Két és fél hónapos kihagyás után tért vissza a Szolnok olimpiai bajnok centere, előbb a Fradi elleni elődöntőben, majd a szombati rijekai BL-meccsen keserítette a védők életét. A visszailleszkedésről, a szolnokiak helyzetéről beszélgettünk vele a fárasztó rijekai kiruccanás másnapján.

A Primorje-Szolnok meccs góljainak vágása közben vettük észre, hogy mekkorát játszott Kis Gábor a szombati BL-meccsen. Sorra hozta a kiállításokat, egyszerűen képtelenek voltak őt tartani a horvát védők. Így először azt kérdeztük, tudja-e, hány fórt szállított ezen a mérkőzésen.

KIS GÁBOR (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Nem tudom, nem szoktam számolni.

- De érezted, hogy jól megy a játék...?

- Azt éreztem, hogy jó erőben vagyok, de bizonyos helyzetekben azt is, hogy még azért meccshiányom van. Nagyon sokat hagytam ki, két és fél hónapon át nem játszottam meccset.

- Mennyire viselt meg ez a hosszú kihagyás, sikerült-e már teljesen visszailleszkedned a munkába, az edzések és a meccsek korábbi ritmusába?

- Sajnos volt már tapasztalatom az ilyen hosszú kihagyások terén, tudom, hogy kell kezelni ezt a helyzetet, de persze nem könnyű. Az edzésekről nem maradtam ki nagyon, mert azután, hogy elszakadt a szalag az ujjamban, kaptam egy vízi gipszet, s már az első héten vízben voltam, úsztam, igaz, nagyon odafigyelve. Három hét után már teljes erőből úsztam, bár úgy, mint egy "szerencsétlen", mivel az egyik kezem a gipsz miatt két kilóval nehezebb volt, mint a másik. Tehát nem hagytam ki edzéseket, kondiztam is, nem lett fizikai lemaradásom.



Amikor levették a gipszet, elkezdtem komolyabban edzeni, már passzolgattam is, s úgy volt, hogy a Spandau ellen meccselhetek, de fájt, nem akartam kockáztatni, ezért úgy döntöttünk, hogy még nem játszom. Akkor jött egy mélypont, mert már nagyon szerettem volna játszani és szerintem az arcomra is kiült, hogy elegem lett mindenből. Rossz volt, hogy nem tudok visszatérni, külön edzettem a többiektől, úsztam folyamatosan, amikor ők meccsre készültek, én kondizni mentem, tisztára olyan lettem, mint egy egyéni sportoló és ezt egyre nehezebben viseltem el. Hála istennek jött a Fradi-meccs, amin visszatérhettem, bár nem pont úgy, ahogy szerettem volna. Olyan mély zónát játszott akkor a Fradi, amely miatt egyszerűen nem nagyon tudtam kibontakozni, így kevéssé valósult meg az a várakozás, ami bennem volt a visszatéréssel kapcsolatban. De a lényeg az, hogy nyertünk.

A rijekai meccsre nagyon készültem, másfajta védekezést vártam, ott ugyanis erőből játszanak, megpróbálják fizikailag korlátozni a centert, ami nekem kedvező. Úgy érzem, jól "meg tudtam tartani magam", ami kifejezetten annak köszönhető, hogy a vízi gipsz miatt nem volt fizikai lemaradásom.

Szóval összességében: nehéz két hónapon vagyok túl, de sikerült a visszatérés. Voltak nehéz pillanataim, de a csapattársak sokat segítettek. Remélem, hogy már csak egy meccsünk lesz a bajnoki elődöntőben, s ez elég lesz arra, hogy a döntőre visszaszerezzem a meccsrutint is.

- Hogy tudnak segíteni a csapattársak?

- Látták, hogy elég szürkék a napjaim, korlátozott munkát tudok csak végezni, többnyire azt is egyedül. Biztattak, jelezték, hogy várnak vissza, mondták, hogy látják, mennyit dolgozom, erősítettek, hogy higgyem el, ki fog ez jönni. Ezek mindig adtak egy kis pluszt.

