ENGLISH VERSION // Nagy a csend kétszeres olimpiai bajnokunk, az athéni és pekingi aranyérem között kacskaringós utat bejárt Varga Tamás körül. A Szeged játékosának neve hetek óta hiányzik csapata összeállításából, az új összetételű válogatott „szárnypróbálkozásánál” nem volt jelen, s azt sem tudjuk, ő maga ambicionálja-e még a Kemény-legények „klubtagságát”. A vlv Csuvi-interjúja:

- Mi van a lábaddal?

- A vizsgálatok szilánkos törést állapítottak meg a kislábujjam melletti ujjban, és két lehetőség volt, vagy megműtik és beraknak egy lemezt mellé – mert teljesen kiugrott a helyéről- vagy nem műtik és természetes úton gyógyul meg. Ez utóbbi fájdalmasabb, viszont lehet a gyógyulási folyamat közben is edzeni úgy, hogy összekötözik a másik két lábujjal.

Úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem műtik meg, amúgy is félek ezektől a dolgoktól. Picit ugyan fájdalmasabb volt az első hét, így viszont nem kellett kihagynom egyetlen edzést sem. Az elmúlt héten pedig már teljes értékű munkát tudtam végezni, ami annyit jelent, hogy kétkapuztam is. Nem játszottam a Székesfehérvár és a BVSC elleni bajnokin, Zoli (Kásás Zoltán edző, a szerk) azt mondta, hogy nem szeretné, ha véletlenül összerúgnék valakivel a BVSC elleni mérkőzésen, és emiatt nem játszhatnék a Vojvodina elleni LEN Kupa-visszavágón.

Annyi tehát a kellemetlenség, hogy vigyázni kell rá, de remélem, hogy a hétvégén már teljes értékűen tudok játszani a Vojvodina ellen.

- A kinti mérkőzésen történt a sérülésed. Pontosan hogyan?

- Az egyik betörésnél, a faultot el akartam lőni, és akkor hárman ugrottak elém. Elég közel voltunk egymáshoz és a lövés pillanatában az egyik lábtempónál összerúgtam az egyik játékossal. Neki is fájt, csak neki nem a lábujját, hanem a sípcsontját találta el a lábam.

Visszamentem még a harmadik negyedben, összekötözték kint a parton, és először visszaroppantottam magamnak a helyére, úgy, ahogy kellett, aztán meg még helyreigazították a kórházban, mikor hazajöttem.

- Hogy érzed, hogy megy a játék? Milyen állapotban vagy fél évvel az olimpia után?

- Azt gondolom, hogy a Vojvodina elleni kinti mérkőzésen nyújtottam talán a legjobb teljesítményt ebben a szezonban. Ettől függetlenül sem érzem sokkal gyengébbnek ezt az évadot a játék szempontjából a tavalyinál.

A kinti mérkőzés nagyon jól sikerült. Ritkán szoktam ilyet mondani, de ott nekem minden bejött. Csináltam mozgásból öt kiállítást, egy ötméterest, lőttem három gólt, két akciógólt, annak ellenére, hogy eltört a lábam. Ez egy pillanatra sem vetett vissza.

Nagyon-nagyon jó erőben vagyok, rengeteget edzünk, ami nagyon hasznomra van, ilyen súlyokat talán soha nem mozgattam meg, mint most. Egy dekát nem veszítettem az olimpia óta, volt ugyan egy kis hullámvölgy, szeptember, október környékén, de aztán amikor jöttek a rangadók, a Honvéd, az Eger, a Vasas elleni mérkőzés, már nagyon jól oda tudtam tenni magam.

- A Szegednek valahogy mégsem megy, legalábbis a bajnokságban…

- Sajnos az ősz valóban nem sikerült, amiben biztos én is hibás vagyok, nem csak a csapat, mert hát együtt veszítünk el egy mérkőzést. Abban bízom, hogy a rengeteg edzésmunka - mert tényleg rengeteget edzünk, erre nem lehet panasz, a csapat nagyon lelkiismeretesen megcsinálja az összes edzésmunkát, amit a Zoli kér -, meg fog térülni. Nagyon remélem, hogy a most következő sorozat (a Vojvodina, az Eger és a Honvéd elleni meccs) során legalább kétszer sikerül győznünk, s ha így lesz, azzal nagyot léphetünk előre.

