ENGLISH VERSION//Rövidebb-hosszabb időközönként régóta rendszeresen együtt van a válogatott játékosokkal Budavári Ágota pszichológus. Idén nyáron, az olimpiai felkészülés időszakában gyakran találkoztunk vele edzéseken, mérkőzéseken, edzőtáborban. A laikus számára egyszerű szurkolónak tűnik, csak ül és nézi a vízben vitézkedő játékosokat. Megkérdeztük: mit tapasztalt, pszichésen milyen állapotban indulhattak el az olimpiára a játékosok. (Beszélgetésünk közvetlenül az Unicum Kupa előtt zajlott.)

- Mennyi időt töltött a csapat mellett a felkészülési időszakban?

- Június eleje óta egy-két napos kihagyásokkal mindig velük voltam, amikor Magyarországon tartózkodtak. Vidékre is elmentem velük, igyekszem követni a menetrendjüket, ott lenni, és egyénileg is beszélgetni a játékosokkal. Volt alkalom, hogy a teljes csapattal leültünk, és beszélgettünk. Természetesen tartom a kapcsolatot az edzőkkel, elsősorban Dénessel, de a csapatstáb többi tagjával, Mátéfalvy Csabával, Kásás Zolival is, mert az ő meglátásaik is nagyon fontosak nekem.

- Mi a konkrét feladat? A lelkiállapot felmérése vagy egyben a befolyásolás is?

- Mind a kettő együtt. Nagyon fontos nekem, hogy mi van a fejükben az elkövetkező időszak munkájával, a felkészüléssel, a saját játékukkal, az olimpiával kapcsolatban. Hogyan tudnak egyénként illeszkedni a csapathoz (különösen az új emberek), mennyiben tudok nekik abban segíteni, hogy minél jobban integrálódjanak, érezzék a fontosságukat a csapatban. De az is lényeges, hogy akik netán kikerülnek - mint például most Nagy Viktor, - meg tudják őrizni az önbecsülésüket, hogy a jövőben ugyanolyan hadra foghatók legyenek, mint korábban.

- Ezeknek a felméréseknek a terepe a beszélgetés? Láttam, hogy áll a medence partján az edzések, kétkapuzások közben. A játék közbeni magatartás, viselkedés az ön számára nyilván mást jelent, mint a vízilabda-szurkoló vagy az edző számára. Mennyire tudja elemezni, értékelni a játék közbeni megnyilvánulásokat, apró gesztusokat?

- Igyekszem, feltétlenül, s mivel azért én nem vagyok vízilabda-szakember, gyakran megkérdezem a mellettem ülő Molnár Banditól, hogy ez most mi volt, hogy volt. Próbálom a szakemberektől megtudni az apróbb dolgok jelentőségét is. Sokat tanulok ezekből, és egyre jobban látom, hogy a játékosok miként értékelnek bizonyos szituációkat, illetve milyen szakmai reagálásokat vált ki belőlük egy-egy váratlan helyzet. Eközben természetesen az emberi megnyilvánulásokat is látom, figyelem.

- Ezek a megnyilvánulások a vízben, játék közben azonosak azzal, mint amit a parton vagy beszélgetés közben tapasztal a játékosoktól? Esetleg megváltoznak ezek az emberek a vízben, amikor a játékra koncentrálnak?

- Nézze, játék közben őszinték az emberek, mint ahogy autóvezetés közben is. A mozgásrendszerünket sokkal kevésbé tudjuk tudatosan manipulálni, mint a szavainkat, ezért sokszor hitelesebb az ember metakommunikatív mozgásában. Úgy gondolom, nagyon jellegzetes, hogy ki hogyan játszik a vízben, milyen akarással, milyen erőbedobással, és látom, hogy olykor milyen „túlfeszülésekkel” játszanak, úszkálnak föl-le. Azt gondolom, hogy ez nagyon jellegzetes. Van, akinél a vízben mutatott jelek egybeesnek a parton mutatott viselkedéssel, és van, hogy meglepő a változás, időnként nekem is.

- Az egyéni beszélgetések és a csoportos beszélgetések között milyen hangulati különbség van? Érdemi kérdésekben másról esik szó? A csapatjelleg a közösségi beszélgetéseknél dominál?

- Így van, utóbbi azért hasznos, mert a csapat egésze közösen gondolkodik, közösen mondtuk el dolgokat, egymás szájából átadva a szavakat, felvéve, tovább folytatva - ott a csapat egésze működik. Egy-egy egyéni beszélgetésben nyilvánvalóan egy ember a fontos, elsősorban az, hogy ő maga hogy látja a saját helyzetét. Ez teljesen más, mint amikor a csapat ül együtt, ami viszont egy jó lehetőség, hogy még inkább érezzék: nem az egyéni gólmennyiség lesz a fontos, hanem az, hogy a csapat hogyan tud együttműködni. Minél hatékonyabb, annál eredményesebb, minél jobban értik egymás kommunikációját, jelzéseit, annál gyorsabban tudnak egymásra reagálni, ez - azt gondolom - az egész játékot eredményesebbé, hatékonyabbá tudja tenni.

Bizonyos motivációs egyeztetés is történik ilyenkor, annak tisztázása, hogy egymástól mit várunk. Ha egy ember nem úgy játszik, ahogy tőle elvárható, esetleg már ez elég ahhoz, hogy a csapat ne tudja a maximumot nyújtani. Ezért minden egyes ember maximális erőfeszítésére kell bazírozzunk, különben nincs kiemelkedő eredmény.

- Amióta itt van a csapat mellett, lát-e fejlődést pszihés téren, a csapatszellem terén?

- Jelenleg azt látom, hogy nagyon nagy a teher rajtuk. Az EB összes élménye bennük van, az Unicum Kupára azért kell nagyon odafigyelni, mert itt van háromezer magyar, akik előtt nem lehet akármit nyújtani, és nagyon közel van a harmadik nagy verseny, az olimpia is - ez így együtt hihetetlenül nagy terhelés. Nehéz feladat, hogy fizikailag és fejben, pszihésen is kipihenjék magukat, másrészt föltöltődjenek, és újra minden energiával küzdjenek. Ráadásul nem csak a fontos meccseken, hanem nap mint nap, ugyanis Dénes az edzésen is megköveteli, hogy maximálisan odafigyeljenek, harcoljanak.

- Összességében hogy látja, milyen állapotban van pszichésen a csapat nem sokkal az indulás előtt?

- Én azt gondolom, hogy nagyon jó állapotban vannak a fiúk, nagyon felelősen készülnek, nagyon sok apró részletre odafigyelnek. Mindent meg fognak tenni azért, (és gondolhatja, mi is, még az utolsó héten is, amíg itthon vannak,) hogy abszolút összefogottan, ne csak egyénileg, hanem csapatszinten is jól játsszanak.

- Köszönöm a beszélgetést!