A kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok Madaras Norbertet szorította ki a válogatottból Zalánki Gergő, aki így 21 évesen olimpián szerepelhetett. A Rióig vezető útról, az olimpián történtekről kérdeztük az Egertől az OSC-ba igazolt balkezes játékost.

ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:

- Kezdjük egy rövid, lényegre törő értékeléssel, milyen volt, mit jelentett számodra Rió?

- Az első gondolatom az, hogy milyen nagyszerű csapatunk volt. Manóval pont arról beszéltünk, hogy nem tudjuk, mikor lesz még egy ilyen esélyünk, ilyen csapatunk. Hatalmas élmény volt az egész és nagyon sokat tudtam fejlődni.

- Akkor nyilván egy kicsit a csalódás is benne van, hiszen azt mondtad: "mikor lesz legközelebb ilyen esély..."?

- Persze. Meg akartuk nyerni az egész tornát és ez nem sikerült, ezért valóban csalódottak vagyunk.

- Mielőtt a korábbi időszakról kérdeznélek, kíváncsi vagyok, mi volt ez a nagy hajmizéria a riói torna első napjaiban? Egyre másra vágtátok le a hajatokat, előbb meghagyva egy kis csíkot, aztán ezt is eltüntetve. Mi volt ez?

- Ez úgy történt, hogy volt egy megbeszélésünk a szerbek elleni nyitó meccset megelőző napon, ezen alaposan felhergeltük magunkat. És mivel maradt néhány óra szabadidőnk, valamit csinálnunk kellett. Már régóta beszéltük Manóval, hogy le kellene vágatnunk a hajunkat, s ez a feszültség oldása szempontjából is jó időpontnak tűnt. Az első ötlet az volt, hogy simán levágatjuk géppel. Szivós Marcinál volt ilyen eszköz (ő vágta le Varga Dániel haját is - a szerk.) és mivel ki akarta élni a fodrászhajlamait, próbaként meghagyott egy tarajt :-). Nekem igazán nem jött be, fél órán át viseltem, utána eltüntettem. Manó először meghagyta, de pár nappal később ő is a lenyírás mellett döntött. Közben viszont Decker Attilának megtetszett, úgyhogy ez a taraj hozzá "vándorolt át".

- Vissza tudsz emlékezni, mikor gondoltál először arra, hogy esetleg kijutsz Rióba, benne lehetsz a csapatban?

- Talán a magyar bajnoki döntők után. Úgy éreztem, hogy jól sikerült számomra az a sorozat és ha ilyen teljesítményt tudnék nyújtani nyáron, akkor esetleg lenne esélyem bekerülni.

- Sok inspirációt kaptál, Benedek Tibor nagyon sokat foglalkozott veled egyénileg is, folyamatosan ébren tarthatta benned a reményt. Ez mennyire segített?

- Igen, Tibi nagyon sokat foglalkozott velem, gyakran kellett ottmaradnom edzés után is, nagyon sokat segített, főleg abban, hogy elhiggyem: igenis, ott van a helyem. Szerintem, ahogy az egész csapatot, engem is profin felépített. Sok terhet rakott rám, "lefárasztott", megnézte, hogy bírom, utána adott egy-két olyan feladatot, ami még további nyomást jelentett számomra. Így csináltam végig a nyarat és szerintem ez alatt az időszak alatt rengeteget tudtam fejlődni, előre lépni. Úgyhogy azt mondhatom, nekem ez egy nagyon jól nyár volt, még így is, hogy Rió így alakult.



- Az olimpia mint különlegesség, mint verseny, mennyire inspirált téged korábban, volt-e benned esetleg valamilyen félelem éppen a különlegessége vagy a nagy elvárás miatt?

