Ott ült ma reggel a (méla) lesben, egy állatot látott, de "elengedte". Az erdőzúgást hallgatva azon elmélkedett, hogy telt el ez a 28 év. Decker Attila a telefonnál...:

- Szia!

- Szia!

- Hogy vagy?

- Nagyon jól vagyok, köszönöm. Pont ma reggel gondoltam bele, hogy hogy múlik az idő. A vadászterületen ültem egy lesen, nem nagyon volt mozgás és ilyenkor az ember el tud gondolkodni az élet dolgairól...

- Mire jutottál...?

- Elég gyorsan eltelt ez a 28 év, de hála Istennek nagyon szépen, eredményekben gazdagon, még ha ez a nyár nem is úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nem találtam olyan döntést az életemben, amire most visszagondolva azt mondanám, hogy fú, ezt másként kellett volna csinálni. Apró dolgokban talán van ilyen, de az élet "nagy csapásvonalaiban" nincs.

Nyilván vannak céljaim, álmaim, ma reggel, a lesen éppen ki is gondoltam, hogy mik azok, megpróbálom ezeket elérni, megvalósítani, remélem, hogy sikerül.

- A részletek nyilván "nem publikusak", de legalább annyit mondj el, hogy hány célt gondoltál ki?

- Sokat, ugyanis erősen álmodozó típus vagyok. Rengeteg álmom van, s azt vallom, hogy aki nem álmodik nagyot, nem is tud elérni az életben nagy, fontos célokat. A célok eléréséhez magamban is sok mindent meg kell változtatni, erre is rájöttem gondolkodás közben. Haladok, fejlődök, ahogy öregszem, olyan leszek, mint a jó bor - remélem... :-)

- Készen állsz valami nagyon nagy dologra?

- Igen.

- Most még nem mondjuk meg, hogy mi lesz ez...

- Nem.. Úgy lenne jó, hogyha megcsinálnám és akkor "durranna" egy nagyot... De valóban, ez az első nagy álmom és remélem, teljesül.

- Mióta készülsz erre a bizonyos dologra?

- Egész konkrétan ma reggel óta, de már hosszú ideje "benne van a levegőben".

- De azért, csak hogy érzékeltessük, mekkora dologról van szó, mondjuk, ha magasságot veszünk, akkor a Kékestető? Vagy az Eiffel-torony? Esetleg az Empire State Building?

- Inkább azt mondanám, hogy körülbelül akkora, mint Szolnok-Cegléd.

- Tehát magasság helyett távolságban hozod a példát.

- Igen.

- Amire készülsz, az fizikai vagy inkább szellemi tevékenység?

- Mindkettő. És még jócskán igényel kitartást is. Félek a dologtól, megmondom őszintén, de a kísérlet megmutatja nekem, hogy mennyire vagyok kitartó és ha sikerül teljesíteni a dolgot, akkor az magammal szemben is egy nagy elégtétel lesz, bizonyítja, hogy sok mindent kibírok az életben.

- Felkészültél arra is, hogy esetleg nem sikerül?

- Persze. Ez is benne van a pakliban. Ha így lenne, akkor abból a részéből indulnék ki, ami sikeres volt és a "hiányt" úgy tartanám számon, hogy még ennyit kell fejlődni a teljes sikerhez. Minden egyes részét pozitívan kezelem és szeretnék minél tovább eljutni ebben a dologban.

- Igazából a becsületedért küzdesz vagy a képességeidet szeretnéd bizonyítani?

- Mindkettő! Elégtétel, bizonyítási vágy, s azoknak a szemében, akik már tudják, hogy miről van szó, szerintem nagyon nagyot fogok nőni, ha ezt megcsinálom. Ez is hajt. Szivós Marci megcsinálta az El Caminót, ez is motivál, ő is odatette magát, nem maradhatok le.

- De azt azért tisztázzuk, hogy nem futásról és nem kerékpározásról van szó.

- Nem hát.

- Hanem valami egészen más, elképesztő teljesítményről, aminek azért köze van a fizikai megerőltetéshez.

- Így van.

- De ezt egyelőre még nem árulhatjuk el.

- Nem bizony. Annyit azért mondhatunk, hogy ezt a "dolgot" folyamatosan kell teljesíteni, nem lehet félbe hagyni.

- Mekkora a várakozás a környezetedben?

- Nem sokan tudnak róla, ha tudnák, szerintem nem engednék meg... :-) A feleségem például csak annyit mondott, hogy nem vagyok normális... Nyilán kell egy nagyfokú őrültség is ahhoz, hogy ennek nekifogjon az ember, remélem, nem fogok megsérülni...

- Mennyit kell még várni arra, hogy megtudja a közvélemény, miről is van szó?

- Már nem olyan nagyon sokat. A vlv ott lesz, úgyhogy azon keresztül lehet majd tájékozódni és szorítani nekem, hogy sikerüljön.

- Attila! Boldog születésnapot és sikeres próbatételt kívánok!

- Nagyon szépen köszönöm.

Vadászzsákmány egy héttel a vb előtt