Baksa László évi rendes szabadságát tölti – négy teljes nap jutott neki! Az Universiadén részt vett magyar válogatott kapitányát a Shenzenben történtekről faggattuk.

- Kezdjük az első meccsel, amely meghatározta kicsit a továbbiakat is: Japántól 13:10-re kikaptatok…

- Bizony az nagyon nem olyan meccs volt, mint amire előzetesen számítottunk. Tudtuk hogy viszonylag kisebb termetű fiúk és emiatt a pozíciós játékban, hat a hat ellen nem nagyon tudnak majd mit kezdeni velünk. A lefordulásaikkal vertek meg minket, azokra nem tudtunk megfelelően reagálni, ráadásul az előnyeiket viszonylag jól használták ki. Óriási akaratunknak köszönhetően feljöttünk egy gólra, de ott elfogyott a szufla, ami érthető is, mert végül is mínusz 6 ról jöttünk fel. Nagyjából ez volt a japán meccsen...

- Gondolom, a hazai visszhangok eljutottak hozzátok, nagy volt a felzúdulás, hogy Japántól így kikaptatok. Utána ők csoportelsők lettek, de azért itthon nem nagyon emésztették meg a vízilabda-szurkolók ezt a bemutatkozást, eleinte még az eredményt sem akarták elhinni. Így utólag mit mondasz, reális volt az a vereség? Jobbak voltak?

- Mindenkinek szurkolónak szíve-joga, hogy véleményt formáljon a csapatról. A szurkolók ezt megtették, mi is hallottuk, érkeztek visszhangok Magyarországról. Én csapatkapitányként próbáltam meggyőzni a srácoknak, hogy ezt felejtsük el, a következő mérkőzésekre koncentráljunk. Valamennyire, úgy gondolom, ez sikerült is, de erről majd később beszélünk! Visszatérve: Japán játékosai – és ezt nem a mi védelmünkre akarom felhozni - a felnőtt világbajnokságon játszottak, megverték többek között a románokat is, és most visszanézve az eredményeket az interneten, látom, hogy végül az ötödik helyen végeztek Shenzenben. Az 5-6. helyért lezajlott meccsen a spanyol-válogatottat győzték le. Előtte, a csoportban megverték az olaszokat is. Ez nem egy olyan rossz csapat! Való igaz, hogy nem erre számítottunk, és a történtek nagyban befolyásolták a későbbi sorsunkat, de úgy gondolom, hogy ha ugyanez a magyar válogatott játszana még egy meccset a japánokkal, minden másképpen alakulna, eredményben is.

- Lelkileg mennyire kerültetek padlóra ez után a meccs után?

- Lehetett érezni, hogy nincs rendben minden, főleg azért, mert nem erre számítottunk. Nem gondoltuk, hogy Japán ilyen nehéz ellenfél lesz, őszintén szólva pont olyannak gondoltuk az első meccset, amely segít minket ráhangolódni a tétmeccsekre, hiszen a felkészülés során nem tudtunk éles mérkőzést játszani. Ebből nem ez lett. Utána beszélgettünk elég sokat az edzőkkel közösen, játékosok is, magunk között. Én úgy gondolom, hogy az olaszok ellen, ameddig bírtuk erővel, addig jók is voltunk. A harmadik negyed végéig hat-négy volt, utána viszont bedaráltak minket. Idősebb brigád volt, és fizikálisan felőrölték a csapatot az utolsó negyed végére. De már akkor voltak olyan momentumok, amelyekből lehetett látni, hogy masszív a csapatunk és túl tudja tenni magát a Japán elleni kudarcon.

- Utána mi történt?

