Az egriek kényszerűségből új koncepcióra térnek át. Dabrowski Norbert vezetőedző a vlv-nek adott évzáró interjúban kifejti, hogy mi ez a "kényszerűség" - nemcsak az anyagiakról van szó. 

DABROWSKI NORBERT (ZF-Eger) vezetőedző a vlv-nek:

- A bronzcsata előtt nagyjából már értékelted a vlv számára a szezont. Azóta a harmadik helyet nem sikerült megszerezni, így az Eger hosszú idő után először nem lesz ott a Bajnokok Ligája mezőnyében, a nemzetközi kupaszereplés lehetőségével az Eurokupában élhet a klub. Úgy tűnik, az elmúlt évek egri szlogenje - "Most egyet hátralépünk, hogy utána előre léphessünk" - először nem valósul meg...

- Inkább úgy mondom, hogy a mostani szezon előtt nem egyet, hanem kettőt kellett hátralépnünk, s három lépést kellett volna előre megtenni, ami már nem sikerült.

Nézzük a tényeket: az előző bajnokság után hét játékos távozott tőlünk: Mitrovics, Hárai, Kovács Gergő, Angyal, Lőrincz, Cuckovics és Bedő. Ők mind válogatott szintű játékosok, akik pedig jöttek helyettük, nem azt a szintet képviselték.


Az Eger 2018-19-es csapata

A leggyorsabban akkor lehetett volna előrelépni, ha az újak mindegyikéből gyorsan válogatott lett volna, de hát nem lett. Gyárfit (Gyárfás Tamást - a szerk.) egyszer behívta Märcz Tomi, de egyértelmű, hogy hét távozó válogatott játékost nem lehet pótolni hét nem válogatott vízilabdázóval. Ráadásul az egy dolog, hogy mi visszaléptünk, a riválisaink ezzel egy időben előreléptek. A Fradi már tavaly bajnokságot nyert, lelökve a Szolnokot a trónról, az OSC tovább erősödött, a Szolnok átalakult, átrendeződtek az erőviszonyok. Azt kell, hogy mondjam, hogy az előttünk lévő csapatok válogatott játékosainak számát jobban megközelíti a mögöttünk lévő Miskolc, mint mi. A most zárult szezon közben hárman mentek Egerből különböző válogatottak edzéseire, meccseire: Murisics a montenegrói, Sztrahinja Rasovics a szerb és Vlahopulosz a görög válogatotthoz. Ugyanennyien voltak a Miskolcban is, sőt, alkalmanként többen. 

Azt mondják, hogy visszalépett az Eger? Ez valóban így van. Viszont miközben mi végig a BL-ben is játszottunk, a bajnokság 5-8. helyen végzett csapatokkal szemben nem veszítettünk mérkőzést. Döntetlent játszottunk a Miskolccal, a BVSC-vel, de megvertük kétszer a Honvédot, az említett csapatok mindegyikével pozitív lett a mérlegünk. Ez végül abszolút biztos negyedik helyezést hozott, ami nemzetközi kupás szereplést tesz lehetővé.

- Elégedett vagy az évvel?

- Nem lehetek elégedett, mert volt négy meccs, amit meg kellett volna nyernünk, igaz, hogy a végeredmény szempontjából ez nem számított volna. A BL-ben a Moszkvát kint, a Bresciát itthon le kellett volna győznünk, a magyar bajnokságban a Fradi elleni mérkőzés állt nekünk, csináltunk ott egy 5:0-as szériát és még az utolsó negyedben is vezettünk, s támadtunk a kétgólos előnyért. Szerettem volna, hogy legalább egy bravúrt csináljunk idén és ebben a Fradi-meccsben ez benne volt. Ezeket sajnálom és ebben a körben még a bronzpárharc első meccse említhető, amelyen Szolnokon sokáig vezettünk.  

Látszott, hogy a magyar bajnokságban és a BL-ben való együttes helytálláshoz, ahhoz, hogy hozni tudjuk az előző évek eredményességét, azért masszívabb keretre van szükség. Azt kell, hogy mondjam, teljesen reális, amit az idei szezonban elértünk. Nagyon bízom abban, hogy az erősítésekkel sikerül azt a bizonyos további egy lépést is megtenni. 

