Aleksandar Sapic éveken át jó sok borsot tört az orrunk alá. A bivalyerős játékos, a világ legjobban fizetett vízilabdázója a pekingi olimpia óta nem nagyon tért magához. Előbb a válogatottságról mondott le, klubcsapata ezután elvesztette az európai Szuper Kupát, s nem jutott be az Euroliga negyeddöntőjébe. A játékos kedden Belgrádban, nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be és indokolta meg visszavonulását.

"Ezzel a sajtókonferenciával lezárom a történetet. nem szeretném, ha játékoskarrierem azzal érne véget, hogy már csak a múlt jut eszébe rólam az embereknek" - ezekkel a szavakkal jelentette be visszavonulását a világ egyik legjobb játékosa, Aleksandar Sapic Belgrádban, kedden.

A szerb internetes sajtóból szerzett információink szerint Sapic minden motivációját elvesztette azzal, hogy már nem válogatott, számára a szerb színekben elért sikerek jelentették az éltető erőt.

A sajtótájékoztatón Sapic felelevenítette pályafutásának fő állomásait. Megköszönte korábbi edzőinek munkáját, mint fogalmazott, annak idején nem is értette, hogy fiatalon miként kapott korlátlan, feltétel nélküli támogatást mestereitől, Ratku Pejovicstól és Vlaho Orlicstól. "Ők adták meg nekem az első lehetőséget még 15-16 éves koromban a Crvena Zvezda Belgrádban."

A jövőjét firtató kérdésekre azt mondta: "Először is pihenni fogok, majd vállalkozóként szeretném kipróbálni magam." A politikával nem kíván foglalkozni, noha több ilyen természetű kérdést kapott a szerb újságíróktól.

A szerb sajtó Sapic legnagyobb sikerei között a 2001-es budapesti Eb-aranyérmet, valamint a Becsejjel szerzett Euroliga-győzelmet említi. Nem titkolják a legnagyobb kudarcokat sem: az 1996-os atlantai olimpia nyolcadik helye szerepel a sor élén és természetesen nem mulasztják el megemlíteni a szerb kollégák, hogy Sapic pályafutása is úgy ér véget, hogy az olimpiai aranyérem hiányozni fog a gyűjteményéből...

Emlékezetes, hogy a pekingi olimpián súlyos összetűzésbe került a szerb csapat kapusával, Sefikkel, egy szállodai szobában "lerendezték" egymással a dolgot, aminek következtében mindketten nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel utaztak haza. (A történet részletei máig tisztázatlanok, de a zuhanyhíradó szerint a párbajból Sefik került ki győztesen.)

Klubpályafutását Sapic a két belgrádi csapat mellett az olasz Camogliban és Savonában töltötte el, majd a sportág nagy szenzációjaként 300 ezer dolláros éves fizetésért szerződött az orosz Sturm Csehov csapatához, amely immár az utolsó klubja.

Aleksandar Sapic néhány hét múlva lesz 31 éves, otthon a vitrinjében 21 különböző díj emlékezteti majd sikeres sportpályafutására (olimpiákon egy ezüst és két bronz, VB-ken egy arany, két ezüst és egy bronz a mérlege, EB-t háromszor nyert, kétszer ezüstérmet vehetett át, számtalanszor lett gólkirály). Személyében a magyarok nemes ellenfelétől búcsúzik az uszodák világa.