Hatalmas fölénnyel, 11 gólos különbséggel nyerte a Jadranska Liga döntőjét a Pro Recco vasárnap délután Rijekában.

Jadranska Liga, Final Four, döntő, Rijeka:

Pro Recco-Primorje EB 15:4 (4:0, 4:2, 2:2, 5:0)
Rijeka, v.: Margeta (szlovén), Peris (horvát)
Pro Recco: Tempesti, Burics, Madaras 3, Giorgetti, Kásás, Felugo 1, Filipovics 1, Perrone 2, Pijetlovics 1, Zlokovics 2, Ivovics, Molina, Prlainovics 1, Sukno 4. Vezetőedző: Giuseppe Porzio
Primorje Rijeka: Car, Glavan, Paskvalin, Krapics, Varga Dénes 1, Frankovics, Muslim, Jelaca, Varga Dániel 1, Baracs, Setka 1, Garcia 1, Radics, Buljubasic. Vezetőedző: Zoran Roje
Gól - emberelőnyből: 7/10, ill. 2/10

A mérkőzés alakulása:

1:0,2:0,3:0,4:0/4:1,5:1,5:2,6:2,7:2,8:2//9:2,9:3,10:3,10:4/11:4,12:4,13:4,14:4,15:4

A Pro Recco villámrajtot vett, egymásután lőtte a gólokat, s a harmadik után már látszott, hogy a hazaiak megértették: ezen a napon nincs esélyük. Harcoltak derekasan, de rengeteg hibát követtek el, s a Pro Recco ezeket könyörtelenül megbüntette.

Hétfőn sok fotó és a torna összes magyar gólja.

VLV-VIDEÓK:

Kásás Tamás nyilatkozata

- Tomi, gratulálok. Egy újabb trófea a vitrinbe. Mesélj, ez a meccs milyen volt?

- Köszönöm a gratulációt. Ez a meccs is nagyon simára sikeredett így a végére. Nem elég, hogy van tizennégy világklasszis játékosunk, mind a tizennégy hihetetlenül motivált, és sikerre éhes, és fiatal, és ereje teljében levő, tehát minden adott ahhoz, hogy egy döntőben ilyen eredményt érjünk el. Hajlamos lehet egy ilyen nagyszerű csapat ennyi jó játékossal arra, hogy csak úgy bedobja a gatyát a vízbe, és akkor valahogy nyerünk, de van egy plusz ebben a társaságban. Tehát itt, ahogy az előbb elmondtam, nagyon akarja mindenki a sikert, és nem elégszik meg azzal, hogy majdnem biztosra vehető a meccsek előtt a siker.

- A mai meccsről érdemes egyáltalán beszélni?

- Hát nem tudok sokat mondani, mert megint nagyon-nagyon jól összpontosítottunk, és bedaráltuk az ellenfelet. A kapusunk fantasztikus, amióta visszatért, egyre jobban véd, és hát ő egy nagyon fontos pontja a csapatnak, mint ahogy az olasz válogatottnak is, és hát egy jó védekezésből indulunk, elöl meg nagyon-nagyon sok opciónk van.

- Ki fog tudni titeket legyőzni, és mikor?

- Legközelebb a Final Fourban tudnak az elődöntőben, de azért még hátravan a Budva elleni visszavágó, azt valószínűleg abszolváljuk, és hát a tavalyi év példa arra, hogy nem lehet ellazsálni semmit, mert ott gyakorlatilag lejátszottak minket. A Partizan lejátszott minket a pályáról a döntőben, úgyhogy most már eggyel több ilyen tapasztalatunk van, úgy fogunk felkészülni, hogy ez ne történjen meg megint.

- Köszönöm szépen, Tomi. Gratulálok.

- Köszönöm.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)

Madaras Norbert nyilatkozata

- Norbi, kaptál most egy gratulációt, tőlem kapod a másikat!

- Köszönöm szépen!

- Nagyon sima volt… Talán te sem gondoltad, hogy ennyire sima lesz…

- Nem! De mielőtt elfelejtem: boldog születésnapot Ágostonnak! Most - a változatosság kedvéért – az övén nem vagyok otthon, de majd ez is véget ér egyszer! :-)

Szóval sima volt, igen! Nekünk valahogy fekszik a Rijeka. Nem akarom elkiabálni, még az is lehet, hogy találkozunk velük ebben az évben, de itt voltunk négy vagy öt hete, és akkor is hasonló meccset játszottunk. Valahogy ellenük nagyon jól megy.

- Mesélj valamit a csapatról! Ez most már a maximum, amit tudtok csinálni?

