Néhány szabadnap után megkezdte a felkészülést a horvát bajnokság véghajrájára a Primorje Rijeka. A Jadranska Liga idei ezüstérmese a napokban Belgrádban gyakorolt, majd a Partizannal közös edzések után immár ismét a hazai Kantrida uszodában készül.

- Kedves Dumi, először is gratulálok személyesen is a negyedszázadhoz! Hol és hogy ünnepelted?
 
- Hát köszi, de nincs miért igazán, ez csak egy szülinap. Belgrádból hazafelé, a buszon ülve virradt rám a nap (tudnék jobb beállításokat álmodni...), és még tartott pár órát az út, úgyhogy ez megalapozta. De aztán kettesben a párommal feljavítottuk a nap másik felét.
 
- Mióta gyakoroltok, mi volt az eddigi program, mesélj a Belgrádi út tanulságairól.
 
- A Jadranska Liga négyes döntője után csak három napot kaptunk és az azt követő hétfőn mentünk is Belgrádba. Egy ilyen túra szerintem nem lehet jó, csak hasznos. Nagyjából most is így lett volna, ha nem játszottunk volna a kelleténél több kétkaput velük. Hiányosak is voltak, például Vujasinovics sem játszott, mert sérült volt, Mitrovics is csak kétszer vállalta, centerügyileg is folyamtos kavarodás...
 
- Tőletek ki hiányzott, kik vannak Edmontonban?
 
- Csak Xavi (Garcia - a szerk.) hiányzott, illetve Buljubasics sem játszott, sérülés miatt. Egyébként az egész csapat azóta szenvedi a buszutat, legalább hat embernek fáj a háta, nekem is, nem is tudtam edzeni most az elmúlt két edzésen. Nagyon fárasztó út volt, és bár be lehet vállalni egyszer-egyszer ilyen túrát, nem feltétlenül volt most a legjobb az időzítés, alapozhattunk volna itthon. 
 
- Hogy ülepedett le ott nálatok Rijekában a JL Final Four? Eltelt egy kis idő, mi az ami megmaradt bennetek arról a hétvégéről?
 
- Nagyon csúnyán kikaptunk ugyebár a döntőben, de talán ezért könnyebb is elfelejteni, mint hogyha szoros meccset játszottunk volna. Igazából nem maradt erőnk az elődöntő után, mert a Jug-meccs teljesen felőrölt minket. Meg örültünk is nagyon, nekünk az nagy siker volt, úgyhogy szerintem nincs ezzel semmi baj, hogy ezüstöt nyertünk, a döntőben kapott tizenegy gól az, ami nagyon sok.
 
- Következik nektek a horvát bajnoki elődöntő, de addig még majdnem két hetetek van. Milyen rendszerű most ott a bajnoki végkifejlet?
 
- A Mladost Zágráb az ellenfelünk az elődöntőben, ugyanúgy két győzelem kell a továbbjutáshoz, de a lebonyolítási rendszer más, mint otthon, ugyanis az első meccs Zágrábban lesz, a második és az esetleges harmadik nálunk, mivel az alapszakasznak számító Jadranska Ligában jobb helyen végeztünk. Furcsa egyébként, hogy most hetekig nem történik semmi, aztán néhány nap alatt dől el mindenhol a sorsunk, hiszen a Zágráb elleni két elődöntő közé illeszkedik a BL-visszavágó Herceg Noviban, ahova ugye csak egygólos előnnyel megyünk.
 
- Mit csináltok az addig hátralévő időben?
 
- Edzünk - monoton. Az edzőink nem hisznek a lazításban, már annak is örülnénk, ha a soron következő piros betűs napokat megkapnánk szabadnapoknak.
 
- És ilyenkor, a szabadnapokon mit csinálsz?
 
- Ma haza kellett mennie a páromnak, úgyhogy olyan dolgokat csinálok, amiket egyedül célszerű, olvastam, neteztem. Hiányzik, hogy kicsit többet otthon legyek, szerintem idén harmadannyiszor tudtam csak hazaugrani, mint tavaly.
 
(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)