- Félelem lett volna, de Tibiék kiölték belőlem. Folyamatosan azt hallottam, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy ez egy olimpia, ugyanúgy meccsek lesznek, ahogy a bajnokságban, meg kell nyerni az összeset, ugyanolyan lesz, mint volt számomra egy ifi Eb - erre is felkészítettek. Ne törődjek azzal, hogy felhajtás lesz, sok ember a lelátón, találkozhatunk világsztárokkal, csak foglalkozzak, hogy jönnek a meccsek, amiket meg kell nyerni és azok semmivel nem lesznek nehezebbek  mint bármely más tornán.



- Amikor elindultatok, nyilván tudtad, hogy vízilabdás szempontból mi a feladatod. Ez rendben volt, tehát uraltad, tudtad, hogy meg tudod csinálni?

- Igen. Amit még vártak tőlem, az még néhány gól volt, Tibi számított rá, főleg a Montenegró, meccsen, ott nem lőttem sajnos egyet sem, ezt nagyon sajnálom, ott egy-két gól rengeteget ért volna. Ez nem sikerült.

- Ez min múlott? Ideges voltál vagy az a visszafogottság hatott rád is, ami az egész csapatot jellemezte, ahogyan azt Vámos Marci leírta?

- Igen, Marcinak igaza van, ott az első félidőben kicsit megilletődtünk, nem játszottuk azt, amit tudunk, illetve a lövések..., én is fejbe lőttem a montenegrói kapust. Ez volt a legrosszabb, hogy vagy nem találtuk el a kaput vagy esélyt sem hagytunk a kapusnak, hogy esetleg elmozduljon a labda elől... Borzalmas volt, nem is tudom, mikor lőttünk korábban ennyire rosszul, mint ott, az első félidőben. Ezt bánom én is nagyon, ha csak egy kicsivel jobbak lettünk volna, akkor minden másként lakul, de ez már történelem, nem tudunk változtatni rajta.


Illyés Tibor (MTI) felvétele

- Az Eb-n, amikor az elődöntőben kikaptunk Montenegrótól, az volt a "mondás", hogy fizikailag megtörtek minket. Ez most egyáltalán nem látszott...

- Nem, szerintem a második félidőben jobbak is voltunk már, mint a montenegrói csapat, az első félidő volt az, amiből nagyon rosszul jöttünk ki. Mi kezdtük el borzalmasan azt a meccset, nem ők voltak jók.

- De pont ennek keresem a megfejtését! Játszottatok addig hat meccset és nem volt jele ennek a tanácstalanságnak. Korábban, a felkészülési meccsek során sem. Keresem, hogy mi lehetett az ok.

- Ez egy negyeddöntő volt. Nagy jelentőségű meccs, mert lényegében ezen dőlt el, hogy sikeresek leszünk-e vagy nem.

- Ennek az izgalma?

- Igen.

- Vissza tudsz emlékezni, amikor a bemutatásra készültetek meccs előtt: más volt a légkör mint korábban, ilyen helyzetben?

- Nem mondanám, én sem izgultam jobban, mint máskor, mégis, szerintem mindenkiben ott volt mélyen, legbelül, hogy itt dől el, boldogan fogunk hazamenni vagy nem. Nem tudjuk a felkészülés során gyakorolni azt a nyomást, azt a terhet, amit egy negyeddöntő helyez ránk.

- Jó, persze úgy beszélünk most erről, mintha agyonvert volna minket Montenegró, pedig meccs közben felálltatok és a vége döntetlen lett...

- Igen. Felébredtünk, rájöttünk, hogy ez is csak egy meccs. Már az elejétől így kellett volna felfognunk, ezt is csak meg kell nyerni és aztán megyünk tovább. Csak ott az elején valahogy beragadtunk.



- Vissza tudsz-e emlékezni, hogy mit éreztél a meccs után?

- Szomorúak voltunk.

- Nyilván szörnyű volt, amikor tudatosodott benned, hogy elment az éremesély. Segített neked valamennyire a tudat, hogy fiatal vagy, akár még több olimpia is lehet előtted?

