Ahogy ígértük, még egyszer visszatekintünk az európai klubelit csúcstornájára, a 2008-2009-es Euroliga-versenysorozat négyes döntőjére. A magyar csapat nélkül lezajlott Final Four sikert és kudarcot is hozott honfitársainknak. Eddig nem közölt nagy felbontású videókkal és fotókkal idézzük fel az emlékeket.

Amikor ismertté vált, hogy a magyar történelemkönyvekben Fiumeként szereplő tengerparti város, Rijeka lesz az idei Final Four helyszíne, mindenki arra számított, hogy a négyes döntőbe bekerült két horvát csapat "hazai pályát kap". Mivel már a negyeddöntők előtt kiderült, hogy az irányított sorsolás miatt a Jug Dubrovnik és a Mladost Zágráb csak a döntőben találkozhat - sokan erre a végkfejletre is számítottak. Aztán mindkét csapatot "magyar átok" sújtotta: nem bírták elviselni a hazai közönség nagy várakozása miatti terhet, légnyegében sima vereséget szenvedtek az elődöntőben olasz és montenegrói ellenfelüktől.

A "sima" persze túlzás, de a várakozáshoz képest mindenképppen kellően biztos volt mindkét "vendég-győzelem".

Pedig a Pro Recco játékosai rendkívül feszülten várták a Jug elleni elődöntőt. Éppen a horvát csapat tábora előtt melegítettek be, s kivétel nélkül mindenkin látszott, hogy sorsdöntő derbi előtt állnak. A meccs előtti hangulat általában nem alkalmas arra, hogy a bemelegítő magyar játékosokkal cseverésszünk, de most nyilvánvaló volt, hogy szinte még köszönni is alig lehet nekik, annyira el vannak foglalva a gondolataikkal. Utólag már tudjuk: egyaránt nagy kérdés volt számukra, hogy ők maguk, a reccósok mire lesznek képesek, miként az is, hogy az ellenfél a korábbi években megszokott félelmetes játékot nyújtja-e a számukra hazainak számító medencében.

Érdekes, hogy ez a helyzet nem a Recco játékosaiból váltott ki görcsösséget, ők éppenhogy nagyon koncentráltan, s a megszokott kemény védekezést produkálva, egyben kellő türelemmel játszottak. Ahogy haladtunk előre a meccsben, egyre jobban lehetett érezni, hogy a Dubrovniknak ezen a napon túl nehéz feladat a Recco legyőzése.

A másik elődöntő eredményét akkor is meglepetésnek nevezhetjük, ha Kiss Gergőék előre "szóltak" ők bizony jól ismerik a Mladostot és győzelmi reményekkel szállnak vízbe. Taktikailag és fizikálisan is felkészültek az ellenfélből, s minden be is jött, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Büszkén mondhatjuk, hogy amikor élessé vált a helyzet (Mert a Mladost rendre felzárkózott) mindig magyar gól döntötte porba a horátok reményeit.

A döntőbe jutással a Primorac várakozáson felül teljesített, hiszen már a Final Fourba kerülés a klub legnagyobb sikerének számított.

Tudósításunk sok videóval a két elődöntőről

Mladost Zágráb-Primorac Kotor - VLV-képek



Jug Dubrovnik-Pro Recco - VLV-képek

---

A szervezők profi módon, mindenre kiterjedő részletességgel készítették elő a négyes döntőt. A gyönyörű uszoda különböző lelátórészeit úgy osztották be, hogy az egymással szembe kerülő csapatok szurkolói lehetőleg még az uszoda mellett se "futhassanak össze", külön út vezetett a kapu mögötti Primorac-szektorhoz, mint ahogy a túloldali Mladost-lelátóhoz is. A főlelátó két oldalára került a Jug és a Recco szurkolótábora. Ők találkozhattak és találkoztak is a lelátó bejáratánál lévő területen, a büfénél, amely mellett egy nagy kivetítő is működött, s ez a kis térség amolyan közösségi térként szolgált. Különböző nációk nemzeti színeibe öltözött drukkereket láttunk itt, összekeveredve játékosokkal, VIP-vendégekkel.

