Hárai "Pufi" Balázs begipszelt kézzel ül otthon. Kérésünkre felidézi római emlékeit, amelyek enyhén szólva nem kellemesek. Korábbi vállsérülése miatt nem tudott teljes értékű felkészülési munkát végezni, s bár kint a válla rendben volt, a munka hiányát érezte, saját bevallása szerint nem ment neki a játék. Ráadásul az utolsóelőtti meccsen a csuklója sérült meg, itthon begipszelték a kezét, három hétig pihentetnie kell.

Legutóbb a római VB-n szerepelt magyar csapat legeredményesebb játékosát, Hosnyánszky Norbertet kérdeztük, ezúttal a "negatív hős", a második számú center, Hárai Balázs válaszolt a VLV kérdéseire.

Mi tagadás - ez nem az ő világversenye volt. Római első komolyabb villámértékelésében Kemény Dénes a tapasztalatok között első helyen említette, hogy a centerkérdésben egész máshogy döntött volna, ha tisztában van azzal, hogy Hárai az - egyébként előtte is ismert - vállsérülése miatt a VB előtt hosszú időn át nem látott súlyzót. Megítélése szerint Kis Gáborra emiatt túl nagy teher hárult, s Kicsi hiába oldotta meg elöl jól a feladatát, a védekezés ennek némiképp kárát látta. Márpedig ha ennek csak akár egy gólban szerepe volt, az pont elég, hiszen egygólos vereséggel estünk el az éremért folyó küzdelemtől. A kapitány mai fejjel inkább rábeszélte volna Steinmetz Ádámot a VB-szereplésre, azt a játékost, akivel éppen ő állapodott meg, hogy Ádi az egészsége érdekében (mivel Londonba valószínűleg már úgysem tarthat majd a csapattal) már most lemond a válogatottbeli szereplésről.

- Ha visszaemlékszel a csapatba kerülésért folyó harcra, hogy kezdted ezt a küzdelmet? Akkor egészséges voltál és közben jött a sérülés? Mi történt tulajdonképpen?

- A bajnokság alapszakaszának végén szenvedtem vállsérülést. Úgy nézett ki, hogy meggyógyult a válogatott felkészülésének kezdetére, aztán mégis kijött újra.

- Milyen jellegű sérülés volt ez?

- Bevérzés, vérömleny keletkezett. A bajnokság végén kaptam szurit bele, így aztán a rájátszásban már nem éreztem. Aztán következett a válogatott felkészülése, és egy hét múlva kijött. Az Unicum Kupa idején mentem el újra egy ultrahangos vizsgálatra és akkor látszott, hogy nem gyógyult meg.

- Úgy csináltad végig a keretedzéseket, hogy érzékeny volt a vállad? Vagy fájt is?

- Hol fájt, hol nem. Volt amikor fájt, volt, amikor nem.

- És mennyire hátráltatott téged ez a munkában, akár az erősítésben, akár a vizes edzéseken?

- Hát eléggé hátráltatott, mert csak ilyen úgymond rehab-munkát tudtam végezni. Ezért is voltam eléggé "punnyadt", nem tudtam rendesen játszani.

- Tudták ezt Dénesék? Ő kicsit meglepetésként fogadta a következményeket.

- Azt tudta, hogy valami gond van vele, de azt nem, hogy ennyire húzós.

- És tényleg nem is tudtál jó ideje súlyzókkal dolgozni?

- Hát nem. Nem nagyon.

- Féltél megmondani, hogy ez ilyen komoly?

- Igazából én sem gondoltam, hogy ez ennyire komoly, csak amikor kijött, akkor már éreztem, hogy baj van.

- Ezt mikor érezted először?

- Amikor nem nagyon tudtam felemelni a karom. Edzőmeccsen a montenegróiak ellen. Már az Unicum Kupa előtt kijött, csak az Unicum Kupára jó lett. Akkor megint nem fájt. Aztán még itthon újra fájt egy kicsit, de mire utaztunk Rómába, már megint nem éreztem.

- És akkor kint mi történt?

- Kint a válammal nem volt probléma. Csak a csuklómmal. A román meccsen, a vége felé, az utolsó három percben sérült meg.

- Akkor ezek szerint a vállad annyira nem hátráltatott? Mégis, Dénes nyilván emiatt játszatott kevesebbet, nem?

- Lehetséges. De az is igaz, hogy nem ment a játék, nem tudtam annyira összeszedni magam. Valószínűleg a sérülés is közrejátszott ebben, meg a súlyzóhiány.

