Szinte napra pontosan egy hónapja, hogy Hegedüs Gábort, az Eger játékosát súlyos sérüléssel vitték kórházba a mentők a belgrádi Universiade nyolcaddöntőjéről, a görögök elleni meccsről. A játékos (akit a belgrádi torna előtt Kemény Dénes is számításba vett a VB-re készülő bő keretében) arccsonttörést szenvedett, s az azonnali, belgrádi műtét melett döntött. Nem bánta meg, sérülése szépen gyógyul, várhatóan a jövő héten megkezdheti az edzéseket.

- Mi történt veled azóta, hogy Belgrádból hazaérkeztél?

- Magyarországon kontrollfelvételeket készítettek az orvosok, megnézték, hogy a műtét eredményeként milyen helyzet alakult ki. Ők is megállapították, amit már Belgrádban hallottam, hogy az operáció jól sikerült, szerencsére nem volt semmi probléma. Nagyon szépen gyógyul a seb, szinte nem is látszik már semmi. Most telik le az egy hónap, s megyek vissza kontrollra Huszár Tamás doktor úrhoz a jövő héten. Attól függően, hogy mit tapasztal, valószínűleg el is kezdhetem az edzéseket. Az elvi engedélyt már ezen a héten megkaptam, de óvatos vagyok, mert még egy kicsit érzem, hogy be van duzzadva és fájdogál. Látszani már szinte semmi nem látszik, a doktor szerint is szépen rendbejött.

- Mivel töltötted ezt az egy hónapot?

- Főleg pihenéssel. A barátnőmmel Észak-Olaszországban jártunk, illetve otthon, családtagokkal, baráti körben pihentem, gyógyulgattam.

- Az edzések megkezdődtek már Egerben?

- Igen, ezen a héten, bár a sok utánpótlás- és felnőttválogatott miatt egyelőre elég kevesen vannak, az első alkalommal azt hiszem, mindössze négyen voltak. Gyurival beszéltem és abban maradtunk, hogy az elkövetkező hetekben az állapotomtól függően fogom elkezdeni az edzéseket. Szerencsére már annyira jobban érzem magam, hogy ez valószínűleg nemsokára bekövetkezik.

- Kaptál-e Belgrádból vagy a görögöktől azóta bármilyen megkeresést?

- Nem, de nem is vártam, arra koncentráltam, hogy rendbejöjjek. Egyébként így visszaemlékezve a történtekre, az volt nagyon nehéz döntés, hogy az azonnali műtétet ott elvállaljam. Örülök, hogy végül így döntöttem. Onnantól azzal a bizonyos szituációval csak annyira foglalkoztam, amennyire a csapat tagjaként, a stáb kérésére kellett. Nem keresett meg egyébként senki.

- Azt hallottad, hogy Görögországban a sajtó úgy mutatta be azt a meccset, hogy a magyarok milyen durvák voltak?

- Arról tudok, hogy az Universiade naponta megjelenő újságjában is az jelent meg másnap, hogy a magyarok brutálisak voltak. Csak hát nem ugyanaz volt az általuk kiemelt szituáció és az én esetem. Sajnos. De hát ez van.

- Láttad-e a világbajnokságot, mit szóltál hozzá?

- Nagyon sajnáltam, hogy srácok nem kerültek be a négy közé, mert szerintem mindenféleképpen esélyes csapat volt a miénk. Nagyon szurkoltam nekik.

- Beszéltél kintiekkel közben?

- Egy-két emberrel. De nem akartam őket zavarni, a hazatértekkel már beszélgettem. El voltak keseredve, mint minden sportember, akinek nem sikerül elérnie a magától elvárt eredményt.

- További sikeres gyógyulást és jó visszatérést kívánok!