Csütörtök. Szünnap a férfiak versenyében. Jut egy kis idő összegezni, válaszolni néhány, az olvasók által feltett kérdésre. Egyáltalán: szusszanjunk egyet.

Jó lenne azzal kezdeni, hogy milyen szép Andalúzia és hogy Malagában mik a fő nevezetességek. Fájdalom, - és ez nem panaszkodás - a krónikás több mint egy hét után is csak a szálloda és az uszoda közötti utat ismeri - igaz, azt nagyon. Ez az út a tengerparton, a plázs mellett megy végig a város széléig, ahol a Malaga futballcsapatának lepusztult, felújítás alatt lévő stadionja található. E mellett van az Aquatic Center a maga három uszodájával. Az 50 méteres nyitott mellett egy nagy csarnokban szintén 50 méteres medence található (itt voltak eddig a női meccsek, de mostantól a lányok is kiköltöznek a szabadba), mellette pedig bőséges lehetőség nyílik a vizi bemelegítésre is.

Dorka és Sába képei Malagáról

Túlzás lenne azt állítani, hogy Spanyolország vízilabdalázban ég. A városban sok plakátot láttunk, de azt nem lehet mondani, hogy fesztiválhangulat uralkodna Malagában az EB miatt. A spanyol csapat meccsein rendszeresen megjelenik egy néhány tucatnyi diákból álló törzsközönség, ők próbálnak megfelelő hangulatot csinálni, felemás sikerrel. Kicsit az is lohasztotta a helyiek érdeklődését, hogy a nagy reményekkel induló hazai válogatott a vártnál jóval gyengébben szerepel. (Nem vonatkozik ez a spanyol lányokra - így a helyi "kemény mag" az ő meccseiken élheti ki magát.)

Kiábrándítóan kevés néző volt a csoportmeccseken, elég ránézni a magyar-horvát szinte teljesen üres lelátójára és elszomorodik az ember. Ami az egyes részvevők szurkolótáborát illeti, legnagyobb számban a montenegróiak vannak jelen. A fiatal ország éhes a sportsikerekre, ez meg is látszik a csapatukat kísérő szurkolók számán. Más kérdés, hogy nem váltanak ki sok szimpátiát, ugyanis meglehetősen balkáni stílusban szurkolnak, aminek egyik - számukra - megszokott eleme, hogy az ellenfél (ellenség?) támadásakor nemtetszésüknek adnak hangos kifejezést.

A szerbek egyelőre nem sok vizet zavarnak (meglátjuk pénteken...), sőt, kifejezetten szimpatikus, ahogy minden meccsükön a kamera által jól látható helyre elhelyeznek egy nagy zászlót, amelynek felirata Danilo Ikodinovicsot buzdítja győztes harcra a súlyos motorbaleset következményei ellen.


A csoportkör végére meglepően sok magyar szurkoló utazott Malagába. Családokat is látni a lelátón, nyilván összekötötték az EB-t egy kis tengerparti nyaralással. Nem "szalonközönségről" van szó, de nem is kórusban kiabáló kemény magról. Láthatóan sokan most ismerkedtek azzal, hogy a hangos buzdítás milyen hatással is van a lelátó hangulatára - és saját magukra. A kezdeti óvatos bekiabálgatások után a spanyol meccsen időnként fergeteges szurkolást hallhattunk, a lelátó különboző pontjain, kisebb-nagyobb csoportban elhelyezkedő magyarok "kara" a meccs alatt többször is úgy kapcsolódott össze egységes "kórussá", hogy az embernek beleborsódzott a háta. Le a kalappal!


Kalap. A sajtóközpontban a torna második napján szalmakalapokat osztottak szét az újságírók között. Mert ha még nem mondtam volna: itt gyakran süt a nap! Ettől persze a nyitott medence vize is felmelegszik - panaszkodnak is rendszeresen a játékosok.

Mivel a mérkőzések hivatalos jegyzőkönyve az adott meccsen mért vízhőfokot is tudatja, mi most ebből a sajátos perspektívából is megmutatjuk az EB eddigi, magyar vonatkozású krónikáját:

Magyarország-Horvátország - 28 fok (nem a levegő, a víz!!!)

Magyarország-Szlovákia - 28 fok

Magyarország-Görögország - 28 fok

Magyarország-Montenegró - 29 fok

Magyarország-Spanyolország - 32 fok(!!)

Magyarország-Németország - 28 fok

(Kásás Tamás a németek elleni meccs után azt mondta, szerinte a víz legalább 34 fokos volt.)


