Ezzel a címmel jelent meg az Indexben egy cikk, amely néhány pekingi aranyérmes sorsa iránt tudakozódik. A győzelem visszhangjáról, a pénzdíj sorsáról faggatta az újságíró az ország legismertebb sportolóit, köztük több vízilabdázót. A cikk utóbbi részét közöljük.

“Az első olimpiai arany feladat volt, a második küldetés, a harmadikban a hiúságom is benne volt, hogy ennyi idősen még ott lehetek a csapatban. Olyan természetesnek tűnt a győzelmünk, hogy nem is értettem, a 90-es években miért nem tudtunk nyerni” – ezek már a vízilabdacsapat kapitányának, Benedek Tibor szavai.

A balkezes játékosnak volt hiányérzete, amikor hazatértek, mert több ünneplő emberre, nagyobb katarzisra számított. Egy hét után meg már nem a döntő volt a téma, hanem az, ki hagyja abba, és ki folytatja még.

“Lehet, én értékelem túl a tettünket, hogy harmadszor is nyertünk, de kialakult bennem az elhanyagoltság érzése. Van egy kis keserűség bennem. Pedig nem vártam azt, hogy mindenhol elmondják, mekkora istenek, hősök vagyunk. Az év végi díjakat odaadták, de az a különleges figyelem, amit korábban kaptunk, már nem volt meg. Nem csodálkozom ezen, mert az emberek sportszeretete elkényelmesedett, kopik, helyenként már elhalt. Voltam már úgy élménybeszámolón, hogy senki sem tette fel a kezét a gyerekek közül, amikor kérdeztem: mit sportolnak.”

Eleinte furcsa volt számára, hogy nem játszhatott az olasz bajnokságban, mert a szabályozás szerint csak egy légiós nevezhető. Klubtársát, Kásás Tamást is ez sújtja. A Vasas elleni Euroliga meccsen ugyanakkor mindketten a játszhatnak.

„Sok sérülésem volt az olimpia előtt és alatt is, elég lassan tudom kiheverni, regenerálódni, így nekem pozitív ez az év. Bár a múltkor jól meghajtottak, amikor három a három ellen játszottunk, és a fiatalok nem nagyon ismernek kegyelmet. Úgy gondolom, mindennek megvan az ideje. Hamarosan meghallgatom klubom, a Pro Recco elképzeléseit, és ha úgy adódik, hosszabbíthatok. Lehet, hogy negyvenéves koromig játszom. Jól érzem itt magam. Hetek telnek el úgy, hogy elő sem veszem az autót, mert közel lakunk az uszodához.”

A 37 éves Benedek ingatlanba fektette pénzét, élt azzal a lehetőséggel, amit a pólósoknak ajánlottak fel, kedvezményesen jutott egy Marina-parti lakáshoz. Gondolatait a vízilabda szabályainak megváltoztatása is leköti.

---

„Úgy éreztem, semmi értelme nyilvánosságra hozni, hogy műteni fognak, mert sok energiát venne el a felkészülésben. Hirtelen mindenki ezzel foglalkozna, ezért keresnének engem, Dénest, az orvosokat. Ez a felfokozott érdeklődés nem hiányzott senkinek, csak a figyelmet vette volna el. Épp elég dolog volt, amit meg kellett oldanunk” – emlékezett vissza Biros Péter, akit a pekingi győzelem után megműtöttek, nagyméretű cisztát vettek ki a mellkasából.

„A lényeg megvolt, a legfontosabb fogadásokon ott voltam, biztosan jó lett volna a többin is, de most ennyire futotta. Borzasztóan fájtak a hegek. Miután kijöttem az intenzívről, akkor csak kis céljaim voltak. Hogy a levegőn töltsek pár órát, hogy lehajoljak, csak pár hét múlva gondoltam előbbre. Amíg feküdtem, sok mindenre gondoltam, a mesébe illő hármas győzelemre, az álomtrilógiára. Ami még nem ért véget. Mert én még folytatni szeretném, igaz, egy vadonatúj csapat is épülhet, de megpróbálom a helyemet kiharcolni benne.”

Biros olimpiai jutalma lényegében áthidaló kölcsön volt, mert korábban hitelt vett fel házára. Miután nyertek, gyorsan vissza is fizette. Az egri patakparton lakik, a két gyerekkel már egy tágasabb nappalit használnak, és imádják várost.

„Ez a város még mindig emberi léptékű, meg lehet állni, beszélget veled a pincér, ha beülsz egy étterembe. Ez az én világom.”

---

Biroshoz hasonlóan Kiss Gergelyre is műtét várt, 2008-at szilánkos töréssel fejezte be, az egyik bajnokin szándékosan feszítették hátra az ujját. Február végén már gólokkal tért vissza a Kotorba.

„A legfontosabb, hogy a csapatot erősítsem, passzaimmal, meglátásaimmal. Nem vagyok most gólkényszerben, amit egy légióstól óhatatlanul elvárnak. Hármat így is sikerült lőnöm a Bresciának.”

Kiss egy csodás fekvésű adriai kisvárosba került, ahol annak is gyorsan híre megy, ha beül a bárba, szinte mindig tudják, merre jár. „Kritikus a közönség, simán megállítanak az utcán, hogy tudassák, most nem voltam olyan jó.”

Tudatosan választott magának nyugalmasabb körülményeket. „30 felett ízlelgethetem a télen is szinte állandó 15 fokos időjárást, a kisvárosi életet. A nyüzsgés nem is hiányzik. Látom otthon a fiúkat, sokat szerepelnek, nem irigylem őket. Nekem is volt részem hatalmas eufóriában, tízezrek gratuláltak a sydneyi döntő után, 24 évet vártunk arra a győzelemre. Sohasem voltam önmagamat ünnepeltető játékos, most ez az eufórikus hangulat hangyányit alábbhagyott.”

Kiss is a hitelét törlesztette, kisebb felújításokat hajtott végre, a maradékot befektette. „Nincsenek teledugdosva a zsebeim pénzzel, a párnám alatt sem tartok.”

A csapat legfiatalabb tagja, Varga Dénes úgy véli, semennyire sem változott meg az élete. „Elismernek, persze, ez nem kétséges, de az olimpiai bajnoksággal nem többem lett, hanem több lettem, ez pedig a sporthoz való hozzáállásomat, kitartásomat és önbizalmamat növeli. A feliratot letéptem már a falról, már klubcélok vannak előttem, de még nem írtam ki semmit.”

Varga Tamás Szegeden maradt, neki a lábujja tört szilánkosra, de ez nem tántorította el a játéktól. Mostanában lőni szokott, tagja lett a szegedi klubnak. „Amikor azt a hideg vasat a kezembe veszem, feltöltődök.”

Ághassi Attila - Index