- Hogy vagy most, hol tartasz a forma visszaszerzésében?

- Még nem volt sok meccs, az első nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a másodikban szerintem meg tudtam tenni azt, amit terveztem. Nem vagyok még száz százalékos, az ujjam néha fáj, sőt, volt egy pillanat a rijekai meccsen, amikor nagyon megijedtem: beakadt az ujjam Buricsba, fél percig azt éreztem, hogy kezdődik az egész elölről, le is cseréltettem magam, de szerencsére gyorsan kiderült, hogy nincs baj, vissza is tudtam menni. Center vagyok, sokféle taktikai feladatom van védekezésben, de támadásban, amikor jó fizikai állapotban vagyok, meg tudom tartani a pozíciómat és ez a legfontosabb. Szóval nem érzek lemaradást, nem lesz gondom a bajnoki döntőben.

- Hogy látod a csapatod helyzetét. Nagy a várakozás veletek kapcsolatban, jók is vagytok, de kritikus pillanatokban talán még nincs meg a szükséges biztonság a játékotokban.

- Teljesen jó állapotban vagyunk, készen állunk arra a megmérettetésre, ami a következő hetekben, a szezon legfontosabb időszakában vár ránk. Képesek vagyunk arra, hogy mind a bajnokságban, mind a BL-ben elérjük akár a legszebb eredményt. A mérkőzéseinket kézben tudjuk tartani, a játékidő nagy részében el tudjuk érni, hogy az történjen, amit mi akarunk. Ugyanakkor van ez a rövidzárlat, vagy nem is tudom, minek nevezzem, mint szombaton az utolsó négy perc. Végig éreztem a csapatban az erőt, tartásunk volt, nem talált rést rajtunk a Rijeka. Aztán hibáztunk néhányat, szerintem a kritikus időszakban nem kaptunk meg néhány ítéletet, amit meg kellett volna kapnunk, korábban legalábbis megadták ezen a meccsen is. Vereség lett a vége.



Összességében úgy gondolom, hogy a csapat kész van. Azt nem tudom megmondani, hogy ez a két-három perces kihagyás megszüntethető-e, hiszen most is nagyon akart a csapat, ráadásul szerencséje is volt a Rijekának. Apró dolgokról lehet szó, talán a figyelemben kell fejlődni, bár nem mondhatom, hogy nem figyelünk eléggé. Akkor jelentkezik ez a gond, amikor elhúzunk, majd elkezd ránk feljönni az ellenfél. Valamilyen szinten ez mindig probléma lesz, meg kell próbálnunk kezelni valahogy a következő hetekben.

- A vereség következményeként a Barceloneta-Pro Recco "útvonalra" kerültetek, ezt hogy értékeled?

- Hát igen..., szombat este még elsősorban az zavart, hogy olyan meccsen kaptunk ki, amelyen szerintem szoros küzdelem után nyernünk kellett volna. Bántott a vereség ténye, ma pedig már azt is "felfogom", hogy emiatt egy meccsel többet kell játszanunk Barcelonában és ez nem szerencsés. Három nap alatt három mérkőzés a világ legjobb csapataival szemben - ez nagyon nehéz feladat és bosszantó a tudat, hogy rajtunk múlt, könnyebb lesz-e az utunk. Természetesen annak sem örülök, hogy a Reccóval kell játszani a döntőbe jutásért, viszont láttuk az Eger reccói meccsét és részben erre alapozva úgy gondolom, az olaszok sem verhetetlenek. Nehéz lesz, de még addig is el kell jutni a hazai pályán játszó címvédővel szemben, ráadásul most elsősorban arra koncentrálunk, hogy magyar bajnokságot nyerjünk. Fontos volna, hogy a most következő kemény meccseken pozitív élményekkel, hasznosítható tapasztalatokat szerezve jussunk át. Ha ez sikerül, akkor abból új lendületet nyerhetünk.

- Köszönöm a beszélgetést!