni, általában nutellás briós (kettõ) és egy cappuccino. Edzés, ebéd pár csapattársam társaságban a törzshelyünkön. Haza, pihi, relax, olvasás, internet, pici tv, este megint edzés. Vacsi vagy itthon de ez ritka, vagy a többiekkel. Utána újra itthon. Ez egy átlagos nap. 

Ezekre a kérdésekre már válaszoltam. 

Nagyon szeretem Ausztráliát, ahol kiskoromban 8 hónapot éltem és iskolába is jártam. Olaszországon belül inkább a déli részt szeretem, Nápolyhoz még manapság is kötõdöm. De Szicíliában is éltem 2 évet, ugyancsak egy csodálatos hely.

Formentera szigetén már háromszor nyaraltam és imádom (Ibiza mellett).

A zene vagy egy gyönyörû panoráma látványa tud a legjobban kikapcsolni.

Kedvenc parfümöm nincs.

Tejcsoki,nutella,kinderek minden mennyiségben.

Általában teniszt vagy Milan-meccseket nézek, esetleg egy jó film.

A kudarcokat közvetlenül a meccs után elég rosszul viselem de megtanultam a helyén kezelni õket, mint ahogy a sikereket is. Nem rágódom sokat rajta,inkább már nagyon várom a következõ bizonyítási lehetõséget.

A siker, az emberek szeretete, a tudat, hogy mennyien drukkolnak nekünk, az érzés a dobogó legfelsõ fokán, hogy megérte annyit melózni, ezek mind pozitív dolgok. A sok lemondás, az egyre gyakoribb sérülések, a kizsigerelt szervezet, a tény, hogy az élsport manapság nem igazán egészséges…, ezek negatív dolgok. A póló szerintem úgy jó, ahogy van a körítést kéne profibban megszervezni, hogy tv-ben is jobban eladható legyen.Ha a vízilabda olyanlenne mindig, mint nyárom egy Unicum Kupa a szigeten, az lenne az igazi.