Amit elkövettünk, az elég komoly illetlenség. Egy négyszereplős, majdnem 46 perces televíziós beszélgetésből (Echo TV: Asztaltársaság) kivágtuk és egymás mellé illesztettük a minket leginkább érdeklő részeket. Csúnya dolog ez, ilyet ne csináljon senki! Viszont fantasztikus Varga Zsolt-portré kerekedett ki a turpisságból:​

​...arról, hogy Zsolt eredetileg birkózni akart, de oda nem vették fel, így visszament a Komjádiba, ahol azt mondták: "Nagyon jó vízfekvése van a gyereknek!" Aztán tökutolsó lett a házi versenyeken, már mindenki kint volt a parton, amikor ő a célba csapott. Ennyi sikerélmény után nem csoda, ha egy idő után már csak otthon hitték, hogy edzésre jár, valójában csak bevizezett fördőnadrágot vitt haza...

...arról, hogy Anyukája inspirálta, hogy legyen belőle valaki, de nem rakott rá súlyos terhet, csak kereteket teremtett és azt sulykolta bele, hogy komoly munka kell az eredményekhez.

...arról, hogy egyszer csak jött egy "kattanás", hirtelen eldöntötte a srác, hogy világbajnok akar lenni (akkor még nem tudta, hogy az olimpiai bajnoki cím ennél is fontosabb...), s attól kezdve már a bemelegítéseknél is ő volt az első.

...arról, hogy lassú folyamat volt, amikor a magyar vízilabda visszaajött a mindenki által várt szintre, hatalmas terhet jelentett az akkori szereplők számára, hogy nagy volt az elvárás, de sokáig nem jöttek az eredmények - még a legutóbbi aranykorszak előtt, amikor Varga Zsolt is pályafutása zenitjére ért.

...arról, hogy "megállt a világ", amikor Sydney előtt jött egy telefon és kiderült, hogy megfázás ellen szedett Neocitran miatt Zsoltnak "doppingügye" van. A dopping témája még ma is tabu a sportolók között, pedig sok mindenről kellene beszélni a fiataloknak.

...arról, hogy a legjobb sportpszichológus sem érezheti át, micsoda stresszt élnek meg a vízikabdázók egy-egy fontos mérkőzés előtt. Van sokféle technika (lélegzés, koncentrálás), ami ilyenkor segíthet, de igazából magának a játékosnak kell elérnie azt a fejlődési szintet, amikor már "elengedi a stresszt", nem borítja el a kritikus pillanatokban olyan hatás, amely miatt nehéz uralnia a cselekedeteit. Varga Zsolt esetében évtizedes folyamat volt, mire rájött, hogy miként kell engednie "áramlani" az érzéseit a legnehezebb helyzetekben, hogy ne bénítsa le őt az izgalom, hanem jól menjen a játék.

...arról, hogy milyen folyamatos terhelést jelent a gyakorlatilag pihenés nélküli, "végtelenített" munka, s hogy néha dönteni kell, fel kell adni korábban elvállalt feladatot.

...arról, hogy az edzőség eredetileg egyáltalán nem érdekelte Varga Zsoltot, de egy gyerekeknek szervezett nyári edzőtáborozás során annyira ráérzett, megszerette, hogy át tud adni valamit másoknak az ő tudásából, hogy ez megváltoztatta a terveit. 

Az Asztaltársaság műsorából készített Varga Zsolt-porté:



A teljes műsor felvétele: