Fárasztó, csaknem nyolcórás utázást követően hétfőn késő este megérkezett Budapestre a malagai EB-n bronzérmet szerzett férfi válogatott. A Kemény-legényeket a megszokott szokás szerint az MVLSZ munkatársai virággal, puszival, a Ferihegyre szép számmal kilátogató tévéstábok pedig kamerával és mikrofonnal várták. A csapat egy hét múlva kezdi meg a közvetlen olimpiai felkészülést.

A malagai szálloda elé délután fél háromra kellett volna megérkeznie a csapatunkat a repülőtérre szállító busznak, azonban három óra is elmúlt, mire elindult a transzport a játékosokkal és a csomagokkal. A párizsi járat késve indult, így volt idő találgatásra a tekintetben, hogy vajon visszafelé is eltűnnek-e a magyar csomagok az átszállásnál, miként ez az odaútnál történt. Nem hivatalos közvélemény-kutatási adataim szerint a pesszimizmus volt az uralkodó, csak kevesen hittek abban, hogy a csomagok rendben megérkeznek az utazókkal.

A legjobban talán dr. Pavlik Gábor agódott. A poggyásztérbe utalt bőröndjében volt ugyanis a nagy értékű lézeres és ultrahangos berendezés, amelyekkel immár nem első alkalommal segíti a csapat betegségből lábadozó tagjainak mielőbbi gyógyulását. (Benedek Tibi is kapott ultrahangos kezelést a hátfájására.) Biztonsági fóliával tekertette körbe az ominózus bőröndöt, és a csomagfeladás után megkezdte a szorongást, vajon viszontlátja-e a berendezéseket. És hogy miért nem vitte akkor magával a gépeket a fedélzetre? - erre megvan a logikus válasz. Tavaly, a Világliga berlini szuperdöntője után, amikor ezt a kényelmesebb megoldást választotta, majdnem meghiúsult a hazautazása, ugyanis a precíz német biztonsági emberek a gyógyító lézereszközt a biztonságra veszélyes tárgynak minősítették... (A történet poénja az, hogy végül egy címke felragasztása után megengedték, hogy a "halálos fegyver" felkerüljön az utastérbe. A címke azóta is rajta van a dobozon.)

A várakozás egyre nyúlt és mivel a Malaga-Párizs járat gépe nem sokat hozott be a késésből, mire a Charles de Gaulle repülőtérre ért, már csak 20 perc maradt a budapesti gép indulásáig. A gép orrához csatlakoztatott folyosó elején egy repülőtéri alkalmazott "Budapest" táblát maga elé tartva terelgette más útra a magyar fővárosba utazókat. Mikrobuszokba zsúfolták be a langaléta vízilabdázókat és szállították át a megfelelő helyre, no azért persze nem megkerülve a biztonsági ellenőrzést. A gépre rohamtempóban mindenki felkerült, s beletörődve állapították meg többen, hogy ebben a rohanásban aztán a csomagjainknak már biztos annyi.

Az út második szakasza aztán valamivel kényelmesebb volt, mert a helyek számához képest kevesebb ember utazott a gépen.

Pestre érve, mielőtt a csomagkiadóhoz mentek volna a fiúk, Kemény Dénes a vámtisztek közvetlen környezetében tartott számukra néhány perces eligazítást. (A lényeg: ezen a héten mindenki három edzést végez el egyénileg, a szövetségi kapitánytól kapott edzésterv szerint, a csapat pedig egy hét múlva, jövő hétfőn kezdi meg a közös munkát.) Ezután mindenki ment az útjára. A reptéri alkalmazottak közül többen odaléptek a játékosokhoz, megszólították őket, gratulálva a malagai eredményhez és sok sikert kívánva Pekinghez. Egy-két egyszerű utazó a fényképezőgépét vette elő, élve ezzel a különleges lehetőséggel.

A fiúk pedig rutinosan tettek eleget a kérésnek - mindig így járnak el. És érdekes, a vámon áthaladva a máskor kicsit mindig szúrós szemmel néző vámtiszteket is mosolyogni, bólogatni láttam, hm.

Amikor kinyílt az ajtó, előbb orchideát kapott minden játékos a szövetség munkatársától, majd azonnal "rátámadtak" a fiúkra a tévéstábok.

Megérkezett a csapat. (A csomagok is.)

vlv-videó:

Molnár Tamás ferihegyi nyilatkozata



vlv-fotók a hazaútról