- Lehet, hogy álnaiv a kérdés: az, hogy milyen lesz a keret, kizárólag anyagi kérdés? Ez határoz meg mindent? Ez a helyzet a mai vízilabdában?

- Úgy gondolom, hogy 80 százalékban ez határoz meg mindent. 

Talán összességében három determináló tényezőről beszélhetünk. Nyolcvan százalékban tehát az anyagi lehetőség, mert akinek több pénze van, jobb játékosokat tud foglalkoztatni. De ezzel nem mondok újat, hiszen minden sportágban így van. Mivel a piac elég szűk, a 16 csapatos OB1 felszívja a játékosokat és tulajdonképpen egyszerűen nincs annyi jó vízilabdázó, amennyi ennyi csapathoz kellene... 



A magyar válogatottban 13-14 en játszanak, közülük 6-7 a meghatározó játékosok száma. Ők nyilván azokba a csapatokba mennek, ahová a hasonló szinten teljesítő külföldieket is viszik. A harmadik: hol vannak ezek a játékosok? Budapesten! Miért is? Ha megnézzük, ugyanez volt a helyzet korábban Madarasnál, Vámosnál, rettentő sokat voltak távol az otthonuktól és aztán adódott nem is egy, hanem két lehetőség, hogy az előbb említett két feltétel a fővárosban teljesüljön. Ha most hirtelen megváltoznának az Eger anyagi lehetőségei, mert "ránk szakadna" mondjuk a Merkantil Bank, akkor sem tudnánk több csúcsszintű magyar játékost megvásárolni, mert nem fognak eljönni a Fradiból és az OSC-től. Hiszen ott tömörülnek a hozzájuk hasonló szintű játékosok, jobb csapatuk van, a BL-ben szerepelhetnek. Ezek a vízilabdázók pedig természetesen nyerni akarnak, a BL-ben szeretnének játszani és be akarnak kerülni a válogatottba. Az anyagi lehetőségek is jobbak - ezért vannak ott. Miért is jönnének el Egerbe?

Nekünk ebben a helyzetben nincs más lehetőségünk, mint egy vonallal hátrébb lépni és megpróbálni olyan fiatal játékosoknak lehetőséget adni, akik tehetségesek és a válogatottság a céljuk, de ehhez a legerősebb csapatkoknál nem tudnak megfelelő játékpercet kapni vagyis a fejlődésük nem ideális és a bizonyítási lehetőségük is sokkal kisebb, mint nálunk.

Ezért az Egri Vízilabda Klubnak az a koncepciója, hogy elsősorban a saját nevelésű fiatalokat építse be a csapatba - idén Kürti és Magyar kapta meg ezt a lehetőséget, van egy 2001-esünk is, aki szintén szerepelt már az első csapatban, Sári Andris - úgy tűnik, ezen az úton kell haladnunk, mind nagyobb szerepet kell adni az új generáció tagjainak. Az igazolásainkat is ennek kell alárendelni: olyan ambiciózus fiatalokat szerződtetünk, akiknek hasonlóak a céljaik és a játéklehetőség szempontjából itt több fejlődési lehetőségük van.

Ezek nem pusztán elméleti kérdések, meg lehet nézni Zalánki Gergő vagy az annak idején Amerikából hazatért Erdélyi Balázs esetét, ők ebbe a kategóriába tartoztak annak idején és mostanra stabil válogatottak lettek. Tehát mi elmondhatjuk magunkról, hogy bizonyos korú, tehetséges játékosok számára ideális terepet jelentünk arra, hogy előrelépjenek. Felhozhatom Gyárfás Tamás példáját is, aki Sedlmayer Tamással együtt szerintem a legnagyobb fejlődést produkálta ebben a szezonban, az egész mezőnyt tekintve.

​

- Megjelentek egriek részéről kritikai hangok a csapattal kapcsolatban, olykor az edzőt is bírálják. Mintha a közönség is kisebb lenne, mint régen. Minderről hogy vélekedsz?

