Amerikában, a dél-kaliforniai college-ek bajnokságában bontogatja (elég komolyan) a szárnyait Tóth Bendegúz, a Honvéd 21 éves vízilabdázója. Gólerős játékának, sikereinek hírét hallva megkerestük, hogy kikérdezzük, miként megy a sora, milyen mostanság az amerikai vízilabdaélet.

TÓTH BENDEGÚZ a vlv-nek:

- Augusztusban jöttem ki, Dél-Kaliforniában vagyok, Huntington Beach-en, a Golden West Rustlers csapatában játszom.

- Mit tanulsz, mit csinálsz?

- A Golden West College-en tanulok business management-et. Egyelőre általános képzés van, ez az első év. Nagyon tetszik és a csapat is egész jó, bár nyilván nem ob1-es szintű. Van három ausztrál, több brazil játékosunk, nemzetközi társaság jött össze.

- Hogy kerültél ki? A vízilabda vagy a tanulás volt a fő szempont?

- Próbáltam olyan lehetőséget keresni, hogy mindkét szempont érvényesülhessen.

- Hova tegyük ezt a csapatot? Hol játszik, milyen bajnokságban és milyen az eredményessége, mondjuk Erdélyi Balázs volt amerikai szerepléséhez képest?

- Ez CCCAA szervezet bajnoksága, Erdélyié az NCAA volt.

- Mi a különbség?

- Az én iskolám college, Balázs pedig egyből egyetemen kezdett.



- Mi az a college?

- Ez egy kétéves képzés, az egyetemi tanulmányokat előzi meg, de ugyanazt tanuljuk, mint az egyetemen, majd e két év után mennek át az emberek még két évre az egyetemen folyatni a tanulmányokat.

- Ha végzel, akkor hova kerülsz? Esetleg a vízilabda befolyásolja a folytatást?

- Számít a tanulmányi eredmény, ők ajánlják fel a helyet, de már szinte biztos, hogy a Cal State Long Beach-nál folytatom, velük vagyok kapcsolatban. Az ő csapatukban is játszom majd, ugyanabban a bajnokságban, ahol Erdélyi Balázs is szerepelt. Ők most egész jók, azt hiszem, harmadikak a bajnokságban.

- Mindez hol van helyileg?

- Szintén Dél-Kalifornia.



- Beszéljünk a most befejeződött bajnokságról. Ez a bajnokság milyen rendszerű és milyen eredményt értetek el?

- A Golden West Rustlers a mostani csapatom. A bajnokság szeptembertől novemberig tart, minden szerdán vannak konferenciameccseink és az év végén konferenciadöntő, ami egy nagy torna, negyeddöntő, elődöntő, döntő.

- Mit jelent az, hogy konferencia?

- A mi régiónk klubjai, az egymáshoz földrajzilag közel lévő csapatok játszanak egymással. A konferencia két döntőse továbbjut, ők mennek a dél-kaliforniai területi döntőbe, ott is van negyeddöntő, elődöntő, döntő, s a két döntős jut tovább a state finals-be, ami egész Kalifornia állam döntője, a legmagasabb szint.

A versenyszisztéma szerint - ahogy általában az amerikai csapatsportok versenyein - a továbbjutás után már az addigi eredmények szerinti kiemeléssel megy tovább a küzdelem, az első játszik a nyolcadikkal, a második a hetedikkel és így tovább.

- Mit értetek el?

- Szombaton lett vége a versenysorozatnak. Megnyertük a konferenciánkat, Dél-Kaliforniát és szombaton a kaliforniai állami döntőt is.

- Gratulálok! Milyen egyéni elismeréseket kaptál?

- A konferenciában én lettem a legértékesebb játékos, majd Dél-Kaliforniában is, az állami döntőről pedig még nem tudni, ki kapja a díjat, mert erről mindig az edzők szavaznak, később.

- Hány meccsetek volt a szezonban?

- Több mint harminc. Érdekesség, hogy Erdélyi Balázs volt csapatával is játszottunk hivatalos edzőmeccset.

- Mi lett az eredmény?

- Ők nyertek eggyel.

- Hány gólt dobtál?

- Négyet.

- Milyen poszton játszol?

- Kapásoldalon és néha centerezni is kell, mint a Honvédban tavaly.



- Hogy megy a játék?

- Szerintem viszonylag jól. Kedvez nekem, hogy nincs akkora fizikai hátrányom, mint otthon az OB1-ben. Plusz itt is próbálkoznak új szabályokkal. Mi is kisebb, 25 méteres pályán vízilabdázunk, s nem hagyják a brusztos játékot. A mozgás, a betörések megakadályozását büntetik, hagyni kell az ellenfelet mozogni. Ez részben ugye több kiállítást eredményez, másrészt kicsit átalakítja a játékot.

- Akkor ez neked kedvező, hiszen a technikás póló kerülhet előtérbe, nem?

- Igen, élvezem is nagyon a játékot.

- Milyenek a társak, tudsz velük jó összjátékot kialakítani?

- Igen. A három ausztrál korosztályos válogatott volt korábban, onnan ismertem őket személyesen, többször játszottunk egymás ellen. A csapatom nagyon jó, college-szinten a legjobbak között volt mindig, s edzőmeccseken egyetemi csapatokat is meg szoktunk verni. Egyébként itt játszott korábban Madaras Márkó, Madaras Norbert öccse, ő már az egyetemi bajnokságban szerepel.

- Vannak még magyarok?

- Abban a csapatban, akik ellen játszottuk a state-elődöntőt (s 15:10-re nyertünk), három magyar szerepelt, a tavalyi honvédos csapattársam, Demeter Tamás, a BVSC-s Ugray Dani és Szentesből Rébeli Tamás. A Diablo nevű csapatan játszott Telegdy András és a szintén BVSC-s Urbán Márk. Velük sajnos nem játszottunk, nem kerültünk össze.



- Nincs honvágyad? Azért ez elég nagy kirándulás...

- Dehogy nincs... Már nagyon várom, hogy hazaérjek...

- Mikor jössz?

- December 16-án érkezem és 17-én már megyek Debrecenbe, a Honvéd-Debrecen meccsre. Azt az információt kaptam Vad Lajostól, hogy számít rám azon a négy mérkőzésen, ami arra az időszakra esik amikor otthon vagyok.

- Akkor tehát neveztek téged az OB1-re...

- Igen, megcsináltam a sportorvosit és játszhatok.

- Mi hiányzik a legjobban itthonról?

- Nyilván a család, a közeli hozzátartozók, és az otthoni kaja - az nagyon. Itt az ételkultúra fejlődése a hamburgernél és a hotdognál megakadt...

- Mi a kedvenc ételed, mivel várnak majd itthon?

- Még nem adtam le a rendelést, de szerintem biztos, hogy egy jó gulyáslevessel kezdek majd...

- Köszönöm a beszélgetést, gratulálok a sikerekhez! Viszlát itthon!