A Volvo-kupa záró napjára már jócskán megteltek a lelátók. A magyarok meccse előtt a görögök a románokkal játszottak. Sokáig fej-fej mellett haladt a két csapat, ám ahogy az várható volt, végül a görögök nyertek. Románia-Görögország: 9-12.

A magyar csapat már az uszodába érkezéskor nagy tapsot kapott. Amikor a bemutatáshoz felsorakoztak a játékosok leginkább a lelátó alatt, az első sorból mindenki kihajolt, aminek következtében úgy nézett ki az első sor, mint egy muskátlikkal telepakolt erkély. A medence partján az előző két naphoz hasonlóan Török László kommentálta az eseményeket, ahogy a bemutatást is.

A mai meccsre dr. Molnár Tamás, Nagy Viktor, Hosnyánszky Norbert, Kiss Csaba és Gór-Nagy Miklós nem volt nevezve.

A ráúszást a németek nyerték, majd rögtön emberelőnybe is kerültek, ám Fodor kiállítását nem tudták kihasználni. A mérkőzés első gólja ötméteresből született, Benedek követett el büntetőt érő szabálytalanságot, amit Marc Politze váltott gólra. A következő támadásból a honvéd csapatkapitánya korrigálta hibáját, és szép gólt szerzett. És akkor beindult az úthenger? Marc Politze is ötméterest érően vétkezett, és ahogy ő sem, úgy Kásás sem hibázott a büntető elvégzésekor. A németek támadásait rendre semlegesítettük. Az egyik olyan jól sikerült, hogy még meg is tudtunk úszni belőle. Ahogy egy nappal korábban a Madaras-Szivós duó bizonyult gyorsabbnak a többieknél, ezúttal Madaras volt a vonzóbb, rá mozdult az ember, így Marci néhány lóba után szépen a kapu ejtette a labdát az elsüllyedő kapus felett. A németek nem találták ez ellenszert sem a védekezésünk ellen, sem a támadásaink ellen, hiszen az elkövetkező három támadásból szintén gól született, sorrendben Biros (akciógól), Madaras (előnygól) és Kásás (akciógól) révén. Ezt már a német rendőrség sem nézhette tétlenül, így elgázolni őket. Politzenek ismét sikerült túljárni Szécsi eszén, majdnem hat perccel az első gólja után. És, hogy mindenki tudja, hogy ez esetben nem cserbenhagyásos gázolásról van, arról Steinmetz Ádám gondoskodott. A magyar csapat harmadik doktora (nemrég vehette át jogi diplomáját) centerből válaszolt a németek góljára. A negyedet Kreuzman gólja zárta. Első negyed: 7-3.

Politze kiállítását Kásás Tamás, Schroederét pedig Varga Dániel használta ki. Benedek Tibor egy elrontott támadásunk után kiállítást kapott, ami azért megjegyzendő, mert ez volt neki a harmadik hibája, így korán a kipontozódás sorsára került a válogatott volt csapatkapitánya. Három és fél perccel a negyed vége előtt Kieloch is utat talált a magyar kapuba. A következő támadás végén Fodor pattintott lövése keltett óriási üdvrivalgást a nézőtérről. Megértem, hiszen a labda a vízről pattant a felsőlécre és onnan a kapuba. A debreceni nézők teljes vakon biztak a magyar védelemben, mert amikor a hangos bemondó megkérdezte, hogy hány gólt lőttek a németek, rendre nullával feleltek. Hát igen, szép is lett volna. Ám a négy kapott góllal sem lehetünk elégedetlenek, főleg annak fényében, hogy 10-et lőttünk 16 perc alatt. Félidő: 10-4.

Térfélcserét követően az addig még egy percet sem játszó Baksa László állt a kapuba. Fodor Rajmund ott folytatta, ahol abbahagyta, vagyis ismét betalált, a tornán amúgy remekül védő Alexander Tchigir kapujába. Őt a Varga testvérek követték születési sorrendben, először Dániel lőtt egy szép átlövés gólt, majd Dénes is betalált. A magyar védelem nagyon dolgozott, igaz, amikor a labda eljutott a kapuig, akkor Baksa fogta a lövéseket. A Kásás Tamás ellen megítélt büntetőt Kreuzmann értékesítette. Az utolsó másfél percben még egy Biros és egy Madaras gólt csodálhattunk. Biros gólja azért volt kedves, mert az első félidőben egymás után többször is csúnyán a kapu fölé bombázott. Minden bűn megbocsátva. Harmadik negyed: 15-5.

A negyedik negyedben Szivós Márton úszott a labdára. Kiszelly gólbíró többször is visszaküldette őt Baksával a gólvonalra, ahonnan indulni kellett volna, így hosszas helyezkedés után csak sikerült előbb indulnia, mint ahogy a bíró fütyült. Na de pszt-csit-pszt, ennyi még belefér. Kicsit mintha kiengedtek volna a csapatok, inkább a torna levezetésének tűnt az utolsó negyed. 5 percen keresztül nem történt semmi érdemleges, hacsak az nem, hogy a négyes számú német játékos kiállítását nem tudtuk gólra váltani. 2,51 volt vissza, amikor Varga Dániel megszerezte harmadik gólját, majd közel egy perccel később Biros is a háromgólosok táborába lépett elő. Végül Müller is szerzett még egy gólt, csak hogy a második negyedtől beállt negyedenkénti egy góljuk meglegyen. Végeredmény: 17-6

Magyarország-Németország: 17-6 (7-3, 3-1, 5-1, 2-1)
Bírók: Salino (olasz), Antsiferov (orosz)
Magyarország: Szécsi ? dr. Steinmetz Á. 1, Kásás 3, dr. Kiss G., Benedek 1, Fodor 2, Biros 3 Csere: Baksa (kapus), Varga Dániel 2, Madaras 2, Szivós 1, Kis G., Hárai, Varga Dénes 1
Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes
Németország: Tchigir ?Steffen, Politze 2, Keuzmann 2, Müller 1, Mackeben, Schotterbech Csere: Naroska, Schroeder, Savic, Schertwitis, Kieloch 1, Zellmer, Oeler
Szövetségi kapitány: Hagen Stamm
Emberelőny ? gól: 7/5 ill. 9/1
Ötméteres ? gól: 1/1 ill. 2/2
Kipontozódott: Benedek, Varga Dániel

Ezzel a csapat szászázalékos teljesítménnyel megnyerte az első Volvo-kupa nemzetközi vízilabda tornát. A mai meccsen sem a támadásra, sem a védekezésre nem lehetett panasz, igaz, eddig sem a védekezésben voltak gondok.

A mérkőzés után egyből megtartották az eredményhirdetést is, ahova mind a négy csapat felvonult. Mivel a németek sietek, így ők két játékost itt hagyva gyorsan elmentek a meccs után. A románok lettek a negyedikek, hiszen ők mindhárom ellenfelüktől kikaptak. A harmadik helyen rosszabb gólkülönbséggel a németek végeztek (18-28), így a görög csapat lett a második (23-23). Vigaszdíj persze volt, a részvétel is fontos alapon mindenki kapott egy kis plakettet. A torna legjobb kapusának Szécsi Zoltán, míg a legjobb játékosnak Kásás Tamást választották, akik több ajándék mellett még egy új Volvot is kaptak egyhónapos használatra.