- Jött az USA-mérkőzés, ami úgy gondolom, hogy a legjobb mérkőzésünk volt, mindamellett, hogy utána győztes meccseket is játszottunk. Az amerikaiak ellen rendkívül balszerencsés gólokat kaptunk, volt olyan is, hogy emberhátrányban kivédtem a lövést és az előttem álló Béla kezéről bepattant – ilyen egymillió esetből egyszer fordul elő. Még legalább két ilyen gólt kaptunk, az utolsó, amivel lényegében eldőlt a meccs, a felső kapufa éléről a tarkómra pattant, onnan a kapuba… Kétségtelen, voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyeink, az USA hárommal is elment, de behoztuk. Az utolsó negyven másodpercben történtekről pedig nem szeretnék beszélni. Meccs után éreztem, hogy a csapatot nagyon megviselték a történtek, de szerencsére a helyosztókra sikerült összeszednünk magunkat. Ott már kicsit felszabadultan, veszíteni való nélkül játszottunk.


- Tényleg idősebben voltak az ellenfeleitek? Mennyire érződött az, hogy nem azonos a korosztály? Hiszen nálatok is voltak azért „túlkorosok” az U20-asokhoz képest.

- Ha jól tudom, nálunk volt a legfiatalabb az átlagéletkor. Én voltam messze a legidősebb a huszonöt évemmel. Az olaszok kihasználták az Universiade-szabályok adta lehetőségeket, és sok ’83-as, ’84-es, velem egykorú játékos volt nálunk. Ismertem őket, mert annak idején velük játszottam velük utánpótláskorúként. Voltak természetesen fiatalabbak is minden csapatnál, de jóval kevesebb, mint nálunk. A spanyoloknál is játszott három állandó nagyválogatott kerettag (az egyikük Szirányi Balázs volt). Mi arra számítottunk, hogy mivel az U20-asoknak nem rendeztek felkészülési tornákat, mindenki ilyen célra használja majd az Universiade lehetőségét a junior vb előtt. Na hát ez nem így történt. Az oroszok például a teljes vb-csapatukat szerepeltették, azt, amelyik a Vodafone Kupán és a korfui tornán is játszott a magyar válogatott ellen.

- Ezek tények.  De mennyire érződött ennek hatása a vízben?

- Érződött! Azért ha valaki öt évvel idősebb, az azt jelenti, hogy öt évvel több munka, tapasztalat van benne. Ez kijön a végére. Főleg az olasz meccsnél lehetett érezni. Ott ugye három negyedig jól játszottunk, partiban voltunk, csak ők rá tudtak tenni még egy lapáttal, mi meg nem bírtuk és bedaráltak minket.

- Jól ismered a játékosokat, szerinted mire lehet képes a csapat a VB-n?

- Igen, beszélgettem is elég sokat a játékosokkal, és elmondtam nekik: ha együttműködnek és csapatként játszanak, akkor megnyerhetik a világbajnokságot. Hogyha nem játszanak csapatként, akkor egyéni elismerésekről lesz szó, lehet magyar a gólkirály, a legjobb játékos, esetleg a legjobb kapus, de akkor nem fognak nekik aranyérmet kiosztani. Én úgy gondolom, hogy ezt ők átlátják és szerintem egymás partnerei lesznek a vízben. Nagy esélyük van, ez egy nagyon jó kis csapat. Biztos vagyok abban, hogy érmet szereznek, és remélem minél fényesebbet!

- Lacika, veled mi van, hogy folytatod itthon?

- Hétfőn reggel edzésre jelentkezem, boldog négy nap pihenő után! Kedden megyünk Szolnokra kétkapuzni, szintén a jövő héten játszunk Szentesen és edzek, edzünk. Ha jól tudom, másfél hét múlva, hétfőn, vagy kedden elutazunk Kotorba, mert azon a héten már szerdán játszunk az Euroliga-csoportban. Négy napot kaptam, igyekszem ezt kihasználni, bár pénteken megnézem a brigádot, mert játszanak a Fradival edzőmeccset, utána megyek vissza Szegedre. Most így lesz a pihenőm, nagyjából.

- Kellemes nyári pihenést akkor, és majd találkozunk! :-)

(Lejegyezte: Varga Bogi)