Minden edzés bemelegítéssel kezdődik… Nincs ez másként a cikkírásban sem, így kezdésképp ejtsünk néhány szót az erőnlét fogalmáról! Amióta világ a világ, az emberi lényt a fizikai aktivitás jellemzi, és bár a technikai vívmányok megjelenésével az utóbbi évszázadokban nagymértékben csökkent a jelentősége, ma már jóval szerteágazóbb ismeretekkel rendelkezünk, ami a testi harmónia elérését, fenntartását illeti. Nem csoda tehát, hogy a világ legnépszerűbb sportágaiban rendkívül fontos szerep jut az erőnléti edzőknek, hiszen tevékenységükkel megalapozzák az adott együttes sikereit. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy Európában a jégkorong és a rögbi különböző válfajai mellett a vízilabda az a csapatsportág, amelyben – a számtalan fizikai kontaktusnak is köszönhetően - az erőnlét átlagon felüli jelentőséggel bír. Erről a felnőtt válogatottban már bemutatkozó Marnitz Gergő, a Szolnoki Dózsa-Közgép pólósa is így vélekedik.

- A vízilabda azért igényel kiemelkedő állóképességet, mert a küzdelem a többi labdajátékhoz képest teljesen más közegben, a vízben zajlik – kezdte a junior világbajnok pólós. – A cserékre is jóval kevesebb lehetőség jut, mint más sportágakban, és mivel mindenki egyszerre támad, valamint védekezik, az erőnlét kivételes figyelmet érdemel.


Marnitz Gergő tavaly csatlakozott a Tisza-parti egyesülethez, így az utóbbi évadokban már Dudics Attila utasításaira végzi az erőnléti gyakorlatokat a konditeremben. A fiatal tréner harmadik éve dolgozik a csapatnál, és a Dózsa pólósain túl izzasztotta már a Szolnoki Olajbányász kosárlabdázóit is az egy évvel korábbi nyári alapozás során.

- Felesleges párhuzamot vonni, vagy különbségeket keresni a két gárdát illetően, hiszen mindenkinél a testi adottságok határozzák meg, hogy milyen típusú munkát kell végezni, nem pedig az, hogy melyik sportág képviselője az illető – kezdte Dudics Attila. - Legyen szó kosarasról, pólósról vagy akár egy háziasszonyról, aki ügyel a vonalaira, mindannyian azért fordulnak hozzám, mert fejlődni akarnak, így a hozzáállásban sincs számottevő eltérés. A vízilabda-együttesnél az én dolgom az, hogy ellensúlyozzam a hatalmas terhelést, amit a játékosok egész évben kapnak, valamint hogy biztosítsam azt az erőnléti szintet, amellyel a sportoló képes végrehajtani az edző utasításait. Nem azokra az izomcsoportokra fektetem a legfőbb hangsúlyt, amelyet minden edzésen igénybe vesznek, hanem épp azokra, amelyek kevésbé kerülnek előtérbe a medencében végzett gyakorlatok során. Az aktuális teendőim mellett úgy vélem, rendkívül fontos lenne a sportolókat étkezési tanácsokkal is ellátni, ugyanis a táplálkozás nagyban befolyásolja a játékos teljesítményét és az izmok rehabilitációjának sebességét.

A megfelelő tápanyagbevitelt a magyar vízilabda-válogatottnál is rendkívül fontosnak tartják, ahol Zala György erőnléti edző mellett külön dietetikus foglalkozik a játékosok táplálkozásával.

- Természetesen én sem a vajas kenyér-szalonna kombinációt írnám elő a vízilabdázóknak, de jobb ezt a dolgot olyan emberre bízni, akinek ez a hivatása – határolta el a két szakmát Zala György, aki számtalan különböző sportág képviselőjét dirigálta már az edzőteremben. – Dolgoztam együtt karatéssal, vívóval, kajakossal, kenussal, de még motorversenyzővel is. A legnagyobb különbséget a sportolók erőnléti edzése között az jelenti, hogy egyéni- vagy csapatsportban szerepel az illető. Ezen túl természetesen léteznek még eltérések, hiszen például egy karatés vagy egy vívó esetében jóval nagyobb jelentőséggel bír a lábdinamika fejlesztése, mint mondjuk egy pólósnál. Klub- és válogatott szinten pedig az a legnagyobb differencia, hogy míg előbbit illetően az alapozás legelejétől jelen vagyok, a nemzeti csapatnál már kész állapotban foglalkozom a játékosokkal, így velük nem lehet olyan terjedelmű alapozó munkát elvégeztetni, mint a kluboknál.

Zala György nem csak edzőként, hanem aktív sportolóként is kivételes sikereket tudhat a magáénak, ugyanis kenusként egy Európa-bajnoki arany és számos országos bajnoki cím mellé több világbajnoki- és olimpiai érmet is begyűjtött. Miután szögre akasztotta a lapátot, személyi edzőként dolgozott, majd először kétezer-hétben Bárány Attila felkérésére a Honvédnál, kétezer-nyolcban pedig Kemény Dénes stábjában, a válogatottnál vállalt szerepet.

- Hogy sportolókkal vagy amatőrökkel jobb együtt dolgozni? Szívem szerint azt mondanám, hogy az előbbi, ha viszont a pénztárcámnak szeretnék kedvezni, akkor az utóbbi munkakört részesíteném előnyben – vélekedett a válogatott erőnléti edzője. – Mindkét szerepben ki tudok teljesedni, hiszen azon túl, hogy Kemény Dénes megmondja, mik a konkrét célok, szinte teljesen szabad kezet kapok az edzésmunkát illetően. Folyamatosan képzem magam, ugyanis haladni kell a korral, de azért a régi módszerekről sem szabad megfeledkezni. Negyvenkét éves vagyok, igyekszem minden olyan tudást felhasználni a munkám során, amit eddig elsajátítottam.

