"A kapusok közötti házi rangsorban egyelőre Szécsi Zoltán és Nagy Viktor is előttem jár, így sejtettem, hogy valamelyik nehéz találkozón dob a mély vízbe a kapitány" - mondta a Délmagyarországnak a szegedi pólós. "A teljesítményemre nem lehetett panasz, bár elkövettem két buta hibát, amikor két kézzel indultam a labdáért. A meccs értékelésekor Kemény Dénes megdicsért, azt mondta, örömmel tölti el, hogy nem rezeltem be a nagy közönség előtt, ugyanakkor a két bakimat természetesen nem hagyta szó nélkül."

A nemzeti csapatban továbbra is hárman versengenek a kapusoknak járó piros sapkáért, ám a három gladiátorból az augusztusi berlini Világliga szuperdöntőre csak kettő maradhat. Baksa szerint a triumvirátuson belüli rivalizálás nem lépi át az egészséges kereteket.

- Szécsi Zolival nagyon jó a kapcsolatom. A barátságunk még abból az időből ered, amikor mindketten a Ferencvárosban védtünk. Kétszeres olimpiai bajnokként konyíthat valamit a vízilabdához, magától értetődő, hogy maximálisan elfogadom az észrevételeit és a tanácsait. Viktorral is jóban vagyunk, annak ellenére, hogy a világbajnokság előtti időszakhoz hasonlóan ezúttal is ő az első számú vetélytársam. A románok elleni találkozón például nem védett igazán jól, én a padról próbáltam neki segíteni, folyamatosan biztattam és bátorítottam. Nem titok, mindketten nagyon szeretnénk olimpiai bajnokok lenni, de kölcsönösen tiszteljük egymás munkáját.

A hírek szerint a válogatott körül ismét nagyszerű a hangulat. A bajnoki idény megpróbáltatásai után a játékosok sikeréhesen vágtak neki a felkészülésnek, nem véletlen, hogy a Világliga-tornán mutatott játék napról napra látványosabb és eredményesebb lett.

- A bajnokság lezárását követően kellett egy kis idő, amíg felpörgött a társaság – folytatta a beszélgetést Baksa. – Egy hete, a horvátok elleni barátságos mérkőzésen elért döntetlent mindenki kudarcként kezelte, mert a világbajnok meglehetősen tartalékos összeállításban szerepelt. Aztán ahogyan jöttek a Világliga-összecsapások, fokozatosan javult a produkciónk, a horvátok és az oroszok ellen már a jól megszokott magyaros pólót játszottuk.

Baksa László a pihenésre kiszabott két napot a Balaton partján töltötte, és a napsugarak megtették vele azt, ami a spanyoloknak nem sikerült. Leégették.

- Elkövettem azt a szamárságot, hogy dél és három óra között kimerészkedtem a szabadba, és a hátam vörösre sült. Mindez azonban egyáltalán nem zavar abban, hogy ma délelőtt újra csatlakozzam a többiekhez. A válogatott jövő kedden indul el a Világliga spanyolországi állomására, és úgy gondolom, mindhárom kapus utazni fog. Portugaletében kell Kemény Dénest meggyőznünk, hogy kit nevezzen a németországi fináléra. Számomra az elsődleges cél az olimpiai részvétel, de természetesen nem bánnám, ha Pekingbe Berlinen keresztül vezetne az út.

(forrás: Délmagyar.hu - Méhes Gábor)