Gór-Nagy Miklós, ha éppen nem edzéseken vesz részt és nem meccsen játszik, akkor szabadidejében szívesen sakkozik és fotózik. Emellett második diplomája megszerzésén munkálkodik, és ha ideje engedi, kikapcsolódásként szívesen elővesz egy jó könyvet, vagy megnéz egy filmet.

Mióta sakkozol? A vízilabda és a tanulás mellett mikor van időd erre a sportra? Ki/kik ellen szoktál játszani?

Még nagyon kicsi voltam, amikor Nagyapám megtanított sakkozni, 6-7 éves lehettem. De nem mondanám, hogy azóta rendszeresen játszom. Az utóbbi pár évben kezdtünk újra játszani a barátaimmal. Egyik sakkpartnerem, a csapattársam Sören. Idén még nem volt alkalmunk játszani, de ami késik…

Szabadidődben szeretsz fotózni. Milyen témákat fényképezel? Hol és mikor szoktál fotózni? Van kedvenc fotód (ha igen, akkor mit ábrázol)?

A téma változó, mikor mit találok érdekesnek. Soha nem tanultam, nem is biztos, hogy jól csinálom…;) Alapvetően az életképeket szeretem, nem a szokásos belemosolygósakat. Sokszor az a legjobb, ha az illető nem is veszi észre, hogy fotózzák. Ezenkívül minden érdekesebb beállítás szóba jöhet. Kedvenc fotóm nincs, de sok olyan van, amelyiket szeretem. De objektíven nehéz dönteni, mert befolyásolva vagyok a téma, az akkori hangulat és a körülmények által. Amelyiket most megmutatok, az a vidéki házunkban, egy csapatebéden készült, estefelé. Pókhálós a fű.

 

Köztudott, hogy élsz-halsz a szendvicsért. Mit tartalmaz a kedvenced? Ki szokta készíteni?

Van is egy ilyen pólóm: kedvenc ételem a szendvics. Kedves csoporttársaimtól kaptam, ismernek. Hogy mi van a kedvenc szendvicsben? Ami csak belefér. Kolbász, kecskesajt, pirosarany, kenőmájas, paprika. Ezek alapösszetevők egy csodás szendvicshez. Hogy ki készíti? Anyukám, nagymamám, barátnőm vagy én. De sokszor inkább éhen maradok, mert lusta vagyok megcsinálni magamnak.

A vízilabda mellett a tanulásra is van időd, hiszen a második diplomád megszerzésén dolgozol. Hogy bírod a tanulást a vízilabda mellett? Miért esett ezekre a szakokra választásod? Mik a terveid ezekkel a jövőben? Megállsz a két diploma után, vagy belevágsz egy harmadikba is?

Lehet bírni, csak rá kell venni magam, hogy egy kényelmes délutáni alvás helyett inkább a könyveket olvassam. Az IBS-t a nővérem ajánlotta, hogy nagyon jó iskola. A szüleim ügyvédek, a jogot ezért kezdtem el. Majd meglátjuk mit hoz a jövő, de egyelőre nem tervezek újabb diplomát. Anélkül is lehet okosodni.

(Gór-Nagy Miklós: "Sörennel sakkozunk Balatonlellén a mólón. A sört a vízben hűtöttük, 4-5 fokos volt akkoriban.")

Kedvenc elfoglaltságaid közé tartozik az olvasás is. Kedvenc könyveidről már beszámoltál (Közöny, Bánatos kurváim emlékezete, Virágot Algernonnak, Yann Martel: Pi élete), ezek azonban nem szokványos olvasmányok. Milyen típusú könyveket szeretsz? Mi fogott meg ezekben? Ha valaki most kedvet kapott, hogy elolvassa ezeket a könyveket, miért ajánlanád neki pont ezeket az olvasmányokat, vagy akár konkrétan az egyiket?

Ez nehéz kérdés. Miért a kék a kedvenc színem? Miért a Pink Floydot szeretem? Ilyen az ízlésem. Talán meg lehetne nézni, mi a közös ezekben a könyvekben. Mind egy konkrét személy életének egy fontos szakaszát írják le, egyes szám első személyben. Nem szokványos életek ezek, a szereplők különleges módon fogják fel a világot. Lehet tőlük tanulni, vagy okulni a hibáikból. Ajánlom mindet mindenkinek. 

A VLV-n írtad a blogodban, hogy nem áll távol tőled az internetes napló műfaja, az internettel kapcsolatosan írtad a szakdolgozatodat is. Mi a véleményed erről a fajta önkifejezésről? Okoz-e gondot számodra, hogy tulajdonképpen az életed valamekkora részét megosztod a nyilvánossággal – hiszen élsportolóként ez szinte elkerülhetetlen. Hol van az a határ, ameddig úgy gondolod, hogy a szurkolóidnak is bepillantást engedsz az életedbe?

Az önkifejezést mindenki ott találja meg, ahol akarja vagy tudja. Hogy ez az interneten valósul meg vagy máshol, az mindegy. A blog modern dolog, még alakulóban van. Az ebben rejlő marketing-lehetőségeket kutattam a dolgozatomban. Az emberek érdeklődnek az élsportolók iránt, ez természetes. Én igyekszem kielégíteni ezt a kíváncsiságot. Nem volt még gond azzal, hogy olyan kérdést kaptam volna, amire nem akartam válaszolni. A kérdezők tudják, hol a határ, és ez így van jól. De nem is vagyok azért én ilyen kereszttűzben szerencsére.

(Gór-Nagy Miklós: "Buszról készítettem ezt a képet Portugáliában, ezért lett kicsit homályos. Mint egy festmény.")

Egyáltalán milyen hatással van rád a szurkolók érdeklődése? Van-e negatív tapasztalatod a nyilvánossággal kapcsolatban? Van kedvenc szurkolód?

Nekem nincs negatív tapasztalatom. Úgy látom, nem a szurkolók tesznek föl nehéz és kellemetlen kérdéseket, hanem a bulvársajtó. Szerencsére nem saját tapasztalatból beszélek… A szurkolók nagyon sokat számítanak, itt Egerben el is vagyunk kényeztetve, rengetegen járnak a meccsekre. Kedvenc szurkolóm Krisz, egy 12 éves, nyílt gerinccel született kisfiú, aki itt lakik Egerben az intézetben és óriási vízilabda-rajongó. Minden hazai meccsünkön kint van, mindegyikünkről tud mindent, egyforma melegítőt hordunk. Nem csak nekem, hanem az egész csapatnak a kedvence.