Benedek Tibor tőle szokatlan módon jó előre megnevezett egy játékost, akinek bizonyítási esélyt akar adni januárban, a Görögország elleni sorsdöntő Világliga-selejtezőn. Salamon Ferencet kérdeztük a Reggeli Start adása után: mit szól a hírhez?

SALAMON FERENC (A-Híd OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- A feleségem hívta fel a hírre a figyelmemet, ő a vlv-n vette észre. Nagyon örültem elsőre, meg utána másodikra is. :-) Bennem van a vágy, hogy bebizonyítsam: nem véletlen, hogy mostanában jól megy a játék – ha idézhetem azt, amit a többiek mondanak rólam. Én azért még úgy érzem, hogy legtöbbször marad bennem egy kis plusz, amit nem tudok magamból kihozni. Nagyon örülök, hogy a kapitány úgy látta, érdemes esélyt adni nekem, hogy bizonyíthassak egy fontos válogatott tétmeccsen, úgyhogy most nagyon fel vagyok dobva. :)

- Mi az, amiben úgy látod, hogy fejlődtél?

- Egerben más poszton, rossz kéz oldalon szerepeltem az elmúlt két évben, itt az OSC-ben szinte csak kapásoldalon játszom. Ez lehetőséget adott arra, hogy az Egerben megszerzett tapasztalataimat bővítsem. Régebben, az utánpótlásban meg a Honvédban is mindig kapásoldalon játszottam, a "repertoárom" most bővült, hiszen az OSC-ben más feladatom van, mint korábban az Egerben volt. Ez eddig nagyon tetszik, és be is vált - mint ahogy ezt a szövetségi kapitány bejelentése is bizonyítja.

- De, ha valahova nehéz bekerülni a válogatottban, akkor az a kapásoldal!

- Igen, de én bízom magamban, tartom magamat olyan játékosnak, hogy ha esélyt kapok, meg fogom tudni oldani azt a feladatot, amit rám szab a kapitány. Emiatt nem izgulok.

- A bajnoki meccseken hogy szállsz vízbe, van benned egy folyamatos feszültség, hogy bizonyíts akár a kapitánynak, akár magadnak, akár az edződnek, vagy rutinszerűen mennek a dolgok, hiszen már nagyon sok OB1-es meccset játszottál?

- Elsősorban magamnak akarok megfelelni, hogy amit eltervezek, meccsre lebontva, azt teljesítsem. A következő szempont az, hogy a csapattársaim szemébe tudjak nézni, és utána jön az összes többi.

- Mit jelent az, hogy amit eltervezel, azt teljesítsd? Meccsek előtt leülsz, végiggondolod, és van egy cél, amit el akarsz érni?

- A meccsek előtt öt percet általában azzal foglalkozom, hogy felelevenítem azokat a jó dolgokat, amiket az elmúlt időszakban egy mérkőzésen produkáltam, illetve elmerengek azon, hogy az adott meccsen - a posztomból adódóan - kivel fogok szembetalálkozni a medencében, s mit kell tennem a csapatom sikere érdekében.

- Utánanéztem, eddig, az elmúlt három évben összesen 11-szer szerepeltél hivatalos mérkőzésen a magyar válogatottban, de világversenyre nem sikerült kijutnod, a csapathirdetésnél mindig kiestél. Ez nyilván nagyon sok csalódást jelent. Hogy élted meg ezeket a pillanatokat és mikor, hogyan támad fel újra a remény, hogy legközelebb esélyed lehet?

- Bízni kell a számomra kedvező fordulatban. Most sem feltett kézzel megyek majd az összetartásra, hogy „Fiúk, jöttem egy pár napra!”, hanem szeretném magamat ott tudni a későbbiekben is. Hiszek abban, hogy ez legnagyobb mértékben rajtam múlik, azon, hogy képes leszek-e olyan teljesítményt nyújtani, amivel meggyőzöm Tibit. Az általad említett keretszűkítéseknél, csapathirdetéseknél természetesen az első pár pillanatban nagyon rosszul éltem meg, hogy nem kerültem a csapatba, de utána ez adott egy plusz motivációt – amihez mindig vissza tudok nyúlni –, hogy változtatnom kell, még erősebben harcolnom, még többet edzeni, még többet gyakorolni, és akkor ennek előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.

- Ha most teljesen szabad kezet kapnál, mondjuk holnap kineveznének szövetségi kapitánynak, akkor hol képzelnéd el a saját helyedet a csapatban? Te hol játszanál a legszívesebben, melyik lenne az a szerepkör?

- A szerepkör a válogatottban mindig egy kicsit más, mint a klubcsapatnál. Vannak személyre szabott szerepkörök, de ez nagyon változó. És a nemzeti csapatban komplettnek kell lennie minden játékosnak, olyannak, aki majdnem minden szerepkörben képes jó teljesítményre. Nincs külön kívánságom, hogy melyik poszton játszanék szívesen, bárhol játszom, csak a vízben lehessek!

- A válogatottság nagyon-nagyon "fent van"?

- Az én szememben igen, ez maga a plafon. Ennél már nincs tovább.

- Amikor egy tornát, amin nem vagy ott, végignézel tévében, olvasod a vlv helyszíni tudósításait, milyen érzéseid vannak? Hiszen nagyon gyakran együtt készültél velük. Nincs irigység, vagy fájdalom?

- Nincs, igazából nagyon szurkolok nekik, szinte már fanatikusan. És persze ott a vágy, hogy ezt én is át szeretném élni velük, ami meg arra motivál, hogy még jobban teljesítsek.

- Mi a véleményed, mi az, ami most a legnagyobb erősséged – akár szakmai, akár mentális téren–, tehát mi az, amivel a csapatnak segítségére lehetsz?

- Talán az, hogy a játékommal képes lehetek valamilyen pluszt hozzátenni a közös teljesítményhez, egyfajta frissességet, lökést adva a csapat azon részének, ahol szerepelni fogok. Esetleg egy-egy passz, jó helyezkedés - ilyesmik jutnak eszembe, nyilván ilyenkor mindazt elő kell venni, amit az ember összegyűjtött pályafutása során.

- Feri, sok sikert kívánok a januári bizonyításhoz!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)