Egy válogatott kapus kiesése bármely csapat számára hatalmas érvágás lenne. Irigylésre méltó azoban annak az együttesnek a helyzete, amelynél a válogatottat válogatott helyettesíti. A könyöksérülést szenvedett Szécsi Zoltánt ezekben a hetekben a 19 éves, junior válogatott Baksa László pótolja az FTC vízilabda csapatának kapujában.

100% Fradi: Izgulsz?
B.L.: Nem, legalábbis már nem. A LEN Kupa első körében már volt alkalmam megérezni, hogy milyen is fontos tétmérkőzésen védeni a felnőttek között, vagyis nem teljesen ismeretlen körülmények között kell helyt állnom. Továbbá abban, hogy nem görcsölök, nagy szerepük van a csapattársaimnak is, akik folyamatosan azt sulykolták, illetve sulykolják belém, hogy nem kell izgulni, képes vagyok helyettesíteni Zolit. Bízom benne, hogy igazuk lesz.

100% Fradi: Menjünk vissza az időben. Hol és főleg miért kezdtél vízilabdázni?
B.L.: Utóbbival kezdeném, vagyis, hogy miért kezdtem: mert dundi kisgyerek voltam. Édesapám szerint olyannyira, hogy muszáj volt elkezdenem mozogni. Apu az úszást egészséges, kellemes sportnak tartotta, így hát egyik nap lecsalt a Népligetbe. Itt tanultam meg tehát úszni, majd itt ismerkedtem meg a vízilabda alapjaival is Kádas Géza bácsinál. Tetszett a sport, szerettem edzésre járni, csupán egy dolog nem tetszett: maga az úszás. Így amikor egyszer feltették a kérdést: ki szeretne beállni a kapuba, rögtön magasba lendült a kezem. Akkoriban még inkább a szabadidő kellemes eltöltésének tűnt a vízilabdázás, ahogy telt az idő azonban egyre gyakrabban mondogatták, hogy ügyesen mozgok, hogy lehet belőlem vízilabdázó. Persze rögtön hozzátették, hogy ehhez rengeteg munkára van szükség.

100% Fradi: És tényleg?!
B.L.: És tényleg. Óriási motivációt jelentett azonban, hogy igen hamar, gyakorlatilag az első korosztálynál bekerültem a válogatottba, és azóta is folyamatosan kapom a meghívókat az aktuális együttes szövetségi edzőjétől. A legjobb eredményt 2003-ban, az isztambuli világbajnokságon értük el, ahol is ezüstérmet szereztünk. Az idei világversenyünk már kevésbé volt sikeres, lévén be kellett érnünk az ötödik hellyel. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a negyeddöntőben finoman fogalmazva vitatható körülmények között maradtunk alul az olaszokkal szemen. Engem például kiállítottak, a játékvezető szerint ugyanis szabálytalankodtam, amikoris engem ütöttek... Szóval meglehetősen érdekes körülmények között búcsúztunk a további küzdelmektől, holott kimondva vagy kimondatlanul, éremért utaztunk.

100% Fradi: Majd a legközelebbi világversenyen...?!
B.L.: Számomra arra már csak a felnőttek között kerülhet sor, hiszen a junior csapatból kiöregedtem. Az azonban, hogy a nemzeti együttestől érkezzen meghívó, még odébb van. Talán a 2008-as, pekingi olimpia után jöhet majd el az én időm, amikor olyan korban, és remélhetőleg olyan szinten leszek, hogy a szövetségi kapitány úgy gondolhatja, rám bízza a magyar csapat kapujának őrzsét.

100% Fradi: Nem hátrány, hogy rendre válogatott, illetve válogatott szintű hálóőrök melett avagy mögött kell bizonyítanod klubcsapatodban?
B.L.: Nem, nem hátránynak, sokkal inkább előnynek gondolom, hogy olyan kapusokkal dolgozhatok nap mint nap, mint korábban Pelle Balázs, vagy most Szécsi Zoltán. Mindkettejüktől rengeteget tanultam, illetve tanulok. Ahogy korábban Balázs, most Zoli ad nekem tanácsokat, én pedig igyekszem azokat betartani, ugyanis úgy gondolom, ha valaki, hát ő aztán igazán tudja, mi kell ahhoz, hogy valaki világklasszis kapussá váljon.

100% Fradi: Egy lépés lehet ehhez, hogy most a klubcsapatodban bizonyítasz. Nem ezek az első mérkőzéseid azonban a felnőttek között.
B.L.: Gyöngyösi András volt az első, aki felhívott az elsőcsapathoz. Látott bennem fantáziát, ezért azt mondta, járjak a felnőttek edzéseire. Az első élvonalbeli meccset Csapó Gábor edzősége idején játszottam. Már fölényesen vezettünk, amikor kapusunkat, Bíró Ákost kiállították, Dudi pedig engem küldött a medencébe. Tizenhat éves voltam ekkor.

100% Fradi: Most 19 vagy. Tanulsz még?
B.L.: Igen, idén kezdtem el az Általános Vállalkozási Főiskolát. Fontosnak tartom, hogy legyen egy diplomám, hiszen nem láthatjuk előre, hogy mit hoz az élet. Jó ideig azonban mg inkább a medencében, mintsem az az üzleti életben szeretnék bizonyítani.