Tartozunk megválaszolni olvasóinknak azt a kérdését, hogy ki a számukra ismeretlen két fiatalember, aki a magyar csapat hivatalos öltözékében, a játékosokkal egyőtt látható a fotókon. Nos, egyikük Zala György, aki már egy ideje erőnléti edzőként segíti a válogatottat. Neve ismerősen csenghet a sportkedvelők fülében, hiszen kétszeres kenu-világbajnokról, Európa-bajnokról van szó, akinek két olimpiai bronzérme is van. A másik "ismeretlent" Illés Rolandnak hívják, a gyúró munkáját segíti segédmasszőrként (egy világversenyen egy gyúró nem elég). Ő is a vizek partjáról jött, kajakozott, ijúsági világbajnoki címmel büszkélkedhet. Mindössze 23 éves, de a sportolást már abbahagyta és a masszőri pályát választotta hivatásul. Mindkettőjükkel interjút közlünk az EB után.

Jelentős számú magyar újságíró van jelen az EB-n és nem csak a fővárosból, hanem például az egri vízilabda-sajtó is képviselteti magát. Naponta többször találkozunk Mezei Danival, akit mi a beírók egy részétől elhatárolódva kedvelünk, de hát ez szubjektív. Mindenesetre higgyétek el, nincs könnyű dolga és nem ő tehet arról, hogy a Szabadság téren milyen műsorrendben szerepeltetik a vízilabdát.



A magyar újságírók természetesen segítik egymást. Nagyjából egy helyen is ülnek, kicserélik híreiket. Török László MVLSZ-sajtófőnök a németek elleni negyeddöntő előtt (a szó szoros értelmében) sárguló papírokat vett elő, hogy megnézze, mikor is kapott ki legutóbb Európa-bajnokságon a németektől a magyar csapat. Nos, a statisztika-bányászat eredménye megnyugtatta a magyar sajtós-tábort, ugyanis az évszám 1989, a helyszín Bonn...

Van egyébként az EB-ről tudósító újságírók között egy érdekes figura. Claus Bastiannak hívják, a német sajtót képviseli és 50 éve tudósít vízilabda-versenyekről, ez a 17. Európa-bajnoksága... A 78 éves kolléga élete első EB-jére, az 1958-as budapesti versenyre motorbiciklivel utazott, úgy, hogy mögötte ült a felesége. Az elmúlt ötven évben mindössze három EB-ről hiányzott. (Ne felejtsem el ma este lefényképezni és iderakni utólag a portréját!)

Végül egy kicsit saját magunkról.

Köszönjük olvasóink dicsérő szavait, mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Szintén nem panasz, csak információ, hogy a lelátóra "kihelyezett" wifi-kapcsolat állandóan akadozik, így élő tudósításaink nagyon nehéz körülmények között készülnek. A laptop képernyőjét gyakorlatilag nem látni a napsütéstől, a netről való rendszeres leesés miatt pedig gyakran kell meccs közben a telefonhoz nyúlni, ráadásul az ember azért csak próbál egy-egy fotót is csinálni, vagy kamerával megörökíteni gólszagú magyar akciókat.

A meccsek utáni videókat illetően a nyilatkozók készségességén múlik minden, mint láthatjátok, nem panaszkodhatunk, igazán elégedettek lehetünk azzal, ahogyan a fárasztó meccsek után a vlv rendelkezésére állnak a főszereplők. Tudjuk egyébként, hogy ők is olvassák a tudósításainkat (szia Kicsi! Szia Hosi! :) ) és az is nagyon jól esik, hogy Kiss Gergelytől azt halljuk vissza, a felesége jelezte, hogy nagyon jó a vlv, mindent megtalálni rajta. (Kemény Dénesről közismert, hogy ilyenkor egyáltalán nem internetezik, teljesen kizárja a külvilágot, naponta egy percre megy fel a netre, hogy megnézze az emailjeit.)

A helyszínen dolgozó krónikás pedig itt köszöni meg az otthon dolgozók munkáját, hiszen nélkülük - ahogy mondani szokás - nem jöhetne létre ez a tudóstás-sorozat. Kánya Dávidnak a 24 órás készenlétet, szerkesztést és a mindenes munkát, Kozma Imrének (Imrek) az EB-oldal szerkesztését, a statisztikák, jegyzőkönyvek folyamatos frissítését, karbantartását, Dorkának a fotókat, Cowk-nak az IT-munkát. (Továbbá persze támogatóinknak, az MVLSZ-nek, A Volvo Autó Hungária Kft-nek és a Hewlett-Packard Magyarország Kft-nek.)

A szusszanásnak vége, következnek az elődöntők.