A válogatott második számú kapusposztjáért harcoló Nagy Viktor klubja sorsdöntő Euroliga-csoportmérkőzésén megint olyan „őrült” volt, mint régen, amikor bravúrjaival hergelte egyre magasabb hőfokú küzdelemre saját magát és játékostársait. Csapatával több végletet élt meg az elmúlt időszakban és hol van még a szezon vége - nem is beszélve a válogatottban zajló versengésről, amelyben most már három riválisa van.

- Ősz óta mintha megtört volna a lendület, mintha nem is ugyanazt a Vasast látnánk, amely tavaly megnyerte a bajnokságot. Most viszont, a Dubrovnik és a Honvéd elleni Euroliga-meccsek után olybá tűnik, mintha egy átok tört volna meg, s újra a tavalyi a csapat. 

- Nehéz róla beszélni, de valóban rosszabbul indultunk, nem voltunk jók. Én is éreztem, hogy hiányoznak belőlem a stabilitás mellett azok a bravúrok, amik pedig eredendően bennem vannak. Remélem, most már lezárult ez a korszak, és a finisben már csak jól fogunk játszani. Mindegyikünknek az a célja a Vasasban, hogy bejussunk a Final Four-ba, és hogy megvédjük a magyar bajnoki címünket. 

-  Az utóbbi időben valóban úgy tűnik, hogy összekaptátok magatokat. 

- Így van. :-) Több végletet éltünk meg, ha például azt veszem, hogy Athénba még úgy mentünk ki, hogy mindenképpen győznünk kell az Etnikosz Pireusz ellen, mert ha nem, kész, vége, kiestünk. Aztán a végén csoportelsőként jutottunk tovább. Furcsának, kicsit álomszerűnek érzem, ami történt. 

- A Honvéd ellen, a mindent eldöntő meccsen olyan „őrülten" védtél, mint tavaly azon a találkozón, amelyen a Vasas éppen a Honvéd ellen megnyerte a bajnokságot.

- Igazából az egész meccs lélektana volt a fontos számomra, az, hogy ugyanúgy tudtam védeni és koncentrálni 5:5-nél, mint amikor még 5:1-re álltunk. Úgy szálltam ki a vízből, hogy lehet, hogy még védhettem volna egy párat, de az volt az igazán jó érzés, hogy a mérkőzés alatt végig magabiztosságot éreztem belülről. Az utóbbi idők rossz formája miatt ennek az érzésnek örültem igazán a meccs végén, s annak, hogy megfordult a rossz széria. A meccs előtt megnéztük a Honvéd elleni, 15:3-ra végződött mérkőzés videóját is, önbizalom-növelőként egy összeállítást a bajnoki meccsekről, és Csaba az én védéseimből is beszerkesztett, hogy nekem is legyen miből merítenem. Ezeknek a videóknak köszönhetően úgy éreztem, hogy most már muszáj újra úgy feltüzelni magam, és úgy „elborulni", mint korábban. 

- Gondolom, a győzelemhez sokban hozzájárult a mérkőzés előtti összetartó napotok is, az, hogy a meccs előtt többet volt együtt a csapat. S volt mit megbeszélni... 

- Barna vezérletével szerdán Visegrádra mentünk, ahol egy termálfürdőben tartottunk megbeszélést, majd utána szaunáztunk, jakuzziztunk. Testi-lelki pihenés volt, de csak a vízilabdáról beszélgettünk. Pénteken aztán beköltöztünk egy szállóba, ahol megint együtt lehettünk. Kondiztunk, ebédeltünk, edzettünk, pihentünk, beszélgettünk, elemeztünk. Nagyon sokat számított ez az összetartás. 

- A rájátszásban újra szembetaláljátok magatokat a Honvéddal. Sokan úgy vélik, hogy míg például idén az Eger nagyon erős lett, a Honvédnak döcögősebben megy a szekere. Te milyennek látod őket?

- A Honvéd nagyon jó csapat. Az új igazolásoknak köszönhetően egy kis vérfrissítést kaptak. Nehéz dolgunk lesz, de nem lehetetlen feladat a döntőbe jutás.

- Nem vetett egy kicsit vissza az a tudat, hogy Gergely Istvánt újra behívta Kemény Dénes a válogatottba? Nem tartasz az újabb konkurenciától? 

- Nem vetett vissza, de lebecsülném Pistát, ha azt mondanám, hogy nem tartok tőle. Őt is, Baksa Lacit és Szecskát is nagyon jó kapusnak tartom. Nagyon örültem annak, hogy a németek ellen lehetőséget kaptam, és igyekeztem kitenni magamért. Meg kell küzdeni a válogatottbeli második kapus posztért, s úgy lehetek eredményes, ha a klubcsapatban és a válogatott edzésein, meccsein is egyaránt jól védek. 

- Miután bejutottatok az Euroligában a legjobb nyolc közé, az egyik internetes Vasas-fórumon, minden kommentár nélkül barcelonai városképeket, spanyol sörről készült fotót tettek fel a szurkolók...

- Nagyon messze van az még, hogy a legjobb négy között játszhassunk Barcelonában - már ha valóban ott fogják megrendezni a döntőt. Láttunk felvételeket a kotoriakról, és éppen a vlv.hu-n olvastam, hogy kik alkotják a csapatukat. Igaz, hogy van köztük néhány idősebb horvát játékos, akiket talán ki lehet fárasztani, de szerb játékot játszó montenegróiak és jónéhány fiatal is. Az is kellő tiszteletet ébreszt az emberben, hogy otthon elverték a Reccót. Bármilyen rossz napot fogott is ki akkor a Pro Recco, biztos vagyok benne, hogy a kotoriak nagyon odatették magukat. Ha a Reccót meg tudták verni, akkor bárkit. Vagyis a sorsolás előtt hiába tűntek a három lehetséges ellenfél közül a leggyengébbnek, nem szabad őket lebecsülni.

Veress Kata