Bátori Bence két évre Szolnokra szerződik!
Az OSC 25 éves világbajnoka, Bátori Bence ismét vidékre költözik, a bajnok Szolnok sokadszor hívta és a játékos most igent mondott. vlv-interjú.
BÁTORI BENCE a vlv-nek:
- Kétéves szerződést kötök a Szolnokkal. Az elmúlt években három alkalommal hívtak, most, a negyediknél gondoltam úgy, hogy elérkezett az idő és elfogadtam az ajánlatot. Úgy tudom, hogy a világ egyik legjobb játékosának helyére hívnak és ez természetesen külön megtiszteltetés. Mindig is szerettem volna Cseh Sándorral együtt dolgozni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a közös munka.
- Ha eddig háromszor nemet mondtál, mi változott meg mostanra, hogy átigazolsz?
- Nekem itt az OSC-nél nagyon jó helyem volt, megbecsültek, tulajdonképpen az lett volna a kényelmes számomra, ha maradok. Viszont érzem, hogy jót fog tenni egy új csapat, egy új közeg. Érett bennem már egy ideje a környezetváltozás igénye, ráadásul az utóbbi két klubszezon sokkal stresszesebb volt, mint a korábbi időszak. Sok problémával küszködtünk, de szerintem mindenki tudja, hogy milyen nehéz két évünk volt, onnantól kezdve, hogy egy centerrel maradtunk, odáig, hogy edzőváltás történt az OSC-nél. Érdekes, hogy eddig mindig háromévente jött a klubváltás a pályafutásomban, a Honvédnél, az Egernél és most OSC-nél is három évet töltöttem el. Mindegyik helyen nagyon jó edzőkkel dolgozhattam és mindenkitől tanultam valami újat, például Vad Lajost és Gerendás Gyuri bá'-t említeném.
- Ha jól gondolom, a most következő környezetváltozás új korszakot jelent majd az életedben.
- Bár budapesti gyerek vagyok, játszottam már vidéken, Egerben, ez tehát egyáltalán nem jelent gondot, ráadásul Szolnok egy órányira van Budapesttől. Az igaz, hogy sok jelenlegi játékostársammal már hosszabb ideje egy csapatban vagyok, hiszen az OSC-t megelőző időszakban, Egerben is együtt játszottunk, név szerint említhetem Salamon Ferit, Bisztrót (Bisztritsányi Dávidot - a szerk.), Gór-Nagy Mikit, Cirmit (Kovács Gábort - a szerk.) és Bundschuh Eriket. (Salamonnal és Gór-Naggyal már a Honvédban is együtt voltunk.) Az évek során ezek a kapcsolatok barátsággá fejlődtek.
Ilyen szempontból tehát valóban hatalmas változás lesz, hogy új közegbe kerülök. Mint ismert, Zalánki Gergő szintén a Szolnokban folytatja, s a válogatottból más "szolnoki" játékosokat is ismerek, nagyon jó baráti kapcsolatot ápolok Kis Gáborral és Nagy Viktorral. Egyébként nem olyan nagy ez a vízilabdavilág, korábban már Jansik Dáviddal, Mezei Tomival és Fülöp Bencével is játszottam egy csapatban.
- Úgy érezted, hogy több, erősebb motivációra is szükséged van?
- Szerencsére még soha nem éreztem azt, hogy nem vagyok kellően motivált, és erősen bízom abban, hogy ez az érzés nem is jön el, legalábbis egyelőre. Az természetes, hogy amikor az ember lemegy egy OSC-Szentes meccsre, akkor nem ugyanazt érzi, mint egy OSC-Szolnok bajnoki elődöntőre való bemelegítés közben, de szerintem nem is kell, hogy ugyanazt érezze. Ha az egész évet nézzük, akkor egyértelműen mondhatom, hogy nagyon nagy motiváltság van bennem, ez nem is kérdéses.
- Mennyire nő a teher rajtad? Mit várnak el tőled Szolnokon?
- Nyilván elsősorban ugyanazt, amit az OSC-ben játszottam. Senkit nem fog meglepni, ha kapás oldalon játszom, s úgy gondolom, fontos szerepem lesz, húznom kell magammal a csapatot. Részemről ez sok esetben gólokban jelenik meg, de van, hogy gólpasszokban, blokkokban. Ha éppen úgy alakul, mint idén elég sokszor az OSC-ben, hogy át kellett mennem rosszkéz oldalra, és onnan irányítani, az sem fog problémát okozni. Ilyen szempontból egyáltalán nem félek, hanem inkább azt mondom, hogy várom, de addig még nagyon sok idő van hátra. Arra is kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen lesz együtt játszani a Szolnok szerb játékosaival, mégiscsak olimpiai bajnokok ők is, szerintem sokat fogok tudni tőlük tanulni.
- A Szolnok jelenleg a világ egyik élcsapata. Eredményben mit vársz, mire számítasz, mit tudtok elérni immár a te közreműködéseddel?
- Magamban a magyar bajnoki címet tűztem ki, mint elérendő legfontosabb célt. Magyar szinten a Szolnok ebben a szezonban is megnyert mindent, aztán ott a Final Six, ahol az utóbbi években azt láttuk, hogy két-három meccsen bármi megtörténhet.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy várhatóan még jobban megerősödik a bajnokság. Az OSC nagyon erős igazolásokat fog még bejelenteni, a Fradiból is "bombacsapat" lesz, az Eger pedig mindig nagyon jó. Azt gondolom, hogy négy csapat pályázhat joggal a következő bajnoki címre.
Én akkor lennék elégedett jövőre ilyentájt, ha újra beszélgetnénk, s elmondhatnám, hogy kupát, bajnokságot nyertem a Szolnokkal és készülünk a final sixre, amelynek a Pro Recco ad majd otthont.
- A Szolnok játéka, Cseh Sándor szakmai koncepciója fekszik a te stílusodnak?
- Úgy érzem, hogy igen, beszéltem is erről Cseh Sanyival, s ahogy már említettem, mindig is szerettem volna vele dolgozni. Nagyon tetszik az a munka, amit a Szolnokkal csinál, és örülök, hogy most a játékosa lehetek. Ez a nagyon gyors vízilabda, villámgyors támadójáték fekszik nekem, de emellett a védekezés sincs elhanyagolva. Ha megnézzük, hogy a Szolnok hány gólt kapott a bajnokságban, ez mindent elmond.
Azt is megjegyezném, hogy a Szolnok teljesítménye rendkívül kiegyensúlyozott. Ezt én nagyon nagy értéknek tartom, mert idén mi az OSC-vel sokszor szenvedtünk a középcsapatok ellen, aminek nyilván megvan a miértje, de mindig csodáltam, hogy amikor a Szolnok ilyen csapatokkal került szembe, az esetek 80 százalékában tükrözte a végeredmény azt a különbséget, ami a két csapat között van.
- Van-e valami, amit meg kell tanulnod, fejlesztened kell, mert a Szolnokban arra szükséged lesz.
- Konkrétum nincs, de már azokon a meccseken is nagyon sokat tanultam Prlainovicstól és Dumitól, amelyeken fognom kellett őket, volt erre alkalom, négy is az elmúlt időszakban. Megjegyezném, hogy a Szolnok elleni meccseken eszméletlen tűz és hit volt bennünk, legutóbb talán akkor tapasztaltam ilyet, amikor két éve bajnoki elődöntőt játszottunk az Egerrel.
- Válogatottság? Ott is új korszak kezdődik.
- Jól mondod, új korszak jön. Eddig nem volt sok összetartás, de úgy érzem, hogy élvezem Märcz Tamás bizalmát, és mindent meg fogok tenni azért, hogy kiharcoljam a tizenhármas csapatba kerülést. Nem tudom miért, de valahogy sokkal magabiztosabb és optimistább vagyok ezzel kapcsolatban, mint az elmúlt években. Hiszem, hogy ott a helyem a tizenháromban!
- Az, hogy Szolnokra igazolsz ilyen szempontból kettős hatású: Budapestről elkerülsz, így mégis csak ritkábban lát a szövetségi kapitány, hiszen nem fog leutazni egy Szolnok-Szentes meccsre, viszont a Szolnok nagyon nagy csapat továbbra is, a legnagyobb célokért küzd. Ez a válogatottsági esélyeidet hogy befolyásolja?
- Nem tudom, hogy befolyásolja-e. Negatív irányba, úgy gondolom, biztos, hogy nem. Pozitív irányba - talán, még nem tudom. Kiemelkedő tudású játékosok mellett szerepelni, edzeni és játszani folyamatosan - ez nagyon jó dolog, inkább előrelendítheti a pályafutásomat, de ezt majd az idő megmutatja.
- Van még valami, amit el szeretnél mondani, de nem kérdeztem?
- Igen. Én ebben a három évben azt éreztem az OSC-ben, hogy nagyon megbecsülnek, mindig számíthattam mindenkire, és nem azért megyek el, mert bárkivel összevesztem, vagy bárkivel rossz lenne a kapcsolatom. Apáthy Endre bá' mindig korrekt volt velünk, külön meg kell említenem Menyhárt Zolit is, akivel baráti kapcsolatot alakítottam ki az uszodán kívül is. Tóth Lacival nagyon élveztem ezt a rövid közös munkát, rendkívül jól felkészült és motivált edzőnek tartom, olyan játékot hozott ki belőlünk a meccseken, amit eddig nem mutattunk a szezon során.
A végére hagytam Becsey Petit, mert ő áll hozzám a legközelebb. Egészen kisgyerekkorom óta ismerem, nagyon sok mindent köszönhetek neki, bármilyen problémám volt ebben a három évben, mindig fordulhattam hozzá és segített. Kicsit úgy érzem, hogy ennek az OSC családnak ő az "apukája". Miatta is nagyon nehéz volt a váltás, mert nagyon szoros a kapcsolatunk, de úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.
- Sok sikert az új csapatodnál, köszönöm a beszélgetést!
(Lejegyezte: Kerbi)
