A csoportmérkőzések után eléggé nekikeseredve nyilatkozott a vlv.hu-nak Varga Dániel, aki ugrásszerű fejlődést várt magától az egyenes kieséses szakaszban. Nos, terve bejött, négy góljával a csapat legjobbja volt a németek elleni negyeddöntőben.

Danit először természetesen a németek elleni meccsről kérdeztük.

- Elég sokat játszottunk a németekkel az elmúlt időszakban ahhoz, hogy ne legyen nagyképű a kijelentés: ez a reális különbség. Mindenesetre annyiban új volt ez a meccs, hogy ez volt az első igazán nagy tétre menő mérkőzés, hiszen ez már a kieséses rendszer. És mivel, mint említettem, elég sokat játszottunk már velük, féltem egy kicsit attól, hogy a „fejünkre nőnek”. Mondjuk, ha tízszer játszunk a németekkel, abból kilencszer azért mi nyerünk, csak nem lett volna jó, hogyha az az egy éppen itt következik be. Szerencsére sokáig nem volt kérdéses a végeredmény. A harmadik negyedben elhúztunk, onnan már csak „találtak” gólokat.

Annyit még: fejlődési lehetőség van abban, hogy emberhátrányos védekezésben kijelöltünk két embert, aki nem lőhet, és talán három vagy négy gólt is lőttek. Ez volt az egyik hiba, illetve elöl annyi, hogy nagyon sok helyzetet csináltunk ugyan, de ahhoz képest elég keveset lőttünk be. Ezen a két dolgon még mindenképpen javítani kell, hiszen a panyolok lesznek az ellenfelünk az elődöntőben ők pedig egy szinttel nagyobb játékerőt képviselnek.

- Mindhárom csoportmeccsen kipontozódtál. Ezért elkeseredésedben legutóbb azt mondtad, hogy megfordítod a góljaid és a kiállításaid arányát. Ezt viszont nem tudtad tartani, hiszen négyszer még sosem állítottak ki egy meccsen...

- Így van, nem mondtam igazat, de nem baj, túlteljesíteni lehet az ígéreteket! Legközelebb így fogalmazok: az a minimum, hogy megfordítom!

- Hogy értékeled a németek elleni teljesítményedet?

- Nagyon jókor jött, mert két fontos meccs van még előttünk és a csapatnak is szüksége van arra, hogy jól játsszon mindenki, illetve magamnak is. Nyilvánvaló belső igény: ne az legyen a szerepem, hogy hátul háromszor kiállítanak, elöl pedig esetleg lövök egy ötméterest. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy min kell változtatni, sokfelől kaptam biztatást és ezek bejöttek. Jókor.

- Mi a véleményed elődöntőbeli ellenfeletekről, a spanyolokról?

- Nagyon picit jobb csapat, mint az olasz, nagyon picit meg is verte a negyeddöntőben, viszont valamiben nagyon hasonlóak: a játékstílusukban. Mind a kettő latinos, agresszív, „nincs mit veszítenünk” játékot játszik, színészkednek, csípnek, rúgnak, mindent meg fognak tenni, hogy nyerjenek ellenük, mi meg mindent, hogy ez ne sikerüljön nekik. Nem is fog.