"Iszonyatosan kicsin, talán fél méteren múlott két tizenéves vízipólós élete. A junior-világbajnokságra készülő válogatott két kulcsembere, Paján Viktor és Szivós Márton autójukkal péntek éjjel szabályosan haladtak Siófok egyik főutcáján, amikor a mellékútról fékezés nélkül beléjük száguldott egy teljesen részeg cseh sofőr. Ha Paján nem fékez reflexszerűen, akkor nem az Opel Corsa elejét, hanem az utasteret kapja telibe a nyolcvannal érkező kocsi."

(Mivel sajnos a történtekről szóló cikk nem túl jó minőségű és nehezen olvasható, ezért álljon itt teljes terjedelmében a Nemzeti Sport cikke.) 

Még egy utolsó ellazulás. Szolídan, semmi vadulás, kis kerti sütögetés Akarattyán, másnap mártózás a Balatonban, vasárnap reggel pedig irány Budapest, hiszen délután edzés van, a záró etap kezdete a junior-világbajnokság elõtt. Még egy utolsó ellazulás. Erre vágytak, nem többre. Rémálom lett belõle.   A keresztezõdésbenÉjfél is elmúlt már, amikor a fehér Opel Corsa beért Siófokra. Paján Viktor ült a volánnál, mert bár a kocsi Szivós Mártoné volt, utóbbi az akarattyai kerti partin bekapott két sör után nem akart vezetni. A belváros felé közeledve megpillantották a McDonaldsot, gondolták, betérnek oda, elvégre a sütögetés jól sikerült, ám egy tizenéves vízipólós soha nem lehet eléggé jóllakott. Az étteremhez azonban már nem értek el. Merthogy éjjel már sárgán villognak a jelzõlámpák... Békésen haladtak a fõúton, amikor egy villanás - és arra sem volt idejük, hogy ne higgyenek a szemüknek. Egy Volkswagen Polo jó nyolcvan kilométeres sebességgel oldalról egyszerûen beléjük vágódott. A mellékútról. Fékezés nélkül. Úgy fest, a torpedó egyik utasa érezhette, ki a hibás, az ifjú hölgy ugyanis legott a két ifjú autójánál termett, és rögvest elkezdte simogatni a kezüket, s azt mormolta, "Sorry, sorry". Marciék azt sem tudták, voltaképpen hol is vannak. A rendõrök körülbelül fél percen belül a helyszínre értek. Elvégre a mellékutca végén, ahonnan az õrült kirobbant, a siófoki kapitányság épülete áll. Igaz, nem sokkal beljebb a Flört diszkó. Az elõl indult a cseh illetõ, talajrészegen. Pajánt is megszondáztatták, az arcán még csorgott a vér, amikor fújnia kellett. Nála semmit nem mutatott az alkoholteszt.

Tán épp ennek a józanságnak köszönhetik az életüket.

 A kórházban

Vasárnap reggel, negyed tíz. Pólóslegendánk, Szivós István, "hóna alatt" a két sérülttel, épp kifelé ballag a siófoki kórházból. "Na, mit szól ehhez?" - teszi fel a kérdést az atya. Nehéz mit mondani. Fián, Mártonon hál' Istennek kevés külsérelmi nyom látszik, csupán bal szemöldöke fölött éktelenkedik néhány öltés, plusz a sebre tett fertõtlenítõ narancssárgás nyoma. Igaz, a bal válla fáj, azt elég komolyan beverte. A fejével együtt. Merthogy nem emlékszik semmire. Olyannyira kiestek a történtek, hogy azt sem tudja, hol s mikor történt a baleset (három sarokra a kórháztól, amúgy). Amikor a rendõrök kérdezgették, mosolyogva válaszolgatott, tökéletes bárgyúságokat. "Olyan déja vu érzésem van" - egyre csak ezt ismételgette. Aztán szombat reggel egymás után ötször felhívta honvédos játékostársát, Bárány Attilát. Az elsõ négy hívás emléke másodpercek alatt törlõdött a memóriájából.

 

Viktor sincs túl jó bõrben. Jobb halántéka fölött, a homlok és a haj találkozásánál vasmacska alakú bõrrepedés. Nagyobbik baj, hogy bal térdén egy hatcentis és két kisebb hasadás. Ott elég komolyan kellett öltögetni. "Egy kórterembe raktak a pasival - csóválja a fejét Paján. - Szombat reggel szóltunk, hogy azért tán mégse kelljen egy levegõt szívni vele, s végül át is tolták egy másikba. Mellesleg annyira be volt nyomva, hogy még az ébresztõnél sem volt teljesen magánál." Az örmény származásra emlékeztetõ névvel bíró K-nak egyébiránt nem lett különösebb baja. Megmentette a légzsák, egy kisebb vágás keletkezett a homlokán. Legalább egyenlõ kanállal mérne a Magasságos...

 

A roncstelepen

iÁdánd kis falu, nem messze Siófoktól. Ide tart idõsebb Szivós vezérletével a kis kompánia. Az Árpád utca egyik családi háza mögött rejlik a roncstelep, az elszállítással foglalkozó házigazda készségesen fogadja a társaságot, a kutyái is igen barátságosak. Figyelem a két tini arcát, amint másfél nap után megpillantják az Opelt, illetve azt, ami maradt belõle. Szavakkal lehetetlen visszaadni, mi ül ki az ábrázatukra. Emlékezéssel vegyes szörnyülködés, szembesülés egy oly iszonyatos élménnyel, amelynek átélését alkalmasint az ellenségének sem kívánja az ember.