Mondani se kell, hogy az internet nem csak a sajtóközpontban, hanem az uszoda lelátóján is működött - kivéve a döntő egy részét, amikor behalt (ezt olvasóink nehezen viselték, higgyék el, mi is!).

Összességében minden rendben volt, egyedül a parkolással akadtak gondjaink, emiatt morogtunk, egészen addig, míg eszünkbe nem villant, hogy miként jut el autóval egy horvát kolléga például az Unicum Kupára a Margitszigeti Hajósba...

---

A különböző klubok szurkolótáborainak nem hivatalos versenyét nálunk a kotoriak nyerték, majd a Jug következett - hagyományosan hangos táborukba ezúttal legtöbbször saját csapatuk fojtotta bele e szót. A Rekkofront nagyjából a szokásos formáját hozta, míg a zágrábiaknak nem csak a vízben, hanem a lelátón is a "futottak még" szerep jutott ezen a tornán.

A döntő napjára  néhány Vasas-drukker is leruccant a kikötővárosba, hogy Steinmetz Ádámnak szurkoljon (a magyar zászló már az elődöntő idején ott lógott a kotori "Bestiák" drapériája mellett). Leesett az álluk, mert amit a magyarok produkáltak a meccsen, az káprázatos volt. Az összes Primorac-játékos szinte a víz fölött járt, hatalmas lelkesedéssel kompenzálták azt, hogy (enyhén szólva) nincs annyi világklasszis játékosuk, mint az ellenfélnek.

A Recco rossz napot fogott ki, szerencséje se sok volt, s ahogy Kiszelly Gábor, a meccs egyik játékvezetője nyilatkozta a Nemzeti Sportnak, valószínű, hogy 10 meccsükből kilencszer a Recco nyerne, de ez a tizedik volt.

Kiszelly egyébként ha nem is főszereplője, de "szereplője" volt a döntőnek: az olasz kispadon ülő vezetők a meccs vége felé igyekeztek őt pszichikai nyomás alá helyezni azzal, hogy egymás után mentek be a pálya közepéig, gyakorlatilag szándékosan kiállíttatva magukat. Kiszelly lapjai villantak is szépen sorban, egymásután - Porzio mégis a hosszabbítás legvégéig irányíthatta csapatát, mert vezetőtársai láthatóan nem spontán koreográfia szerint indultak a "vágóhídra". Nyilván abban bíztak, hogy egy-egy kétes szituációban megfordul majd a bíró fejében: két piros lapot már kiosztott "ezeknek".

És érdekes módon éppen Kiszelly hozta meg azt a bizonyos döntést a Pro Recco utolsó támadásakor (amelyet aztán Benedek Tibor élesen bírált meccs után adott VLV-nyilatkozatában) - éppenhogy nem a Pro Recco javára. (Hogy Benedek Tibor jogosan reklamálta-e az ötméterest, azt nem tisztünk megítélni, olvasóink maguk formálhatnak véleményt, ha megnézik ezt vagy ezt a videónkat.)

A meccs végén valósággal felrobbant a Primorac-tábor. A naív rendezők azt hitték, elég, ha felvonultatnak 6-8 sárga ruhás kigyúrt embert, szembeállítva őket a kerítésnél a "Bestiák" táborával. Nos, rajtuk még a kotori háziasszonyok is keresztülgázoltak..., nem lehetett megállítani senkit, aki fürdeni akart. A csúcspont az volt, amikor az egyik félmeztelen montenegrói szurkoló egyszercsak megjelent a VIP-szektor előtt, annál az asztalnál, ahova a serleget és az érmeket helyezték el. Hatalmas üvöltés közepette felkapta a kupát, felemelte a magasba és elindult vele saját tábora felé... A rendezők nem hittek a szemüknek, majd egyikük valahogy megállította a rendbontót. Ő pedig a következő pillanatban attól bénult meg, hogy a "vízilabda-huligán" minden külön figyelmeztetés nélkül arcon csókolta (A jelenet megvan videón.)

