- Kedves Marci, örülök, hogy jobban vagy. Örülök, hogy nem lesz hosszú a betegséged. Mi történt veled? Hogy élted meg ezeket a heteket? Láthatóan nagyon rossz kedved van az elmúlt időszakban.

- Egy elég komoly mandulagyulladáson vagyok túl, ami több héten át tartott. Nem tudom, hogy teljesen túl vagyok-e rajta, remélem. Ha lett volna ötödik mérkőzés a bajnoki döntőben, akkor talán már vízbe ugrottam volna, de az az igazság, hogy a betegség eléggé legyengített. Mindenesetre csütörtökön elkezdtem az edzést, nagyon lazán úsztam ezer métert, majd kicsit lábtempóztam, pénteken pedig, kérlek szépen, 2.250 métert úsztam összesen, úgyhogy újra megtanultam úszni! A hétvégén pihenek, hétfőn pedig már ott leszek  a válogatottnál. Valószínűleg még egy hét rámegy a rehabilitációra, vagyis egyelőre ez nekem felhozó időszak, nem fogok teljes erőbedobással edzeni, de utána reményeim szerint már száz százalékos teljesítményt nyújthatok.

- Úgy emlékszem, már korábban is voltak problémáid a manduláddal. Most viszont egy ideig azt lehetett hallani, hogy esetleg egy sima gyulladásnál sokkal makacsabb, súlyosabb kór támadott meg. Hogy élted meg, amikor úgy tűnt, hogy esetleg hónapokra esel ki?

- Felvetődött, hogy mononukleózis is lehet a diagnózis, nyilván nagyon szorítottam, hogy ne az legyen, amíg otthon vártam a leletek eredményét. Bár, őszintén szólva, annyira beteg voltam, hogy sokáig még erre sem tudtam igazán koncentrálni. Tóni bácsival telefonos összeköttetésben voltam és folyamatosan tájékoztatott a vér-, illetve a vizeleteredményekről. Örülök hogy kedvező lett a diagnózis.

- Mik voltak a tünetek?

- Annyira megdagadtak a manduláim, hogy nehezen kaptam levegőt illetve a nyelés is fájdalmat okozott. A 38 fokos láz nem volt annyira vészes, de az étkezés, az ivás is nehezemre esett.



- Milyen érzés volt kintről nézni a meccseket? Mennyire viselt meg lelkileg ez az időszak?

- Nagyon megviselt. A bajnoki döntő előtti nap kezdődött ez a betegség. Pénteken volt a meccs és én csütörtök este lettem rosszul, vagyis már éreztem, hogy bujkál bennem valami. Az első meccsen még kint voltam nézőként, bár már ott is eléggé rossz állapotban, utána már a tévé előtt szurkoltam a többieknek, kisebb-nagyobb sikerrel. A negyedik találkozóra megint elmentem Egerbe, hogy behúzzák a többiek és akkor talán tudtam volna az ötödik meccsen én is valamit hozzátenni. Sajnos erre már nem kerülhetett sor.

- Tóni bácsitól tudom, hogy a manduládat majd ki kell venni előbb-utóbb, és az sem lesz könnyű, fájdalommentes és rövid. De mikor kerülhet erre sor, hiszen jön a válogatott szezon?

- Beszélgettünk Tóni bácsival erről, de nem én döntök, hanem ő és Tibi, illetve a fül-orr-gégész, aki majd ki fogja venni. Egyelőre nincs napirenden a műtét.

- Hogy értékeled a négy meccsen elvesztett döntőt?

- Megnéztem volna, hogy alakul ez a döntő, hogyha száz százalékosak vagyunk, sem én nem betegszem meg, sem Mitrovics... De hát így hozta a sors. Nyilván mindennek oka van, nem akarták az égiek, hogy már most bajnokságot nyerjünk, jövőre ez nem így lesz, ebben biztos vagyok.

Ami a kérdést illeti: úgy láttam, hogy az emberelőnyöket nagyon magabiztosan játszottuk meg, ebben összeértünk a bajnokság végére. Az emberhátrányos védekezésünk a meccsek elején, az első két negyedben nagyon magabiztos volt, aztán valahogy ez elveszett, a mérkőzések második felére fejben elfáradtunk, mindig ebben a szakaszban veszítettük el a mérkőzést. Nem hiszem, hogy fizikálisan lettek volna problémáink, inkább fejben volt gond. A negyedik meccsen pedig már Mitrovics is hiányzott, nagyon tartalékosak voltunk, illetve a bírók olyan szemléletre tértek át, ami nekünk a kevés bevethető játékos miatt nem kedvezett. Nagyon sok kiállítást ítéltek, ami nemzetközi szinten így is szokott lenni, de itt az első három meccsen nem így fújtak. Ebből az Eger jött ki jól, mert hosszabb volt a cserepadjuk, mint nekünk. Az utolsó mérkőzést én ennek a számlájára írom.



- Elég szépen alakul a jövő évi csapatotok. Mit szólsz??

- Boldog vagyok, nagyon örülök, hogy ilyen csapatban játszhatok, nyilván minden vízilabdásnak ez az álma, hogy ilyen erős csapatban szerepelhessen. Ha jól számolom, 10-11 válogatott játékosunk lesz, ebből három szerb, a többi magyar, nem is kell ennél többet mondani. Külön örülök, hogy Maditól (Madaras Norberttől - a szerk.) jövőre is elszipkázhatok még egy kis tudást, legalábbis megpróbálok, és a többi érkezőt is nagyon várom, velük is jóban vagyok és tőlük is sokat fogok tudni tanulni. Biztos, hogy erősek leszünk!

- Gyors visszarázódást kívánok, köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Tina)