- Sajnos magának a sportágnak nem nő a nézettsége, sőt, csökkent. Eger még mindig előkelő helyen áll a meccsre kilátogató szurkolókat tekintve, ami azért van így, mert a többi klubnál szintén ugyanúgy csökkent a nézők száma, ha nem jobban, mint nálunk. És persze be kell vallani, az a tény, hogy egy Barceloneta elleni hazai BL-meccsen nem vagyunk esélyesek, meglátszik a nézők számán. Ezt megértem, el tudom fogadni, hiszen a szurkoló a világon mindenütt a legmagasabb minőséget szeretné látni a pénzért, de azért vallom, hogy aki igazán szereti az egri vízilabdát, az kitart sikerekben szegényebb időszakban is.

Ami pedig az edzői munka esetleges bírálatát illeti, ha valaki ezt nem tudja tolerálni, az ne menjen edzőnek, ne foglalkozzon sporttal. Jól tudjuk, hogy a futball területén Magyarországon 10 millió szövetségi kapitányról beszélhetünk, hiszen a focihoz mindenki ért. Én azt szoktam mondani, hogy Egerben még nem találkoztam olyan emberrel, akiről ne derült volna ki rövid idő alatt, hogy vagy ő maga vagy a testvére vagy más rokona vízilabdázott, így emiatt ő sokkal jobban ért a vízilabdához, mint mondjuk én... Ezt el kell fogadni. Én pontosan tudom, hogy miből főzünk, honnan indultunk ezekkel a játékosokkal és hol tartunk. Ez látszik. Meg kell nézni Gyárfást, Sánta Danit, Kürtit, azokat a játékosokat, akik idén szintet ugrottak.

- Gazdasági szempontból az Eger hogy áll? Stabil a háttér vagy olyan, mint amire bőven láttunk példát a sportág elmúlt egy évtizedében, hogy induláskor még nincs meg az egész éves működés teljes anyagi fedezete, azok egy része csak bizonytalan ígéret, amit aztán esetleg nem lehet "realizálni"?

- Ez elsősorban Szécsi Zoltánnak, az elnöknek szóló kérdés... De azt el tudom mondani, hogy a klubban lezajlott vezetőváltáskor is sokan megkérdezték ugyanezt. Most véget ért a szezon, a csapat - úgy gondolom - becsülettel elvégezte a munkáját, elérte a minimális célt, a BL-ben megszereztük az elvárható győzelmeket és jövőre is indulhatunk nemzetközi kupában. Közben mindenki megkapta a fizetését időben, csúszás nélkül, azokat a kötelezettségeket, amiket a klub vállalt, teljesítette a játékosai felé. Az Egert jellemző stabilitás az elnökváltás után is megmaradt. 

Nyilván addig nyújtózkodik a vezetőség, ameddig a takarója ér, ezért vannak célkeresztben azok a játékosok, akiket leigazolunk.



- Akkor át is térhetünk a jövőre... Meddig ér a takaró? 

- Négyen távoznak tőlünk, Biros Barnabás, Csiszár Boldozsár,  Marko Avramovics és Tóth Bendegúz. Az új igazolásainkat várhatóan júliusban jelentjük be, a nevek a beszélgetésünkben korábban jelzett koncepcióváltást fogják igazolni.

- Hol lesz az Eger helye a következő bajnokságban?

- Egyelőre nincsenek hivatalos információk a rivális csapatok végleges keretéről, én is a zuhanyhíradóból tájékozódom. Ennek alapján úgy gondolom, hogy jövőre közelebb leszünk a Szolnokhoz, mint idén voltunk. A Miskolc már önmagában azzal erősödik, hogy - ha jól tudom -, a csapat egyben marad. Én nagyon reménykedem, hogy az a keret, amellyel elindulunk ősszel, alkalmas lesz arra, hogy jövőre is éremért tudjunk játszani a magyar bajnokságban.

- Az Eurokupában mire lehet számítani? Itt még sosem szerepeltetek.

- Látszik, hogy abban a mezőnyben mindig van három-négy olyan csapat, amely a BL-mezőnyben is elférne, igaz, nem a legmagasabb szinten. Nagy boszorkányság kellene ahhoz, hogy olyan erős csapatba botoljunk bele, mint amilyen volt idén abban a mezőnyben az OSC. Nyilván lesznek nehéz ellenfelek, ezek közül szerintem várhatóan az első helyen kell majd említeni a Miskolcot.

Köszönöm a beszélgetést!