Ugyanaz történt, mint tavaly nyáron, amikor Párizson keresztül utazott a válogatott Bilbaóba, a portugaletei Világliga-selejtezõre. A különbség annyi, hogy akkor csak néhány embernek nem rakták át a csomagját Párizsban a Bilbaói gépre, most pedig egyetlen feladott magyar poggyász sem érkezett meg a célállomásra…

De haladjunk sorjában. Háromnegyedórás késéssel indult Ferihegyrõl a menetrendszerinti párizsi járat, rajta a magyar csapattal. A check in pultnál rendesek voltak, mert a nagy darab pólósokat úgy ültették a gépre, hogy lehetõleg ne legyen mellettük senki…

Felszállás közben a kapitány a szokásos módon köszöntötte az utasokat, ismertetve a repülés paramétereit. Ezúttal azonban még egy mondatot hozzátett a sablonszöveghez: „Külön köszöntjük a magyar vízilabda-válogatottat, amely a malagai Európa-bajnokságra utazik!” És ekkor abszolút spontán módon taps tört ki a fedélzeten - nagyon-nagyon jó volt hallgatni!

Párizsig valamennyit sikerült behozni a késésbõl, s így jó egy órát kellett várakozni a malagai csatlakozásra. A fiúk üldögéléssel, kókadozással ütötték agyon az idõt.

A beszálláshoz sorakozva már látszott, hogy nem lesz kényelmes út: túl sokan várták a jegykezelést… A gép zsúfolásig tömve volt, ami egyben azt jelenti, hogy a sorok  az egymáshoz legközelebbi távolságra voltak állítva, maguk az ülések pedig eleve olyan keskenyek voltak, hogy a középsõ helyre jegyet kapó Kásás Tamás kétségbeesetten mondta: õ bizony nem bír ki így két és fél órát. (A közvetlenül mögötte ülõ Kiss Gergely csendben bólogatott.)

Persze az utat azért mindenki kibírta.



Malagában fülledt meleg fogadott minket, s egy jókora meglepetés. Vártuk-vártuk a raktérbe feladott csomagokat, de azok csak nem jöttek. A végén mindenki elment, csak a holmijuk után sóvárgó tucatnyi ember állt sorba a reklamációs pultnál - nem csak magyarok, hiszen a csapat reklamációját „egyesítve” intézte Gulyás Zoltán és Pavlik Gábor.  A helyi személyzet rutinszerûen intézte az ügyet, mindegy egyes hiányzó csomag ügyében papírt állítottak ki.



Közben megérkezett a nõi válogatott Frankfurt felõl és irigykedve néztük, hogy nekik bezzek megjöttek a feladott poggyászaik.

Várakozás közben kiderült, hogy a legtöbb embernek a feladott sportzsákjában van a fürdõnadrágja, gyakorlatilag egyedül Madaras Norbert volt olyan gondos, hogy magánál tartja a „munkaeszközt”. Hogy az este hétre tervezett edzést mégis meg lehessen tartani, Kis Gábor mentõötlettel állt elõ. Azt javasolta, hogy ha már legalább egy fürdõgatya van, akkor az edzésen rendezzenek váltóúszást…

A csapat végül elment, a reklamációt intézõ (higgye el mindenki, nem egyszerû feladatot elvégzõ) Gulyás-Pavlik páros még maradt és szerencséjük volt, mert mire elkészült az összes jegyzõkönyv, befutott a szerb(!) férfi válogatott, így velük együtt utazhattak busszal a szállodába. Úton a parkolóhoz e sorok írója Vladimir Vujasinovics mellé keveredett cipekedés közben. A Reccóból most távozó sztárjátékosnak az üdvözlés után elmondtam, hogy Magyarországon minden vízilabdaszurkoló nagyon aggódik Danilo Ikodinovics súlyos sérülése miatt és komoly szolidaritást tapasztalni a közvéleményben. „Tudom, Tibivel is beszéltem errõl” - mondta a fejét még mindig hitetlenül csóváló Vujasinovics. Úgy búcsúztam tõle, hogy a döntõben találkozunk, mire õ mosolyogva nyújtotta a kezét, s csak ennyit mondott: „Természetesen.”

Este azért mégis edzett a csapat - tavol-keleti turistacsoport benyomását keltették a fiúk a tarka szerelésben...

Folytatás csütörtökön – remélhetõleg már teljes (sport)felszerelés birtokában.

vlv-fotók az utazásról

vlv-videó:

Érkezés a csütörtök délelőtti edzésre: