Jó, beismerjük, hogy ez most álkérdés, pontosan tudjuk, hogy mi újság, hétfőn ötvenéves lett Horváth János, a KSI vezetőedzője, magyar vízilabdázók egész sorának nevelőedzője. Telefonon köszöntöttük őt (persze, hogy uszodában vette fel), s érdeklődtünk, hogy érzi magát a bőrében így, ötvenévesen.

HORVÁTH JÁNOS (KSI) a vlv-nek:

- Köszönöm szépen, megvagyok. Minden rendben van, a Covid nem bántotta a családomat, a csapatomat, eddig viszonylag csekély érintettséggel vészeltük át, itt a KSI-ben mintegy 300 gyerek közül hárman kapták el, ami nem kis dolog, remélem, így is marad.

- Mit keresel az uszodában január 4-én, máris elindult az élet?

- Ma van az első munkanap és ilyenkor rengeteg a tennivaló, sok az adminisztrációs teendő.

- Ma lettél ötvenéves, gratulálok, isten éltessen és kérdezem, hogy mennyire vagy nosztalgikus alkat? Ilyen kerek évfordulón azért egy pillanatra megáll az ember és visszanéz a megtett útra...

- Nem vagyok annyira nosztalgikus típus, de az 50 az 50, ilyenkor valóban elgondolkodik és visszanéz kicsit mindenki. Ez nálam is megtörtént.

Rengetegen felköszöntöttek, sokan hívtak, emellett egész nap pittyeg a telefonom, szinte ínhüvelygyulladást kapok, annyit kell pötyögnöm, hogy megköszönjem a gratulációkat. Nyilván a családom tagjain kívül a barátok, volt játékosaim köszöntöttek. Ilyenkor olyanok is "előkerülnek", akikkel a hétköznapokban nem tartja az ember a kapcsolatot. Jólesik, hogy gondoltak rám, nem felejtettek el.

- Említetted, hogy "megtörtént a visszatekintés". Hogy értékelted magadban az eddigieket, mi az, amire a legbüszkébb vagy?

-  Huszonhárom éve dolgozom ugyanazon a helyen - már önmagában ezt sikernek tartom. A legbüszkébb természetesen a játékosaimra vagyok, arra, hogy milyen vízilabdázóvá és milyen emberré váltak.

Többször is volt lehetőségem arra, hogy elmenjek nagyobb OB1-es csapatba edzősködni, Szívós Pista bácsi mindig azzal tartott vissza, hogy higgyem el, sokkal nagyobb értéket hozok létre azzal, hogy gyerekeket nevelek és indítok el a pályán. És tényleg így van. Ha most visszatekintek az eddigiekre, az elért, címekben mérhető eredményekhez (bajnokságok, korosztályos nemzetközi versenyek, vb-k, Eb-k, Universiadé) képest is értékesebbnek tartom az egykori játékosaimmal folyamatosan tartott kapcsolatot. Visszajárnak, hozzám, a tanácsaimat kérik, szeretettel vesznek körül azok a vízilabdázók, akik ma már komoly klubcsapatban és a felnőtt válogatottban érnek el kimagasló eredményeket. Ez számomra a legnagyobb dicsőség, amit a pályám során kaptam.


Mezei Tamás és Tóth Márton a Szolnok bajnok csapatának tagjaként volt edzőjükkel egy KSI-Szolnok meccs után

- Jön a következő ötven év... Minden így folytatódik vagy esetleg van elképzelésed arról, hogy más területet is kipróbálj...

- Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, ez nemcsak tőlem függ, de úgy gondolom, még van dolgom a vízilabdában. Jól érzem magam itt a bőrömben, nincs bennem hiányérzet.

- Köszönöm a beszélgetést, boldog születésnapot még egyszer!

Anélkül, hogy névsorolvasásba kezdenénk, azért mégiscsak idetesszük a 2018-as U18-as világbajnokságon bronzérmet elért magyar korosztályos válogatott névsorát:

Grieszbacher Márk, Korom Dániel - kapusok,
Baksa Benedek, Bóbis Botond, Csorba Tamás, Dala Döme, Ekler Bendegúz, Fekete Gergő, Fodor Olivér, Schmölcz Norman, Szeghalmi Zsombor, Szieben László, Vékony Ákos - mezőnyjátékosok.

​