- Térjünk át a válogatottra. Mi a Te szándékod a válogatottsággal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy számítanak-e rád?

- Nem tudom, hogy Dénes számít-e rám, én már az Év sportolója díjátadáson elmondtam neki, hogy nem vagyok fáradt, továbbra is motivált vagyok. Nekem tényleg ez az életem, mással nem foglalkozom, csak a vízilabdával, s legalább negyvenéves koromig játszani szeretnék. Én egy olyan ember vagyok, aki alapjában véve erőből és tiszta szívvel edz, természetesen néha én is követek el hibákat, butaságokat, esetleg olyat, amit nem kellett volna, de mindig egy dolog vezérel, hogy nyerjünk, és hogy jól játsszon az a csapat, ahol én szerepelek. Ennek próbálok meg a legjobban megfelelni.

Próbálom a válogatottnál uralkodó légkört, mentalitást itt Szegeden a fiúkba belesulykolni, vagyis azt, hogy nem az a fontos, ki hány gólt lő, hogy én jól játsszak, meg te jól játsszál, hanem, hogy nyerjen a csapat.

Igazándiból háromszor voltam gólkirály, mindenki tudja, hallom is vissza gyakran, hogy imádok gólt lőni. Lehet, hogy így van, viszont ha marhára az érdekelne, hogy gólkirály legyek megint, akkor lehet, hogy mindenképpen erőszakoskodom a Zolival, hogy semmi baja a lábamnak, hadd játsszak a Fehérvár, meg a BVSC ellen is. Szinte biztosan lőttem volna hét gólt, és akkor megint én vezetném a góllövőlistát, de ez nem érdekel…. Igazándiból nem ezek a dolgok motiválnak, hanem az, amit megtanultam főleg az elmúlt nyáron, hogy csapatként rengeteg mindenre képes lehet egy alakulat. Sőt! Ez még akkor is így van, ha nincsenek „őrült nagy nevek” a társaságban, ha az csapatként játszik, akkor nagyon sok mindent elérhet.

Ezt próbálom egy picikét itt is, amennyire tőlem telik, a magam módján megvalósítani Zoli segítségével, aztán majd kiderül, hogy ez mennyire sikerül. Azon vagyunk, hogy minél jobb eredményt érjünk el itt Szegeden.

- Térjünk csak vissza a kapitánnyal való beszélgetéshez… Mit mondtál még neki és ő hogy reagált?

- Elmondtam, hogy nem vagyok fáradt, többet biztos nem fogom lemondani a válogatottságot, és ha kellek, akkor nagyon szívesen jövök, bármeddig, ameddig szükség van rám, ameddig segíteni kell. Ő tudomásul vette. Aztán, hogy hogyan dönt, én nem tudhatom.

Én nagyon sokat köszönhetek neki, és hálás vagyok mindenért. Ez van, most nem hívott be. Most akkor mi van? Nincs semmi! Hajtok tovább, csinálom tovább a dolgom, London még nagyon messze van, addig azért még sok minden történhet. Soha nem fogom feladni. Azt gondolom, ha valaki jól játszik, az mindennél fontosabb, akárhány éves is. A legfontosabb az, hogy motivált legyen, és jól játsszon.


- Mit szólsz a Dénes által behívott kerethez, a fiatalokhoz?

- Természetesen ismerem ezeket a játékosokat, de erről a dologról nem tudok mit mondani. Ez Dénes választása, ő ezeket a játékosokat hívta most be. Nagyon tehetséges, és jó vízilabdázók, ha Dénes behívta őket, mert ő nem szokott olyan játékost behívni, aki nem tehetséges és nem lát benne valamit. Nyilván arra volt kíváncsi, hogy akikben lát valamit, hogyan szerepelnek élesben, a válogatottban. Mert azért más klubszinten jól játszani, és más a válogatottban. Mindenesetre én állok a verseny elébe, ha esetleg behív, és számít rám már az idei római vb-n, vagy akár később, vagy akár Londonban - nagyon szíves-örömest megyek. Ha nem hív, akkor meg azon leszek, hogy a klubom ügyét minél jobban előre vigyem, és itt minél jobban vízipólózzak.

- Köszönöm a beszélgetést!