Szécsi Zoltánt a hobbija is a vízhez köti: ha izgalmakra vágyik, a világbajnok és kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó vízisízik, szörfözik, esetleg horgászik. Régebben kosárlabdázott, röplabdázott és teniszezett, de gerincproblémái miatt ezeket abba kellett hagynia.

„Mostanában ha van egy kis szabadidőm, azt inkább a családdal töltöm, esetleg kimegyek horgászni, vagy ha nagyon jó idő van, nyáron wakeboardozok a Balatonon” – mondta egy életmódmagazinnak (Fittség.hu).

Szecska imádja a Balatont, így nem csoda, hogy feleségével 2001 nyarán a tó közepén, egy hajó fedélzetén mondták ki a boldogító igent. (Maxima).

A válogatott kapusa amúgy veszélyesnek tartja az élsporttal együtt járó életformát. „Az élsport, például a mi szintünk, az már inkább káros. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy rosszul leszünk a túl sok mozgástól, inkább az élsporttal együtt járó életforma a veszélyes – nyilatkozta. Ezt azzal indokolta, hogy állandóan izom- és ízületi sérülésekkel küszködnek, és ami a legnagyobb baj, hogy ezeket igazából soha nem tudjuk rendesen kipihenni. Mindig csak annyira tudják helyrehozni magukat, hogy alkalmasak legyenek a játékra. Ha például elkapja az influenzát, nem teheti meg, hogy úgymond "kifekszi" a betegséget, ehelyett gyógyszerek, pirulák segítségével a lehető legrövidebb idő alatt formába kell hoznia magát. „Persze rengetegszer előfordul, hogy ez nem sikerül teljesen, és edzésen, vagy akár meccsen is betegen játszunk, ez pedig, talán mondanom sem kell, semmi jóra nem vezet” – mondta a sportoló.(Fittség.hu).

Szécsi Zoltán arra biztatja a fiatalokat, hogy sportoljanak; mindegy, hogyan, csak mozogjanak. „Sajnos, nálunk manapság nem divat az egészségre vigyázni, a fiatalok többsége nem tudja vagy nem akarja felismerni a sportban rejlő lehetőségeket. Magamról tudom, hogy a sikerélménynek óriási szerepe van, tehát olyan sportlehetőségeket kell keresni, ahol mindenki jól érzi magát, élvezettel tölti el a szabadidejét. Lehet ez kocogás, lehet egyéni vagy csapatjáték. Egy a lényeg: mozogni kell, megkeresni a kellő alkalmat és a kellő társaságot.” – vallja. (Műegyetemi Öregdiák Szervezet).