Nem jutott a legjobb nyolc közé a magyar válogatott a shenzeni Universiadén, miután a nyolcaddöntőben egygólos vereséget szenvedett az Egyesült Államok csapatától.

Shenzen, Universiade, nyolcaddöntő

USA-Magyarország 8:7 (0:2, 2:0, 4:1, 2:4)
G.: Vámos 3, Angyal 2, Török, Bátori

Csurka Gergely a vlv-nek, közvetlenül a lefújás után:

Az utolsó negyed előtt 6:3-ra vezetett az USA, aztán lett 7:4, innen jöttünk vissza 7:7-re. Az utolsóelőtti támadásban nem adtak semmit a centerbejátszásra, nem volt tökéletes, aztán 19 mp-cel a vége előtt befújtak egy ötméterest, ami kissé véleményes volt, de adható (centerforgatás). Baksa kezéről a kapufára ment, onnan épp át a gólvonalon...

Béla rálőtte az utolsóból - irdatlan kapufa...

Több volt ebben...

SZABÓ ZOLTÁN ELEMZÉSE ÉS UNIVERSIADE-SZTORIJA

SZÉKELY BULCSÚ a vlv-nek:

- Megfogadtam, hogy a bírókkal nem foglalkozom, most sem a játékvezetésre fogom, hogy kiestünk, de azért azt gondolom, hogy ami Sanghajban, az USA-meccsen nem sikerült az ausztrál bírónak, az most az olasznak sikerült. Láttam a fiúk arcán, és aki itt volt, nem hiszem hogy bárki mást mondana, ezt a vereséget nem érdemeltük meg. Természetesen nekünk magunkban kell keresni a miértre a választ és megtalálni a megoldást. És bármennyire hihetetlen, ennek a csapatnak a játéka az itteni három mérkőzés alatt folyamatosan javult. Nem szabad egy kalap alá venni még az előző két meccset sem ezzel a maival. Ez egy igazi ki-ki mérkőzés volt, nagyon-nagyon jól kezdtünk, hatalmas tűz volt a fiúkban, az első negyedet 2:0-ra hoztuk. Tényleg úgy ment minden, ahogy elterveztük. Félidőben 2:2-vel fordultunk, aztán a harmadik negyed volt az, ahol elmentek az amerikaiak, méghozzá azzal, amit pontosan tudtunk és amit meg is beszéltünk, lefordultak, el tudtak mozdulni, ott jött egy-két buta hiba, amit kihasználtak, mert vannak annyira jók. Az utolsó szünetben 3:6 volt az állás. Én azt kértem a fiúktól, hogy haljunk meg egyásért, úgy harcoljanak, ahogy csak tudnak, mutassák meg, hogy milyen játékosok, sportemberek. Nagyon érdekes volt, hogy lőttünk egy gólt és rögtön utána mi kaptunk egyet. Amikor az ember megpróbál felzárkózni, úgy tűnik, sikerrel és akkor a középkezdésből kap egy gólt, az általában ki szokta ütni a legtöbb, ilyen helyzetben lévő csapatot. Olyan hihetetlen akarat és tűz volt ezekben a gyerekekben, hogy 7:7-re felhoztuk magunkat, sőt, voltak további lehetőségeink is. Az utolsó percen belül a mi centerünknek beadott labdánál elengedték szerelést, akkor azt gondoltam, azt akarják, hogy a vízben dőljön el a meccs. A túloldalon viszont tízegynéhány másodperccel a vége előtt ugyilyen helyzetben büntetőt ítéltek, amibe Baksa Laci még beleért, de becsúszott valahogy. Még lőttünk egyet - kapufa éle, kapus feje és onnan ki, ez már valahogy törvényszerű volt.

Rettenetesen büszke vagyok a fiúkra, annak ellenére, hogy nem ezekkel a tervekkel jöttünk ki, nem a 9. helyért szerettünk volna játszani. Ma tényleg igazi csapat volt a társaság és bárki bármit mond, bárki bármit gondol, nekünk most egyetlenegy feladatunk van, az, hogy augusztus 25-én úgy érkezzünk Voloszba, hogy vb-t akarunk nyerni! Nyilván adhatott volna egy nagyon nagy lökést, hogyha most jó eredményt érünk el, de hát már többször elmondtam, egy sportoló életében vannak nehéz pillanatok, s nem az a bajnok, aki nem esik el, hanem az, aki fel tud állni. Ezzel a szemlélettel megyünk tovább. Azt mondtam a fiúknak, hogy nyilván csalódtak, de ma délutántól, a vacsorától nem foglalkozhatunk mással, csak az előttünk álló feladatokkal. Ha elkezdünk vissza-visszatekintgetni, akkor az hatással lesz a vb-re. Tovább kell mennünk, erőt merítve a jó dolgokból.

A magyar csapat csötörtökön játszik legközelebb, a Brazília-Kína találkozó vesztesével.