A nyári olimpia női és férfi vízilabdatornájának magyar játékvezetője volt a keddi Reggeli Start vendége.

Molnár Pétert közvetlenül a FINA kereste meg, s ezt követően a magyar szövetség is támogatta őt. Jelöléséről azt mondja, sokat számított a szerencse, szerinte jó időben volt jó helyen. Ez alatt azt kell érteni, hogy magyar játékvezetőként ő bíráskodott a Világliga tavaly nyári bergamói szuperdöntőjében, s feltehetően itt (valószínűleg az USA-Olaszország meccsen) figyeltek fel a teljesítményére. (Rendszeres olvasóink emlékezhetnek arra a bergamói helyszíni tudósításunkra, amelyben megírtuk, hogy csapatunk egyik edzésén süteményes tálakkal jelent meg Molnár Péter játékvezető, hogy ezzel is nyomatékosítsa, mekkora megtiszteltetésnek tartja, hogy életében először egy tornán szerepelhetett a magyar válogatottal.)

Érdekességként jegyezte meg, hogy a játékvezetők számára általában a világbajnokság szokott kvalifikálni, most azonban, végignézve a riói bírói kereten, az látható, hogy szinte mindenki ott volt Bergamóban. Észrevehető a fiatalítás szándéka, több, nemzetközi szinten viszonylag "új" játékvezető is bekerült a riói bírói karba.

A beszélgetés során kiderült, hogy Molnár Péter a játékvezetéssel kapcsolatos "ősi mondást" vallja: az a cél, hogy a bíró észrevétlen maradon, ne is emlékezzenek arra, ki vezette az adott meccset. A bírói munka legnagyobb nehézségeként azt említette, hogy dönteni kell: mit ne fújjanak be a játékvezetők. Ha ugyanis minden esetben sípolnának, amikor a szabályok alapján lehetne - nem lenne vízilabda-mérkőzés. Egy meccset 40-50 kiállítással, cserés kiállításokkal, feljelentésekkel fejeznének be. Ahhoz kell jó érzék, hogy megtalálják a bírók azt a pontot, amíg hagyhatják, hogy a csapatok egymással és a játékkal foglalkozzanak, és mikor kell beavatkozni.

Az erre reagáló műsorvezető, Szombathy Pál megállapításával egyetértett a játékvezető: a folyamatos játék érdekében kevesebb és "enyhébb" szabályokra volna szükség.

Érdekes választ adott Molnár spori arra a kérdésre, hogy vajon Rióban milyen bírói felfogás uralkodik majd. Mint mondta, ő arra számít, hogy nem fogják hagyni a kemény játékot, ami nem kedvez majd az elsősorban Montenegró által képviselt "birkózó vízilabdának", jól jön viszont majd a mostanában tisztán játszó szerbeknek és a magyaroknak. (Megjegyezte, hogy már a belgrádi Szerbia-Montenegró döntőben sem úgy fújtak, ahogy a Montenegró-Magyarország elődöntőn...)

Ami a hazai helyzetet illeti, Molnár Péter szerint azóta, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamás vezeti a szövetség Játékvezetői Bizottságát, nagyon sokat változott a helyzet, javult a kommunikáció a bírók és a csapatok, edzők között. A játékvezetők megtalálták a helyüket, egyre többen partnerként tekintenek rájuk, ami nagyon fontos.

Molnár Péter szerint egyébként előny ugyan, de nincs nagy jelentősége annak, ha egy játékvezető komoly sportolói múlttal rendelkezik. Vannak játékosok, akik jó játékvezetők lesznek, de olyanok is, akik a parton állva is játékosszemmel figyelik a vízben zajló eseményeket, s úgy fújnak, hogy ha ők lennének a vízben, akkor mire lennének képesek, játékosként, s mire nem egy adott szituációban.

A beszélgetés végén visszatértek rióra a felek. Tudni kell, hogy az elmúlt három olimpia mindegyikén vezetett magyar bíró olimpiai döntőt, 2004-ben és 2008-ban Kiszelly Gábor női, 2012-ben Juhász György férfi finálét. Természetesen ilyen lehetőség csak akkor adódhat, ha magyar csapat nem jut el a torna utolsó meccséig. Ezért Molnár Péter kívánsága az, hogy Rióban a döntők napján mondjuk szerb-horvát férfi vagy USA-ausztrál női bronzmeccsen bíráskodhasson, utána pedig az első sorból nézhesse meg a magyar válogatott részvételével sorra kerülő döntőt...

Az olimpián egyébként naponta értékelik majd a játékvezetők tevékenységét és minden nap este döntenek arról, hogy másnap ki vezethet, s ki az, akinek egy kis pihenőre van szüksége. A bíráskodás tapasztalatait pedig vélhetően naponta technikai értekezleten értékelik a bírók.

A teljes beszélgetés: