Talán már minden vlv-olvasó tudja, hogy Varga Dániel szabadidejében szívesen fest. „..És évente van legalább egy kiállításom” - mondja a reklámban. És tényleg. Most egy rendhagyó tárlaton láthatjuk a képeit, más ismert, de alapvetően nem képzőművészettel foglalkozó emberek alkotásaival együtt. Az Europark Bevásárlóközpont (Bp. XIX. Üllői út 201.)  földszintjén, november 18-áig tekinthető meg a tárlat, minden nap 10 és 18 óra között. Képes beszélgetés Danival:

- Hogy lett ez a kiállítás?

- Néhány héttel ezelőtt hívtak fel (egy kedves női hang), hogy az Europarkban terveznek egy kiállítást, amelynek Ismert emberek ismeretlen oldalról lesz a címe, és megkérdeztek, hogy van-e kedvem a festményeimet kiállítani. Mondtam, hogy van, de csak régi képet tudok felajánlani, mert az utóbbi három évben nem sok új született.

- Te választottad ki a képeket?

- Igen. Öt olyan képet választottam, ami most éppen nagyon tetszik, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes oda vinni.

- Mindet kirakták?

- Mind az öt kint van.

- Tudsz róluk mondani valamit? Milyen „korszakodból” származnak vagy mit ábrázolnak?

- Van két komor, fekete, két portré és egy teljesen absztrakt, ez utóbbi háromra jellemző, hogy nagyon színesek, látványosak.

- Ismerted korábban azokat, akikéivel együtt vannak a képeid?

- Szabó Győzőről, Oszter Alexandráról, Szabó Sipos Barnabásról és Hajós Hollanda Éváról van szó, személyesen nem ismertem őket, a megnyitón találkoztunk először, kivéve Szabó Győzőt aki azt hiszem, egy főpróba miatt nem tudott ott lenni. Kellemes találkozás volt, ennyi.

- A képeiket megnézted?

- Természetesen, és meg is állapítottam egy alapvető különbséget köztük és köztem, ami pedig az, hogy ők tudnak festeni, sőt, tudnak rajzolni, de nagyon. Tényleg érdemes megnézni a kiállítást, mert szerintem önmagában, úgy is, hogyha nem tudja valaki, hogy ők elsősorban más területen tevékenykednek, megállják a helyüket a képek, nagyon jók.

- Hányadik kiállításod ez?

- Ez az első közös kiállítás. Volt három egyéni kiállításom eddig, és ez az első olyan közös, ami „komolyan vehető”.

- Mondtad, hogy már régen festettél. Megváltozott az életedben a festés szerepe az utóbbi időben?

- Megváltozott annyiban, hogy most már nagyon hiányzik, amíg festettem, addig nem hiányzott.

- A fejedben vannak már új gondolatok, elképzelések?

- Vannak, és egyre jobban bosszant, egyre több feszültséget halmoz fel bennem - amit nevezhetünk ihletnek is, - szóval hamarosan teszek is róla, hogy ezt kiadjam magamból. Magyarul: szeretném elkezdeni újból a festést.

- Köszönöm szépen a beszélgetést.

- Én is köszönöm.

x

„A festészet számomra improvizáció. Az effajta festészet lényege az önmegismerés.”

(…)

„Ajánlom képeimet mindenkinek, de figyelmeztetem, hogy véleményével nem csak engem kritizál…”

(…)

„Sokan úgy érzik, hogy ők is meg tudnák csinálni, összességében mégiscsak én festettem le, nekem jutott eszembe. Tulajdonképpen egy költő sem tesz mást, mint leírja, amit gondol. Márpedig a gondolatait rajta kívül senki nem ismeri.

Az absztrakt festészetben a kép sokkal inkább az agyban születik meg, mint a kéz által a papíron. Az nem célom, hogy bonyolult legyek, a lényeg, hogy kijöjjön, ami bennem van. Persze magam miatt csinálom, mert szeretem a festést, a folyamatot, az pedig szerencsés egybeesés, ha mások is szépnek találják.”

(Részletek a kiállításra készült ismertetőből.)