- Egy ilyen döntőt megnyerni tizenegy góllal, azt gondolom, hogy igen… Mi kihoztuk magunkból a maximumot, ők pedig nem, ők azért bőven a tudásuk alatt játszottak. Meglátjuk, igazából teljesen mindegy, hogy egy gól vagy tizenegy, a lényeg az, hogy győztünk, és hát van még egy döntő, ami nekünk ennél sokkal fontosabb, meg mindennél… Tehát ez tök jó, megcsináltuk, de most nézhetünk előre. Ilyet még nem nyertünk, sem én, sem a csapat, úgyhogy ez az első, ami azért mindenképp jó, de most megint kicsit olyan időszak jön, amikor mindenki szétszéled. Vannak, akik (spanyolok, montenegróiak) az olimpiai selejtezőn lesznek, van aki válogatott edzésen, néhányan Reccóban maradunk, ott edzünk, szóval most két-három hétig, húsz napig nem találkozunk megint, és aztán készülünk a Final Fourra.

- Köszönöm szépen, gratulálok!

(Lejegyezte: Hohl Zsófi)

Varga Dániel nyilatkozata

- Megvolt az eredményhirdetés Dani, az ezüstérem lett a tiétek, erre is számítottatok előtte, gondolom. Mégis erről a meccsről azért légy szíves mondj nekem néhány mondatot.

- Szerettünk volna játszani egy szoros meccset. Ez nem sikerült, nagyon nem. Esélyünk sem volt. Már az első negyed után nem volt esélyünk, egyszerűen bedaráltak minket. Ez egy borzasztó csapat. Elképesztő. Sajnálom, hogy nem vagyunk annak a nagyon szűk létszámú klubnak a tagjai, akik tudtak velük szoros meccset játszani, mert azért idén a Dubrovniknak is és a Mladostnak is sikerült. Sajnos nekünk még nem. Remélem idén még lesz rá lehetőségünk, hogy megszorongassuk őket. Legalább kijönni a mócsingból.

- Mi az ami a legnehezebb ellenük egy meccsen?

- Tulajdonképpen alfától omegáig tökéletes a csapat. Nem csak mint játékosok - mint struktúra. Ezáltal nem tudom azt mondani, hogy nehezebb támadni, mint védekezni, nehezebb kiállítást szerezni, mint átlőni, mert "úgy van kitalálva" az ellenfél - kérdezd meg Norbit, itt ül mögöttem -, hogy mindenki a helyén van és úgy az egész nagyon komplett. Mindegy, mi magunkkal foglalkozunk, mert egyelőre ezt tudjuk tenni. Megvertük tegnap a Jugot, ez egy jó eredmény. Ez a mai egy rossz eredmény, viszont ezt könnyebb elfelejteni. Megyünk tovább, három hét meccsnélküliség jön most, utána pedig folytatjuk a horvát bajnoki elődöntővel a sorozat.

- Köszönöm szépen Dani. És gratulálok az ezüsthöz.

- Köszönjük szépen.

(Lejegyezte: Danna)

Varga Dénes nyilatkozata

- Dumi, azt mondják itt, kérdezzem meg, hogy mi a véleményed.

- Hát, inkább csak körvonalazom, hogy mit érzek most így. Nagyon csúnyán kikaptunk megint. Még mindig nem tudunk a Recco ellen játszani, úgy néz ki, és erre rátett egy lapáttal az, hogy tegnap mi nagyon felőröltük magunkat. Úgyhogy ha most rögtön nem is tudja mindenki így nézni, de azt hiszem, hogy ez tényleg így van: inkább nyertünk egy ezüstöt, mint hogy elvesztettük az aranyat, mert a tegnapi meccsre úgymond feltettünk mindent, itt meg úgy játszottunk, hogy ami bennünk van még, és esélytelenek nyugalmával, de hát simán felőröltek minket.

- Mi lesz a horvát bajnokságban? Ez a tegnapi meccs mennyire ad nektek erőt?

- Fogalmam sincs. Annyira messze van, hogy még nem is érdekel, az az igazság. Most nagyon szeretnék már otthon lenni, hazamegyek három napra, remélem sikerül feltöltődni, aztán majd új ambíciókkal visszajönni.

- Akkor nem vagytok elkeseredve egyáltalán?

- Hát, azért nem a legjobb 11 góllal kikapni, de azt hiszem, hogy van mire büszkének lennünk, ha a tegnapira gondolok.

- Köszönöm szépen Dumi.

(Lejegyezte: Danna)