- Elfáradtál idő előtt vagy nem érezted a játék ritmusát, Mi volt a fő gond?

- Nem tudtam jól beállni centerbe, szerintem a súlyzóhiány miatt - nem tudtam odatenni rendesen magam, nem éreztem erősnek magam.

- Beszéltél közben Dénessel erről?

- Igen, mindig kérdezte, hogy mi van, mondtam, hogy a vállam nem fáj. Azzal már ott tényleg nem is volt gond.

- Te személy szerint milyen várakozással indultál útnak, mit vártál a csapattól?

- Mindenféleképpen azt szerettem volna, hogy a négybe bekerüljünk, mert szerintem ez reális volt, alapkövetelmény is lett volna. Sajnos nem sikerült.

- Hogy értékeled utólag, miért nem sikerült?

- Hajszálon múlott, a balszerencse is közrejátszott, mert igazából semmivel sem voltak jobbak a szerbek.

- Ott kint, amikor a többiektől elkülönülten edzettél a megsérült csuklód miatt, ez nagyon rossz érzés volt?

- Nagyon. Nem tudtam igazából labdát fogni, meg semmit se. Amikor itthon megvizsgálták, be is gipszelték...

- Mit mondtak az orvosok?

- A szalag a csuklómban nagyon megsérült. El nem szakadt, de szerintem kisebb részleges szakadások, zúzódások vannak benne. Begipszelték három hétre, remélem, utána jó lesz.

- Röntgen volt?

- MR-vizsgálat és röntgen.

- Hogy történt pontosan ez a sérülés?

- Megfogták a csuklómat, húztam jobbra, ő meg tartotta. Ki akartam rántani és egyet roppant. Utána már a meccsen elkezdett fájni, aztán később percről percre egyre jobban.

- Be is dagadt?

- Nem, ez volt az érdekes.

- Ez elég szomorú hír. Mit csinálsz ezalatt a három-négy hét alatt?

- Az első hét elment, rohangáltam a kezem miatt, csak keveset tudtam pihenni. Hétfőn megyek U2-koncertre Zágrábba a barátnőmmel meg a szüleivel. Szerdán megnézik MR-vizsgálaton a vállamat, akkor kiderül, hogy ott még milyen teendők vannak, és utána, ha még van idő, egy hétre el tudok menni kicsit pihenni.

- Milyen érzéseid vannak? Nagyon kellemetlen visszaemlékezni Rómára?

- Eléggé... Főleg azért, mert nem ment annyira a játék, mint ahogy szerettem volna, sőt elég rosszul ment. Nem sikerült a felkészülésem, valószínűleg ezért is játszatott keveset Dénes, mert nem érezte, hogy jól menne a játék. Meg hát úgy összességében..., messze voltunk a városközponttól, kint laktunk a Róma táblánál. Egy McDonalds volt csak a közelben, ahova el tudtunk menni a többiekkel meginni egy sört, beszélgetni. Meg hát jó lett volna legalább a négybe bekerülni. Ez az eredmény eléggé bosszant mindenkit.

- Összességében hogy látod, az eredménytől függetlenül, magatokhoz képest mennnyit fejlődött a csapat?

- Az Unicum Kupához, meg a barátságos mérkőzésekhez képest sokkal jobban, összeszedettebben játszott a csapat, látszott, hogy kezdünk a vége felé összeérni, összeszokni a többiekkel, elég biztató volt a játék a vége felé, mondom, azt az egy meccset leszámítva. Szerintem jól játszott a csapat.

- Nem félsz-e attól, hogy Dénes haragszik rád? Nem rossz a lelkiismereted, hogy nem voltál teljes értékű és ez csak ott derült ki? Nincs ezzel kapcsolatban rossz érzés benned?

- Hát de, van... van egy kicsit, igen, sajnos...

- És hogy próbálsz ezen segíteni? Dénessel beszéltél azóta?

- Nem beszéltem vele azóta. Elkezdődik a bajnokság, és több pluszmunkával, jobb koncentrációval, több edzéssel megpróbálom magam jobb formába lendíteni, hogy a következő válogatott-felkészülésen jobban menjen.

- A társakkal milyen volt kint a viszonyod, vigasztaltak, hogy szóltak hozzád?

- Igen, mindenki rendes volt, jó fej volt, aranyosak voltak, próbáltak kicsit hergelni, hogy semmi baj nincs, megy ez majd, jó lesz. Ez lelkileg azért sokat számított.

- Köszönöm a beszélgetést, gyors lelki és testi gyógyulást kívánok!