Szécsi Zoltán mögött egy hely még kiadó a vb-re kapusposzton
A kolozsvári vízilabdatorna alapján mindkét, a második számú kapusposztra pályázó játékossal elégedett lehet Kemény Dénes szövetségi kapitány. Nagy Viktor és Baksa László sem okozott csalódást, ám kétségtelenül Nagy érezheti magát valamivel kedvezőbb helyzetben.
Noha Kemény Dénes még keresi csapatát a március 19-én kezdődő világbajnokságra, a játékosnévsort ismerve nyolcan-kilencen már most biztosak lehetnek az ausztráliai utazásban. A bizonytalanok között említhetjük a második számú kapusposztra aspiráló Nagy Viktort és Baksa Lászlót, akik Szécsi Zoltán mögött juthatnak szerephez a gárdában. Egyikük sem panaszkodhat, hiszen megkapták a lehetőséget Kemény Dénestől a bizonyításra a kolozsvári nemzetközi tornán: a TEVA-VasasPlaket portása, Nagy Viktor a görögök és a románok, a Szeged-Beton VE hálóőre, Baksa László a horvátok és a németek ellen igyekezett meggyőzni a szakvezetőt képességeiről. Ha csak a számokra hagyatkozunk, Nagy érezheti magát kedvezőbb helyzetben, hiszen a 24 kapott gólunk közül neki csak hatszor kellett kihalásznia a labdát a hálóból, míg kollégájának tizennyolcszor. A különbség azonban nem tükrözi a teljes valóságot, hiszen a legkeményebb riválissal, a horvátokkal a környezettel történő ismerkedés jegyében telő első napon találkoztunk, vagyis ellenük Nagy Viktor sem úszta volna meg három góllal, mint a görög és a román meccset. A hellének ellen azért is lehetett könnyebb dolgunk, mert a mediterrán habitus nehezen alkalmazkodik a kora délelőtti munkakezdéshez, és velük délelőtt 10 órakor találkoztunk az uszodában. Ettől függetlenül a meccsenkénti három gól, az három gól. Azt szokták mondani, ahhoz is van köze a kapusnak, hogy a rivális pólósa fölé, mellé vagy a kapufára dobja a labdát. Amiatt ront, mert tart a ketrec előtt taposó, tekintélyt sugárzó hálóőrtől, éppen ezért a lehető legpontosabban akar célozni – ami könnyen csap át pontatlanságba. Nagy Viktornak a görögök ellen nem is kellett megszakadnia, a románok elleni találkozón viszont jó néhány remek hárítása volt. Baksa nem vallott szégyent a horvátok elleni derbin sem, de a németek elleni összecsapáson volt jobb. Több szép védéssel hívta fel magára a figyelmet, igaz, jobb helyezkedéssel két gólt elkerülhetett volna. A vékonydongájú Baksáról azt mondogatták a szakemberek, hogy testalkatából adódóan keveset mutat a kapuban. Mostanra láthatóan megerősödött, sok munkával szép fokozatosan építi fel az izomzatát. Megbízható alapkapusnak számít, habitusa alapján a csendesebb hálóőrök képviselője. Nagy Viktor ezzel szemben verbálisan is „láthatóbb” a vízben, a Jésus Rollán-, Szécsi Zoltán-féle vonalat követve oda-odamondogat az ellenfélnek, adott esetben tekintetével is kellő iróniát közvetít. Róla azt hangoztatták a szakemberek, hogy hihetetlen bravúrokra képes, egyúttal a kelleténél több védhető lövésből kap gólt. Nos, ezen a téren fejlődött, amit a 2006–2007-es idényben mutatott teljesítménye egyértelműen igazol. (Szabó Gábor – Nemzeti Sport, 2007. február 21.)
