Repül az idő. Immár hat éve van a csapat mellett Illés Roland egykori ifjúsági kajakvilágbajnok és EB-ezüstérmes, aki gyúróként fontos embere a stábnak, de emellett más feladatai is vannak. A 28-éves Rolival egy barcelonai edzés közben beszélgettünk.

ILLÉS ROLAND a vlv-nek:

- 2008-ban, Peking előtt nem sokkal hívtak a csapathoz, mert segítséget kerestek. Tehát, ha jól számolom, ez már a hatodik évem a fiúkkal.

- Kezdjük az alapoknál: mi a feladatod, mi mindenfélét kell csinálnod?

- Az elsődleges feladat természetesen a gyúrás és a srácok kezelése a különböző rehabilitációs eszközökkel. Kezdve a fizioterápiától, a mágneságyon keresztül a lökésterápiás és a "kompressziós" géppel való kezelésig. Mindezek mellett egyéb kiegészítő feladataim is vannak, bekeverem az izotóniás italokat, kiosztom és összeszedem a sapkákat, ilyesmi.

- Tekintsünk vissza az elmúlt hat évre. Ilyennek gondoltad, amikor annak idején elvállaltad?

- Dolgozom a kajak-kenu válogatottnál is, és azt tudom mondani, hogy más a légkör, mert ott elsősorban egyéni versenyzők vannak, itt pedig kivétel nélkül minden a csapatról szól. Ott a válogatottban körülbelül 30-40 versenyző 29 számban indul, emiatt teljesen más a dolog.

- Két kezed van és erre 13 játékos számít. Hogy osztják be az idődet? Mennyi ideig tart egy masszázs?

- Ez teljesen változó, nem egyformák az igények. Van, akinek csak öt-tíz percre van szüksége, más meg egy teljes órán át "igénybe vesz". Ami a sorrendet illeti, van egy hierarchia, az idősebbek élveznek előnyt és a fiatalabbak kerülnek a sor végére.

- Milyen jellegűek a gyúrások?

- Meccsek után általában a regenerálás a feladat, jobban "bele lehet nyúlni", belefér egy hosszabb  masszázs, meccs előtt pedig nyilván a bemelegítést szolgálja, rövidebb, "felrázó jellegű".

- Korábban szeretted-e a vízilabdát?

- Nekem is a sport az életem, néztem őket, drukkoltam nekik, hozzám egyébként is nagyon közel állnak a vizes sportágak, figyelemmel követtem a vízilabdát, most pedig ugye még jobban, hiszen ott vagyok a meccseken.

- Az elmúlt hat évben megismerted a vízilabdasport sajátosságait, elsajátítottad a "lelkületét"?

- Mondhatni, igen, hiszen így teljesen más, hogy a csapathoz tartozom. Megszerettem ezt a sportot, nagyon közel áll már a szívemhez, noha mondom, előtte is kedveltem, de így természetesen egészen más.

- Ha most megkérdezném, hogy ismered-e a különböző figurákat, ha azt mondja be a vízben Varga Dani, hogy egyes vagy azt, hogy hatos, akkor tudod, hogy kire kell kijátszani az emberelőnyt?

- Nagyjából igen, azért hat év hosszú idő. Természetesen a szabályokkal is tisztában vagyok, és így még élvezhetőbb számomra ez a játék.

- Nem a kispadon, de ahhoz közel ültök a világversenyeken Tóni bácsival (dr. Gábor Antal csapatorvossal, a szerk.). A meccsek alatt milyen szempontból nézed a játékot? Egyszerű szurkoló vagy, vagy már szakmailag is átlátod, értékeled magadban azt, amit látsz? Esetleg olyasmire gondolsz, hogy ki jön majd meccs után hozzád a gyúrópadra, illetve kit kell majd helyrehozni a gépekkel?

- Nem..., ilyesmi meg sem fordul a fejemben, hogy este kivel kell majd foglalkozni... Közösen szurkolunk és izgulunk Tóni bácsival, és annyira együtt élünk a játékkal, hogy a góloknál nagy örömünkben néha a testi épségünk is veszélyben van :) .

- Amikor vége van egy világversenynek, akkor számodra is vége egy korszaknak? Játékosok jönnek-mennek, a gyúró marad, te hogy éled meg a csapat körüli változásokat?

- Eléggé alkalmazkodó típus vagyok, és ellent kell mondanom: nem mindig van úgy, hogy a keret változik, a gyúró meg marad. Úgyhogy nagyon örültem, hogy maradhattam a csapat mellett, szomorú lettem volna, ha el kellett volna válni tőlük, mert a szívemhez nőtt ez a társaság. Nagyon jól érzem magam velük.

- Amikor világversenyen vagytok, akkor az általában több mint két hét, ilyenkor van szabadidő, még akkor is, ha  neked az is munkaidő, hiszen akkor mennek gyúrásra. Mit csinálsz, amikor tényleg szabad vagy?

- Két edzés között és este járnak hozzám. Amikor szabadidőm van olvasok, tanulok meg persze  én is lemegyek sportolni, általában tornázom és futok a hotel konditermében vagy ha lehetőség van rá, a szabadban. Húsz évig versenyszerűen sportoltam és még most is, csak már hobbiszinten, megőrülök mozgás nélkül.

- Téged ki gyúr?

- Itt most senki, de különben Klenyán Tamás, a kollégám, akivel a kajak-kenu válogatottnál együtt dolgozom.

- Köszönöm a beszélgetést!