A vesztes csapat tagjai természetesen nagyon csalódottak voltak. Szinte el sem akarták hinni, hogy ez megtörtént velük, ráadásul éppen most, a legrosszabbkor. Az első higgadtabb értékelések szerint a Dubrovnik elleni "előrehozott döntő" viszonylag sima megnyerése okozhatta azt a tudatalatti érzést, hogy már csak be kell húzni a győzelmet a tegnapinál gyengébb partnerrel szemben. Meccs közben aztán nem ment, s ahogy haladt előre az óra egyre jobban lehetett érezni: itt még baj is lehet! A negyedik negyedre kétgólos hátránnyal fordultak, amiből elég gyorsan háromgólos lett! Valamilyen csoda folytán sikerült az egyenlítés és akkor az ember azt gondolta: most jön a szokásos Recco-henger. De nem jött. Máskor magabiztos kezű emberek szórták el a labdákat, de valahogy igazi helyzet kialakítása sem sikerült már, a hosszabbításban sem. A kupa sorsát végül egy kicsit szerencsés Steinmetz Ádám-gól döntötte el - következhetett a már említett szurkolói hangrobbanás.

Az ünnepélyes eredményhirdetésnél mindkét csapat tagjainak arcáról le lehetett olvasni, hogy hányadikok lettek. A reccósok szerettek volna mielőbb túljutni az egészen, s egyedül lenni valahol az öltöző mélyén. Némi vigaszt csak Tempesti kapott azzal, hogy neki adták át a torna legjobb játékosának járó díjat. Nem sokkal később azonban ezzel kapcsolatban is keserűvé vált a szájíze, ugyanis a mindenkivel fényképezkedni akaró helyi kölykök egyike véletlenül belerúgott a földre helyezett szoborba, az eldőlt, s letört belőle egy jókora darab...

A montenegróiak egyszerűen nem bírtak magukkal, közülük többen úgy ugráltak az éremosztásra várva a dobogón, mint a gyerekek. Nem rítt ki a sorból a két magyar, akik a meccs előtti bemutatásnál még egymástól távol voltak, de amikor a kupát adták kézről kézre a kotoriak, már közvetlenül egymás mellett álltak. Folyamatosan integettek a szurkolóknak, s amikor mindketten magasba emelhették a kupát, majd továbbadták következő társuknak, szembe fordultak, hosszan megölelték egymást, majd Kiss Gergely egy csókot lehelt Steinmetz Ádám homlokára.

A derék montenegrói szurkolók szerintem azóta folyamatosan ünnepelnek. Éjjel kettőkor még javában vágtuk a videókat a szállodában, s a nyitva hagyott erkélyajtón keresztül jól hallatszott, ahogy az egész város az ő éneküktől hangos.

Hogy otthon mi történt, hogyan várták haza hőseiket, arról külön cikkben számoltunk be, sok videóval.

Tudósításunk a döntőről, sok videóval

VLV-képek a Final Four helyszínéről



Pro Recco-Primorac Kotor - VLV-képek



VLV-HD-HP-videók a döntőről:

A Final Four szurkolói



Bemutatás - Pro Recco



Madaras Norbert ötméteresgólja



Bemutatás - Primorac Kotor



A kotori szurkolók



Kiss Gergely az elődöntő után



Steinmetz Ádám az elődöntő után



A döntő utolsó perce



Lefújás, montenegrói öröm



Ünneplés a vízben



Magyar zászló a vízben!



Egy szurkoló elrabolja a Kupát!



Stefano Tempesti - a torna legjobbja



Bronzérmesek - Jug Dubrovnik



Ezüstös Pro Recco



Az aranyérmek átadása



A Kotor ül Európa trónjára!