Alex Giorgetti, a világbajnok olasz csapat félig magyar játékosa két gólt dobott az olaszok keddi Világliga-meccsén. Skype-videóinterjúnkban az EB-sorsolásról és az itáliai bajnokságban szereplő Pro Recco botladozásairól is kérdeztük.

VLV-VIDEÓ



- Szervusz Alex, gratulálok az olasz válogatott keddi Világliga-győzelméhez, de először arról kérdeznélek, hogy mit szólsz az eindhoveni EB-sorsoláshoz?

- Hát mit szólhatnék? Azt mondhatjuk, hogy könnyű csoportot kaptunk, mert csak két erős csapat van rajtunk kívül, a görögök és a magyarok. Örülünk, mert tudjuk, hogy ha elsőnek jutunk tovább, akkor benn vagyunk a legjobb négyben.

- De mi is ezt mondjuk pont, és csak egy juthat tovább első helyen...

- Hát szerintem jó kis meccs lesz a magyar-olasz, végre! Vártam már ezt és most lesz a csoportban. Örülök, mert mindig tiszteltem a magyarokat, mint csapatot, mindig ők voltak szerintem a legerősebb ellenfelek.

- Azt nézted, hogyha valamelyikünk, vagy a magyar, vagy az olasz első, akkor legközelebb csak a döntőben találkozhatunk...?

- Hát ezt már tudtam előre! Jó lenne a döntőben találkozni, de tudod, nekünk most nagyon nehéz, mert mivel megnyertünk vb-t, most mindenki azt várja, hogy megint az olaszok legyenek az elsők. Úgyhogy mi most keményen fogunk edzeni, és meg fogjuk mutatni, hogy ami történt a vb-n, az nem volt véletlen, hanem egy hosszú munka eredménye. Nagyon készülünk az EB-re, hogy aztán az olimpián is jól menjen, érted.

- A csapattársaid hogy fogadták a sorsolást? Mit szóltak ehhez a csoporthoz?

- El sem hitték. Azt hitték, hogy viccelnek, amikor megtudták, hogy kikkel vagyunk együtt, mert látták a másik csoportot, azt mondták, hogy hú, az milyen kemény, milyen durva csoport. Mindenki örült, könnyű meccsekre számítanak, sima győzelmekre a gyengébb csapatok ellen, s így frissen fogunk odaérni a fontos meccsekre, érted. De lehet, ez sem olyan jó, mert talán jobb erős csapattal találkozni, mert az elődöntőben így nehéz lehet, ha előtte szinte csak edzőmeccseket játszotttál.

- Alex, mesélj az oroszok elleni keddi Világliga-meccsről. Nagyon sima volt.

- Hát igen. Azt mondhatom, hogy az oroszok sokat változtak, az erős, öreg játékosok már nincsenek, csupa fiatal. Számítottunk arra, hogy talán könnyű meccs lesz, de kicsit féltünk, nem tudtuk, hogy milyen erősek az új, fiatal játékosok, mivel tavaly sem játszottunk velük egyszer sem. Mi se hittük volna, hogy ilyen könnyű meccs lesz, de végül is az volt.

- Hadd tegyek fel egy kérdést a Pro Reccóval kapcsolatban. Mi a helyzet a bajnoki csapattal? Nyolc forduló, két vereség. Tavaly nem volt egy se az alapszakaszban. Mi történt?

- Hát inkább erről én nem szeretnék beszélni, nem tőlem kéne kérdezni, mert én játékos vagyok és edzem, úgyhogy én nem tudom, hogy mi történt. Az a baj, hogy azt mondják, Olaszországban könnyű a bajnokság. Szerintem aki ezt mondja, nem is tudja, hogy miről beszél, most pontosan azt látjuk, hogy nem mindegyik meccs könnyű, mind többet kell edzenünk. Nem tudom, mi a baj. Talán az, hogy a csapat még nem olyan egységes, érted, hogy mindenki segítené egymást, és talán még nincsenek jól elosztva a posztok a sok játékos között. Nem tudom, mert tavaly amúgy a csapat majdnem ugyanez volt, csak két változás történt, nem tudom, hogy mi a probléma. Az edzőtől kéne kérdezni, mert én csak edzem és játszom.

- Na de melyik edzőtől kellene megkérdezni?

- Hát, én se tudom.

- Lehet, hogy itt van a probléma...?

- Talán. Ez is lehet. Egy edzővel szoktunk edzeni, aztán amikor jön, tudod, Porzio, ő csak a meccsekre szokott jönni, vagy edzés közben. Hát ez az év talán picit furcsa, de mi profi játékosok vagyunk, úgyhogy nekünk csak edzeni kell, és amikor be kell menni a vízbe, nincs edzőkérdés, nincs ilyen, hogy rosszul edzettünk, nincs semmi, a Recco vagyunk, és nyerni kell mindenki ellen bármikor. Talán fáradtak vagyunk most, hogy sokat edzettünk, nem tudom. De inkább jó, hogy most történt, az elején, mint a végén, amikor tétmeccsek vannak.

- Hol játszol legközelebb, melyik csapatban?

- A bajnokságban, a Firezne ellen, péntek este.

- Köszönöm szépen. Gratulálok még egyszer!

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)