Dumi: gólok és poénok

"Tegnap voltam tizennyolc, az esti zsúron már megihatom" - vigyorgott Varga Dénes, kezében a Sport1-től kapott, a meccs legjobbjának járó pezsgővel a Komjádiban, bő negyedórával a Recco ellen elbukott Euroliga-negyeddöntőt követően. Dumiban ez a legjobb: nincs olyan szituáció, amelyben elvesztené a humorérzékét. Bátyjával e tekintetben le sem tagadhatnák a vérrokonságot: Varga Dániel szintúgy bármilyen helyzetben képes elejteni valami szarkasztikusat. Az öcs annyiban viszont elüt tőle, hogy igazi svihák. Benedek Tibor különösen azóta váltogatja előre tervezetten a szakállas/borotvált arcélet (utóbbi szerinte minimum öt évet fiatalít rajta), amióta visszajutott hozzá, hogy Dumika a válogatott tavaly nyári, amerikai edzőtáborozása során egy Las Vegas-i kocsikázás alkalmával a hátsó ülésén derűsen méltatta Benedek sofőri tudományát: "Jól nyomja az öreg..." Végül is van köztük tizenöt év.

Dénest én is a szívembe zártam, midőn a Világliga-győzelmet követően, a hazaút reggelén arcán a zavartság legkisebb jele nélkül elém állt a Los Angeles-i reptéren, majd szinte a kezembe nyomta az eladdig rábízott videóstáskát azzal, hogy "hoznád helyettem? Nekem a serleget kell vinnem." Na ja. Végül is csak kétszer annyi idős vagyok, mint ő. Viszont már ebből is sejthető volt, hogy bitang nagy játékos lesz belőle.

Medencei ízelítőt is adott ebből a múlt heti Euroliga-meccsen: jóllehet keresztszalag-szakadás miatt - egy iskolai koráslabdázás örve alatt szedte össze a szentem - hónapokat kellett kihagynia, de ha nem is hagyta volna ki, akkor is a Recco elleni összecsapás lett volna élete első igazi nagy partija; egyszóval mindezekhez képest az első negyedben úgy betörölt egy triplát a világklasszisoknak (az elsőnél nem is nézett a kapura), hogy azok csak lestek: ez meg kicsoda? Lassan meg fogják tanulni a nevét - csak nehogy összezavarodjanak a kosárra való Vargától.

Amúgy mielőtt bárki vicsorogni kezdene, hogy Dumi mivégre vigyorgott az összeségében mégis csalódást okozó, négy góllal elvesztett találkozó után, gyorsan leszögezem: az volt a máz, belül azért ette magát. Sőt, nem csupán belül.

"Azok a rossz lövéseim... Azokat a lehető leggyorsabban el akarom felejteni. Sőt, már el is felejtettem őket." Csóválta a fejét, ekkor lépett oda hozzá Gyöngyösi András, akinek hasonlóképp vajból volt a csuklója. "Máskor az első rossz lövés után ne menjen el a kedved. Nyugodtan csináld tovább" - veregette meg a vállát Dénesnek a szegediek edzője. Majd annyit mondott neki: "Ne a szélen játssz, állj mindig hátulra. Az a te helyed."

Én pedig elnéztem ezt a 18 évesen a két métert ostromló, Dani bátyjától eltérő módon vaskos, azaz kifejzetten pólós alkatú, gyerekarcú zsenijelöltet, és valahogy az kezdett járni a fejemben: Pekingben iszonyatosan nagyot kell alakítania annak a csapatnak, amelyik le akar győzni bennünket.

(forrás: Képes Sport - Csurka Gergely)