A maga huszonnégy esztendejével a Szolnoki Dózsa játékosainak állóképesség-felelőse a fiatalabb korosztályhoz tartozik, így adódik a kérdés: milyen arányban támaszkodik az új keletű módszerekre a régi iskolával szemben?

- Nem az a lényeg, hogy az elem, amit beépítek az edzéstervbe mennyire új, vagy régi, hanem az, hogy a kívánt hatás kiváltásához megtaláljam a lehető legmegfelelőbb módszert – mondta Dudics Attila. – Amikor a játékosok a nyári alapozás kezdetén visszaérkeznek hozzám, elvégzünk egy funkcionális mozgásszűrést (FMS), amely segítségével a gyengeségek kimutatása mellett képet kapok a sportolók mozgásáról, ízületeik mobilitásáról valamint stabilitásáról. Mivel nagyrészt ugyanazokat a mozdulatokat végzik el a pólósok a medencében, általános gyengeségek derülnek ki az említett a felmérésből, így nem kell külön edzéstervet készíteni senkinek, hanem csoportokra osztva dolgozhatunk. Erőnlétileg nagyjából egy szinten helyezkednek el a Dózsa vízilabdázói, ami pedig a nyáron külföldről érkező játékosokat illeti, bátran ki tudom jelenteni, hogy e tekintetben a lehető legnagyobb rendben vannak…

Dudics Attila

A Szolnok légiósai tehát kifogástalan erőállapotban érkeztek az OB I-be, ez viszont korántsem jelenti azt, hogy más országokban nagyobb hangsúlyt fektetnének a vízilabdázók erőnléti edzésére, mint hazánkban.

- Ami az állóképességet illeti, a válogatott külföldön pólózó tagjai hasonló szinten helyezkednek el, mint azok, akik az OB I-ben játszanak – folytatta Zala György. – Madaras Norbit és Kásás Tomit gyakran kifaggatom, hogy milyen gyakorlatokat végeznek a Pro Recco-nál, de előfordul az is, hogy ha másképp nem, hát maguktól erősítenek odakint - felhasználva azokat a módszereket, amelyekkel a válogatottban ismerekedtek meg. Úgy vélem, Magyarországon Kemény Dénesnek köszönhető az, hogy egyre több tréner látja be, igenis elkél a csapatnál egy olyan szakember, aki a játékosok erőnlétéért felel, és ez nem csak a felnőtt gárdákra igaz: utánpótlás-szinten talán még nagyobb jelentősége lenne a speciális tréningeknek. Az OB I-ben dolgozó kollégáim közül csak Rau Zoltánnal, a Szeged-Beton állóképesség-felelősével tartom rendszeresen a kapcsolatot. Vele gyakran osztjuk meg a tapasztalatainkat, és a jövőben talán a többiekkel is tudjuk majd segíteni egymás munkáját, hiszen ez a kapcsolattartás a játékosok és a szakma hátrányára nem válna, az biztos…

Ezután már csak egy kérdés maradt: hogyan lehet mérni az erőnléti edzők munkájának eredményességét?

Zala György és Varga Dénes

- Akkor végzem jól a dolgom, ha győznek a srácok – vágta rá Zala György. – Kicsit komolyabbra fordítva a szót, mivel a taktikához és a technikai elemekhez nem tudok hozzátenni, úgy vélem, számomra az a legpozitívabb visszaigazolás, ha a játékosok a negyedik negyedben is ugyanolyan vehemenciával képesek küzdeni a vízben, mint a mérkőzés elején – folytatta a válogatottnál dolgozó szakember, átadva ezzel a szót Dudics Attilának. - Amit a csapat elér, az a játékosok érdeme – húzta alá a Dózsa erőnléti trénere. – A vezetőedző, ifj. Cseh Sándor belém fektetett bizalma, és az, hogy egyre nagyobb teret kapok az edzésmunkát illetően, számomra mindenképp pozitív visszajelzés, de az a legfontosabb, hogy az elvégzett gyakorlatoknak köszönhetően a játékosok jobban érezzék magukat!

Természetesen senkinek nincs kétsége afelől, hogy a két szakember remek munkát végez. Ezt igazolja a Szolnok menetelése az OB I-ben és az Európa-kupában, a válogatott eredményeit pedig úgy vélem, szükségtelen firtatni. Bízzunk benne, hogy a jövőben még több klub ráeszmél arra, hogy a megfelelő erőállapot elérése és a sérülések elkerülése érdekében külön szakembert kell foglalkoztatni, hiszen a sportolói visszajelzések magukért beszélnek:

- Volt már szerencsém együtt dolgozni Zala Györggyel és Dudics Attilával is – mondta Marnitz Gergő. – A speciális, személyre szabott gyakorlatoknak köszönhetően sokkal robbanékonyabbnak, könnyedebbnek érzem magam a vízben, és ennek következtében úgy vélem, eredményesebb is tudok lenni. Azt hiszem, klubszinten is olyan nagy jelentőséggel bír az erőnléti szakember jelenléte, mint a válogatottnál, ezt a saját bőrömön tapasztalom.

Ahogyan az edzésen végzett fárasztó munkának, úgy ennek a cikknek is vége szakad egyszer, így nincs is más hátra, mint hogy a témának megfelelően lezárjam az anyagot.

Egészségükre!

Szabó Ferenc - SportKlub Online