Zágrábban hosszabbítás után, ötméteresekkel veszítette el a horvát bajnoki elődöntő első meccsét a Primorje Rijeka vasárnap este. A visszavágó és az esetleges harmadik meccs a jövő hétvégén, Rijekában. Varga Dénes és Varga Dániel a vlv-nek.

Horvát bajnokság, elődöntő, első mérkőzés

Mladost Zágráb-Primorje Rijeka 2:2, 1:2, 2:1, 3:3/0:1, 1:0 - ötméteresek: 5:4)
Zágráb, v.: Stampalija, Rak
Mladost Zágráb: Pisk, Radu, I. Milakovics 1, Letica 2, Pavicsics, D. Zsivkovics, Udovicsics 1, K. Milakovics 3, Bebics, Gagulics, Hinics, Mallarach 1, Pavics, L. Bukics 1. Vezetőedző: Vjeko Kobescsak
Primorje Rijeka: Car, Glavan, Paskvalin, Krapics, Varga Dénes 1, Frankovics 3, Muslim, Jelacsa, Varga Dániel 1, Baracs, Setka 1, X. Garcia 3, Radics, Buljubasics. Vezetőedző: Zoran Roje
Gól - emberelőnyből: 4/14, ill. 3/7
Gól - ötméteresből: -, ill. 2/2

A hosszabbítás utáni ötméteres az első négy pár mindegyike (Frankovics, Setka, Muslim és Varga Dénes, illetőleg Hinics, Mallarach, Radu és Udovicsics) belőtte, az utolsó párban sorra kerülő Varga Dániel lövését Pavics kivédte, Milakovics viszont gólt lőtt.

VARGA DÉNES a vlv-nek (a skype-beszélgetés hétfőre virradó éjjel zajlott):

- Szia, Dumi!

- Szia!

- Annyit tudok összesen, hogy ötméteresekkel kikaptatok az első elődöntőben, Zágrábban. Hogy történt?

- Ez így igaz. Sajnos nem tudtuk bevinni az ellenfélnek a halálos döfést, mert…, nem tudom miért. A lényeg az, hogy végig mi vezettünk, és a nem annyira húzóemberük – név szerint Milakovics – valószínűleg élete egyik legjobb meccsét játszotta. Először a hosszabbításban az ötméteres-párbajba lőtte őket, ráadásképpen az ötödik ötméterest is ő lőtte be. Tehát gyakorlatilag tényleg, dramaturgiailag ő jött ki mindig hősként.

- És hogy alakult a meccs? Végig vezettetek…, nektek állt a meccs?

- Igen. Igen, de mondom, kritikus pillanatokban fel tudtak zárkózni, ezáltal nem volt meg az az áttörés, a kegyelemdöfés, amivel kvázi feladták volna, hanem visszajöttek a meccsbe, és mi szenvedhettünk újra, újabb gólért. Nem játszottunk rosszul, csak egy olyasmi jelenség volt jellemző a csapatra, amire azt szokták mondani, hogy idényeleji forma. Tehát, amúgy klappolnak a dolgok, és akkor van egy ilyen minimál-kihagyás, ami gólt eredményez az ellenfélnél.

- Azt tudom, hogy a meccs közben egy gólt dobtál te is, egyet Dani. Ötméterest dobtatok?

- Igen. Dani a hosszabbításban lőtte a gólját, én az első vagy második negyedben. Én voltam a negyedik ötméteres lövő, belőttem, Dani volt az ötödik ötméteres lövő…

- Értem, jó, értem… Azt nem tudják itthon, hogy más a rendszer nálatok, mint nálunk, vagyis hogy ti voltatok jobb helyen az alapszakaszban, ennek ellenére idegenben kezdtetek, viszont a második meccset – és ha kell, akkor a harmadik meccset is – otthon játszhatjátok, ugye?

- Igen, méghozzá szombaton és vasárnap kerül erre sor. Illetve reméljük, hogy így kerül rá sor ugyebár, mert nekünk most kettőt kell nyerni…

- Ez a jövő hét vége?

- Aha, szombat-vasárnap.

- Az El Classico alatt fogtok játszani?

- Képzeld el! :-)

- Az elég durva!

- Egy barátomat meghívtam ide, hogy jöjjön ki, nézze meg a meccsünket, de mondta, hogy sajnos El Classico van, és Barcelonába repül. Hát, mondom, evvel nem tudok versenyezni :-)

- Sajnos ez igaz, ezt megértem én is:-) Jó, de ha szombaton nyertek, akkor még vasárnap is túlórázni kell.

- Igen.

- Jó, hát Dumi… Nagyon el voltatok keseredve este, vagy ez be volt kalkulálva?

- El voltunk keseredve, főleg azért – ahogy mondtam –, mert vezettünk végig, és tényleg csak egy kivédekezett támadás vagy egy gól hiányzott ahhoz, hogy pontot tegyünk a végére.

- Mindig egy pici hiányzik nálatok.

- Ez van…

- Dumi, nagyon szépen köszönöm, és akkor jövő héten egész héten edzés edzés hátán?

- Nem, pont nem, mert ugye már kedden megyünk Herceg Noviba…

- Ja, ezt elfelejtettem tényleg, Herceg Noviba mentek.

- … ami szintén élet-halál, mert csak egy gólos előnyt sikerült szereznünk itthon. És aztán a hétvége pedig már az ismert forgatókönyv szerint zajlik.

- Így van. Herceg Novi ügyben tudsz valamit mondani?

- Ha arra gondolsz, hogy milyen a csapatuk összetétele, vagy hogy van-e változás, akkor nem. Hogy mit remélek? Az pedig az, hogy nyerünk.

- Az egyértelmű, igen. De, mondjuk a döntetlen is elég.

- Igen, de arra nem lehet játszani.

- Jól van, Dumi, nagyon szépen köszönöm! És akkor beszélünk szerdán vagy csütörtökön.

- Jó, rendben!

- Szia!

- Hali!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

VARGA DÁNIEL a vlv-nek:

- Sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük, bár meg kell hogy mondjam, a meccs utolsó lövéséig nem volt olyan pillanat, amikor a Mladost vezetett volna. De hát mivel az utolsó gólt ők lőtték - hosszabbítás után, ötméteresből - ezért ők nyerték a meccset. Hiába játszottunk szerintem jobban, illetve a tudásunkhoz képest gyengébben, de ennek ellenére nem mi jöttünk ki győztesként a meccsből. Most az van, hogy szerdán lesz egy nagyon-nagyon fontos meccsünk, fontosabb mint a tegnapi. ha ott sikerül továbbjutni és final fourosok leszünk, akkor szombaton folytatjuk ezt a Mladost-történetet és remélhetőleg két hazai meccsel, a Vasas példáját követve az első vereség után két győzelemmel. Ami még a Vasast illeti: szeretném Katonás Gergő példáját követni és a következő meccsen öt gólt tervezek lőni :-).

- Mesélj az utolsó ötméteresről. Hogy történt?

- Úgy történt, hogy előtte mindkét csapat belőtt négyet, én pedig rossz helyre lőttem. A primorjés két szezon alatt két ötméterest hagytam ki, másik tizet belőttem. Annyi pozitívum van a történetben, hogy a tavalyi elődöntő első meccsét ugyanígy buktuk el, az én kihagyott ötméteresemmel, utána pedig döntőt játszottunk.

A horvát állami televízió esti híradójának rövid tudósítása az elődöntőről: