A világ egyik legnagyobb sportrendezvénye az úszó, műúszó, műugró, hosszútávúszó és vízilabda-világbajnokság. Mivel a magyar csapat szerencsére extra pihenőben részesült csoportja megnyerésével, olvasóinknak most az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján beszámolunk a helyszínről, a hangulatról, a világverseny jellemző "körítéséről".

Először a számok: a 17 versenynap eseményeiben 177 ország érintett valamilyen módon, ami óriási szám, s elsősorban az úszás (mint alapsport) népszerűségét jelzi. Rekordszámú, 2.800 sportolóval 2 ezer edző, gyúró, orvos, és más stábtag, valamint sportvezető van jelen hivatalos akkreditáltként.

Képzeljük el, hogy ekkora tömegű ember megfelelő "kezelése" micsoda óriási anyagi és emberi erőforrást igényel. Vegyük csak az első lépést: megérkezik a sportoló (edző, gyúró, újságíró, stb) Rómába és természetesen első dolga, hogy beszerezze a számára nélkülözhetetlen akkreditációt. Tudjuk, hogy a magyar férficsapat esetében önmagában ez a művelet 3-4 órát vett igénybe. De itt legalább "csak" a főtitkár szenvedett, a sikeres munka után kézben vitte a fiúknak a nyakba valókat. Az újságírók esetében - hiába kértek a szervezők korábban digitális formában arcképet - a helyszínen, az akkreditációs pultnál webkamerával elkészített fotó az akkreditáció alapja és hát ugye az a sok újságíró, fotós, nem egyenletesen érkezik a két hét alatt, hanem többségük ott szeretne lenni már a versenyek elején, a sok istenadta!

A rendezők várakozása szerint összesen mintegy 200 ezer nézője lesz a helyszínen az eseményeknek a tévéközvetítéseken keresztül a versenyt valamilyen módon követők számát 2 milliárdra becsülik.

A VB megrendezése a hivatalos adatok szerint 40 millió euróba kerül Olaszországnak, szponzorációból közvetlenül 16 millió euró fedezete már a tervezéskor biztosítva volt.

A versenyekre napijegyeket adnak ki, a legolcsóbb 5 euróba kerül, a legdrágább 90 euró.

A helyszínekről.

Szinte valamennyi eseménynek egyetlen helyszín, a Foro Italico sportközpont ad otthont. Ez a terület a belvárostól észak-nyugatra, szinte a Tevere partján fekszik, szinte egybeépülve a hatalmas olimpiai stadionnal. A különböző versenyágaknak saját medencéjük van, s természetesen megfelelő bemelegítő helyek, medencék is rendelkezésre állnak. A lelátók hátsó részét, és sok helyütt néhány belső szektort jellegzetes kék drapériával "csomagoltak" be, s így valóban kis ékszerdoboznak tűnnek a sporthelyszínek. A kék drapériákon hatalmas alakok, antik római figurák láthatók, s mindegyik stadionban olyan mozdulatot végeznek, amely az adott sportágra jellemző.

Bejárat a versenyek helyszínére (VLV-videó)

A Foro Italico kívülről, a shuttle-busz ablakából (VLV-videó)

A stadionok közötti belső sugárúton sétálóutcát alakítottak ki, kétoldalt üzletek, az út végén pedig egy színpad, itt kora esténként koncerteket tartanak.

A stadionokon belül szigorú rend szerint lehet csak mozogni. Az egész VB-n mintegy 2 ezer önkéntes segíti a lebonyolítást, mindegyiknek megvan a maga feladata, és akkurátusan eleget is tesz annak. Tapasztalatunk szerint közülük nagy számban kizárólag azt figyelik, hogy a VLV munkatársai készítenek videófelvételt a sportlétesítmény kapuin belül, s ha ezt tapasztalják, azonnal lecsapnak. Na jó, ez a tiltás általános, meccsenkét még a nézőket is figyelmeztetik, hogy mozgókép felvétele szigorúan tilos. (De hogy miért zavarja őket, ha a lelátó alatt, semleges helyszínen rövid interjú készül egy magyar vízilabdázóval, annak csak egy magyarázata van: szabál az szabál!)

Van még egy helyszín, Ostia, ahol a hosszútávúszó-versenyeket rendezik meg. Ide a központi pályaudvarról negyedóránként induló hévvel lehet kiutazni. Apropó utazás! Természetesen ennyi ember mozgatása edzésre, versenyre, onnan haza - talán a legnagyobb feladatot jelenti a szervezőknek. El kell ismerni, ez eddig flottul ment. A vendégek elhelyezésére szolgáló 9 szálloda és a Foro Italico között félóránként busz közlekedik, a csapatok pedig külön saját busszal utaznak a külső edzéshelyszínekre.

Emellett az akkreditációval rendelkező vendégek kaptak egy kis kártyát, amely a VB teljes időszaka alatt bérletként szolgál (az akkreditációval együtt), így szabadidőben a sportolók maguk is könnyen utazgathatnak a helyi tömegközlekedéssel városban.

A szállások nem luxushotelek, de a célnak megfelelnek. Természetesen ilyen hosszú versenysorozaton az egyik legfontosabb dolog az étkezés. Nos, amennyire mi tudjuk, erre Rómában nincs panasz. A reggeli-ebéd-vacsora minden szállodában svédasztalos, 4-5-féle étel közül lehet választani, mindig van tészta és persze többféle halétel. Sokfajta zöldség és gyümölcs van a hosszú asztalon, s minden alkalommal többféle torta, édesség.

Egy-egy hotelben különböző sportágak különböző országokból érkező versenyzői "vannak összezárva". És nincs annál érdekesebb, mint amikor az ember egy kerti úton megy vissza az épületbe, ahol a szobája van, s az út kellős közepén fiatal lányok egyformán hajlonganak, pörögnek-forognak, mintha csak vízben lennének.


Gyakorlás szárazon (VLV HD-VIDEÓ)

Jó szórakozás a világ különböző pontjáról érkezett sportolókat figyelni evés közben, hiszen sokat elárulnak népük mentalitásáról. A venezuelaiak élvezik az életet, harsányan nevetnek minden étkezés közben. A Maldív-szigetekről jött úszók hangosak, hja, nekik biztos túl kell kiabálniuk otthon a tenger morajlását.

A szlovákok csendben esznek és mennek, a szlovénok viszont a legélelmesebbek: mindig ők viszik el a frissen kitett görögdinnye-szeletek nagy részét.

A szálloda belső udvara (VLV-videó)

Persze van itt valami verseny is. Beszéljünk kicsit erről. A magyarok jókedvűen kezdték a VB-t, Kanada ellen igazi gálaelőadást tartottak. Hosnyánszky félpályán túli hihetelen találata éppúgy a műsor része volt, mint Biros ejtésgólja után Kiss Gergely kiszólása a kapitánynak. (Bocs, mondta, s magára vállalta a gólt, ugyanis ő mondta Petinek a megfelelő pillanatban, hogy ejtsen...) Nem hittünk a fülünknek, amikor Madaras egyik gólja után a vízben lévő Kiss Gergely szájából jól hallhatóan felcsendült az "Isten vagy, Norbi!"

A németek ellen erőlködés folyt. Talán éppen a kanadaiakkal szemben elért habkönnyű siker lett a vesztünk - szerencsére azért nem teljesen. Tény, hogy a fiúk nem voltak bőbeszédűek meccs után, csendben üldögéltek a lelátón, nézve az utánunk lezajlott Dél-Afrika-Kanada meccset. "Milyen Dél-Afrika?" - kérdezte tőlünk(!) Kemény Dénes, amikor fiait követve feljött a nézőtérre. "Szerintünk sz.r" - válaszoltuk kicsit azért bizonytalanul. "Na ezt jöttem megnézni" - mondta a kapitány, mi pedig ezután erősen és jól drukkoltunk Kanadának, amely 10:1-re meg is nyerte azt a meccset.