 

A kocsi eleje szinte teljesen hiányzik, a jobb oldalra gyûrõdött át az a kevés, ami maradt. A szélvédõn törésnyomok, egy koncentrikus körökbõl állóra rá is bök a szakértõ: "Ez fejnyom." A két test amúgy akkora erõvel csapódott vissza, hogy a két ülés hátsó támlája tõbõl eltört, azaz hanyatt feküdtek, miután a Corsa átrepült az út túloldalára. Szivós Marci benyúl a kesztyûtartóba, s elmosolyodik: megvan a nemrég vásárolt napszemüveg. A "Best of Marcello" kazettát viszont otthagyja a padlón. Merthogy az is padlót fogott, a szó mûszaki értelmében. A túloldalon borzongatóbb a kép. Vérfoltok tömkelege az ülésen és a fehér karosszérián. Paján körbepillant. "Most már látom, mi vágta szét a lábamat. Ott, a kormány alatt van egy kis kiálló rész. Még rajta van a bõröm és a szõröm..."

 

A sokat látott háziúrra pillantunk, mit szól mindehhez. "Az egyik ismerõsöm mesélte, a cseh már a diszkónál is nagy riadalmat keltett, padlógázzal indult, alig tudtak elugrálni elõle az emberek... Ehhez képest azt kell mondjam, hogy az Opel a »lightosabb« variációk közül való - majd körbe mutat a hétvége termésén. - Ez a suzukis egy fának rohant neki. A whiskysüveg még bent van az ülés alatt. A motorház pedig az utastérben. Persze, nem élte túl. Ebben a kocsiban pedig egy tizenkét éves gyerek maradt ott..."

 A srácok összenéznek. Kezdik kapisgálni, mit számított az a hihetetlen reflexre valló fékezés, amire Viktor még képes volt az oldalról bevillanó cseh láttán. Ha az nincs, a VW nem a motorteret kapja telibe. Hanem fél méterrel hátrébb - õket. És akkor... "Hogy min múlik két élet... Elképesztõ" - fortyan fel Szívós István, s hangján hallik, hogy a higgadtságát örökkön megőrző óriás kivételesen nehezen palástolja érzelmeit.

Kifelé menet a kerti kis medencében két gyerkõc pancsikol. Vajon mikor mehet megint medencébe juniorválogatottunk két kulcsembere?

 A visszaúton"Szerdán indul a csapat a vébére. Mi menni fogunk - szögezi le az aranyra esélyes együttes játékát irányító ifjú Szivós. - Igaz, a kapitány, Merész András rögtön azt kérdezte, hogy emlékszem-e még arra, mi az az M-zóna... Az még megy. Ez a vállfájás elmúlik nemsokára, s most már sokkal jobb a közérzetem is. Viktorral sincs baj, ma már nem is ájult el, mint szombaton..." "Még jó, hogy Marci szinte öntudatlanul is megõrizte a humorérzékét - mosolyog a Fradi szélsõje. - Az összes ápolónõt meghívta vacsorára, a ránk adott kórházi nadrág pedig annyira tetszett neki, hogy kérte, hadd vigye magával, mert olyan divatos..." Viktor nyílt sebeit nézegetve sem esik egyébként kétségbe. "Én ott leszek Isztambulban, az biztos. Majd lefújják valamivel, és ráhúzunk egy gumihálót. Különben is, korábban uralkodott egyfajta feszültség bennem a vébé miatt. Ez már a múlté. Soha nem leszek olyan felszabadult, mint most. Elvégre a történtek után sok mindenre másképp néz az ember. Tudjuk, hogy augusztus 3. a második születésnapunk. Megtanultuk, hogy mi az igazán fontos az életben. Az élet maga. Hogy az egészségünkkel semmi sem ér fel. Egyetlen meccs sem. Az Úristen úgy gondolta, menjünk át ezen a teszten. Ne ússzuk meg, de ne is faragjunk rá nagyon."

"Mostantól mi tisztában vagyunk azzal, mit jelentenek azok a másnak tán üresnek tûnõ szavak, hogy ennél és ennél a karambolnál ennyi és ennyi súlyos sérült volt..." - teszi hozzá Szivós.

 

Még egy napot maradnak a kórházban, hétfõn délelõtt jönnek vissza Budapestre. Ahol a dokik eldöntik, mehetnek-e a vébére. Szükség volna rájuk - de nem mindenáron. Hisz õk maguk mondták: az egészségnél nincs fontosabb! Ennél nincs több tanulság. Elvégre az, hogy holnap melyikünket talál telibe egy mellékútról érkezõ részeg vadállat, kiszámíthatatlan. Az igazán nagy probléma az, hogy két, háborítatlan emlékezetben nehezen helyreállítható kár keletkezett. Egy efféle horror ugyanis sokáig kísér.

 

Sokáig kísért.

 

 

Nemzeti Sport - 2001. augusztus 6.