Rendhagyó napja volt a Japánban edzőtáborozó magyar válogatottnak. A fiúk Tokióba kirándultak, ott ebédeltek (majd külön szusiztak is), ismerkedtek a nagyváros nevezetességeivel. Sedlmayer Tamást kértük egy kis élménybeszámolóra.

SEDLMAYER TAMÁS a vlv-nek:

- Sűrű nap volt... Korán indultunk és még reggeli előtt végigcsináltuk azokat a hasizom- és mellizom-erősítő programokat, amelyek teljesítésével az egyébként edzésmentes nap lelkiismeretfurdalás nélkül telhetett el...

Busszal utaztunk Oyamából a fővárosba. Körülbelül kétórás út volt, először egy nagy téren álltunk meg, amely tele volt mindenféle kis árusítóhellyel és a végén egy templom, az volt az első úti cél. Mindenki érmet dobott be egy téglalap alakú lyukba, ez helyi szokás, nyilván ugyanúgy kívánni kellett valamit, mint Olaszországban szokás.

Ezután közös ebédünk volt egy plaza tetején - nem mondhatnám, hogy klasszikus japán ételek alkották a svédasztalos kínálatot, viszont nagyon szép volt a kilátás.

Az ebédet követően háromórás szabadprogramunk volt a belvárosban, mindenki oda mehetett, ahova akart. Először az egész csapat közösen indult útnak, megnéztük a császári palotát, de csak kívülről, mert éppen ma nem lehetett bemenni.

Néhányan fáradtak voltak, nem jöttek tovább, mi kilencen elindultunk, hogy kipróbáljunk egy igazi japán szusizóhelyet. Az interneten kerestünk rá - egyébként ezzel kapcsolatban kicsit meglepett, 

hogy Tokió közepén nem nagyon volt wifi, azt hittem, ez nem így lesz. Néhányan vettek adatcsomagot és így viszonylag simán odataláltunk a kinézett szusibárba.

Én otthon is szoktam szusizni, ha nem is vagyok szakértője ennek a japán ételnek, azért a fontosabb változatait ismerem. Úgyhogy igyekeztem különleges, még nem próbál szusit választani - és ez sikerült...

Szándékosan nem néztem meg evés előtt, hogy mi van a tányéromon. Utólag kiderült, hogy a két szusifajta közül az egyik tengeri sünből készült, a másik valami makrélaféle volt. Az utóbbit megkóstoltam, de egy falatot is nagyon nehezen tudtam lenyelni, rettentően kemény volt.

De legalább megpróbáltam...

Nagy távolságot tettünk meg, sokat gyakoroltunk és metróztunk is. Visszafelé hosszabb volt a buszút, mert dugókba kerültünk.

Eléggé elfáradt mindenki, jött a vacsora, majd most már mindenki pihen, csinálja azt, amihez kedve van.

A képek forrása:

Manhercz Krisztián

és

Bátori Bence

A kvangdzsui világbajnokságon szereplő magyar válogatott:

Nagy Viktor, Vogel Soma - kapusok,
Angyal Dániel, Bátori Bence, Hárai Balázs, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő - mezőnyjátékosok. 

A csapattal tartott a japán edzőtáborozás időszakára Kovács Gergő.