Amikor a Dél-Afrika ellen készülő csapatot figyeltük a bemelegítésnél, kifejezetten felszabadult hangulatot éreztünk. És még valamit: a dél-afrikaiak úgy nézték közelről a mieinket, mintha világritkaságokat felvonultató múzeumban lettek volna. Látszott rajtuk a hatalmas tisztelet, mondhatni, megszeppenés. Nem, nem a csapatvezetőkről, a szurkolókról beszélek, hanem az ellenfél játékosairól...

Végezetül a sajtó munkafeltételeiről (így akit ez már nem érdekel, nem kell tovább olvasnia).

A médiaközpont természetesen a vízilabda-stadiontól számított legtávolabbi ponton van. Ezt az utat naponta többször megtesszük, de csak a meleg miatt terhes. Sok őrző szem vigyázza, hogy illetéktelenek ne jussanak be a média birodalmába, ahol három hatalmas terem várja az újságírókat (ebből az egyik külön a fotósokat). Hosszú asztalok mellett ülünk, a falon nagy képernyők, egymástól tisztes távolságban. Eddig csak kétszer alakult ki vita a közelünkben arról, hogy mit mitasson a monitor. Láthatóan távol-keleti hölgyek át akarták kapcsoltatni a vízilabdát szinkronúszásra. Már szóltak is, amikor persze a magyarok kis csoportja felhorkant. De mi hatan vagyunk! - mondta a hölgy, mire mi gyorsan megkérdeztük a körünkben ülő amerikai szakújságírót (waterpoloplanet) és Güntert, a régi német ismerőst (waterpoloworld), ők mit szeretnének inkább. Heten lettünk, maradt a póló...

Az internet ingyen van. Ehhez állítólag a FINA ragaszkodott, mert sok panasz volt amiatt, hogy a két évvel ezelőtti VB-n pénzt kértek az újságírók számára ma más alapvető munkafeltételt jelentő internetért. Mindnki személyre szóló jelszót kap a wifihez, még az útlevelét is lefénymásolják. Csatlakozáskor megjelenik a szolgáltató cég oldala, itt kell beírni a nevet és a jelszót. Ez az oldal annyira megtetszett nekünk, hogy megmutatjuk.

Bár a sajtóközpont természetesen légkondicionált, a forróságból bejőve kincs volt, hogy nagy hűtőkben korlátlan mennyiségben "használhattuk" a műanyagpalackos vizet. Egész addig, amíg el nem kezdődött az úszók versenye. Az újságírók száma sokszorosára nőtt, lassan a hatalmas teremben is zsúfoltság van, a hűtők pedig kora délutánra (amikor a legjobban kellene a víz) üresen konganak. Ennyit panaszként. De nem sajnáltatjuk tovább magunkat, inkább készülünk mi is a folytatásra, hiszen a "második félidő" következik, ahogy több játékos megfogalmazta: az igazi világbajnokság.

---

A VLV SZÜNNAPI FOTÓGALÉRIÁJA




A VLV VB-ALOLDALA (MENETREND ÉS AZ ÖSSZES EREDMÉNY JEGYZŐKÖNYVEKKEL)

TUDÓSÍTÁSUNK A MAGYAR CSAPAT RÓMÁBA ÉRKEZÉSÉRŐL

BEHARANGOZÓNK AZ ELSŐ MECCS ELÉ

TUDÓSÍTÁSUNK A KANADA ELLENI BEMUTATKOZÓ MÉRKŐZÉSRŐL

EDZÉSRIPORTUNK A NÉMETEK ELLENI MECCS ELŐTT

TUDÓSÍTÁSUNK A NÉMETORSZÁG ELLENI DÖNTETLENRŐL

SZÉCSI ZOLTÁN ÉRTÉKELÉSE A NÉMET MECCSRŐL

SZABÁLYMAGYARÁZAT A DÉL-AFRIKAI MECCS ELŐTT

TUDÓSÍTÁSUNK A DÉL-AFRIKA-MAGYARORSZÁG MÉRKŐZÉSRŐL

ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÜNK A KANADA-NÉMETORSZÁG MECCSRŐL

EGY PICIKE RÓMAI VAKÁCIÓ