- Ez akkor nem fordult meg a fejemben, mondták is nekünk, fiatalabbaknak, hogy ne gondoljunk arra, hogy ez számunkra egy "próbaolimpia". Nem vigasztalt egyáltalán az, hogy nekem esetleg még lesz esélyem olimpiát nyerni, szomorú voltam és csalódott én is, mint a többiek. Utána már ez így is maradt végig. A meccsekre összeszedtük magunkat, de talán még a bemelegítések alatt is érezni lehetett, hogy mennyire csalódottak vagyunk, s amikor elkezdődött a játék, úgy voltunk vele, hogy most már ezt kell megnyerni, de amint véget ért a meccs ugyanúgy visszakerültünk abba a csalódott, szomorú állapotba. Talán a görög meccs után, amikor vége volt számunkra az egész olimpiának, egy kicsit felszabadultabbak voltunk, hogy legalább ez az ötödik hely megvan.

Egyébként természetesen sokat beszélgettünk egymás között, hogy mi lehetett a baj...

- Na ezt mondd el, jutottatok valamire???

- Nem jutottunk semmire. Talán, ha most ülnénk le, de akkor még nem volt bennünk egyetlen okos gondolat sem.

- Nem is a te feladatod megállapítani, kideríteni, de azért magadban gondolkodtál ezen?

- Nem igazán jutottam semmire, még most sem tudom. Csak egy tipp volt, hogy talán a negyeddöntő izgalma okozta azt a gyengébb teljesítményt. Meg aztán a hazaérkezés után próbáltam lezárni a dolgot és csak azzal foglalkoztam, hogy kipihenjem magam.

- Előtte te semmilyen intő jelet nem láttál, hogy baj lenne?

- Nem.



- A saját játékoddal, azon kívül, hogy nem lőttél annyi gólt, amennyit szerettél volna, mennyire voltál elégedett? Eleget játszottál-e vagy szerettél volna többet vízben lenni?

- Az a pár gól hiányzott, főleg Montenegró ellen, ahogy mondtam, de amúgy jól ment szerintem. Védekezésben stabil voltam, nem hibáztam, az kifejezetten jól ment, nem mondhatnám, hogy csalódott lennék a játékom miatt.

- Amit Marcitól is kérdeztem: ha valamit másképp csinálhatnál, mi volna az? Akár neked, akár a csapatnak.

- Azon a Montenegró elleni meccsen fejbe lőttem a kapust, azt talán máshova lőném. Mert nem védett jól az a kapus, mi lőttük bele a labdákat. Azt a lövést biztosan máshogy csinálnám.

- Ez a jelenet visszajár benned "rémképként"?

- Most, hogy felhoztuk, igen.  :-)

- De egyébként nem álmodsz erről?

- Nem.



- Mi az, amit tanultál az olimpia alatt, amit elraktározol, hogy erre kell figyelnem, vagy ezt jó, hogy átéltem, volt ilyen?

- Rengeteg ilyen dolog volt.

- Mondj hármat!

- Minden meccsnek az a lényege, hogy nyerjünk. Nem számít, hogy milyen meccs az, bajnoki mérkőzés vagy olimpiai negyedöntő vagy világbajnoki döntő, nem szabad a téttel foglalkozni, hiszen mindegyik előtt tudjuk, hogy mit akarunk játszani, hogy meg akarjuk nyerni. Ez a lényeg, a többivel nem szabad foglalkozni. A játékkal kell törődni, nekem természetesen azzal, ami a saját feladatom, és ha azt megcsinálom rendesen és bízom a többiekben, hogy ők is megcsinálják a feladatukat, akkor nem lehet nagy gond.

- Ez egy...

- Egy nem elég? Most nem jut eszembe több. Talán ez volt a legfontosabb. És ebből következik, hogy ugyanolyan bátran is kell játszani mindegyik meccsen. Azért vízilabdázok, hogy gólt lőjek, úgyhogy lőnöm kell. Erre majd jobban odafigyelek a következő szezonban.

- Hazajöttetek. Hogy fogadtak az ismerősök, barátok, hogy láttad a kinti szereplés hazai visszhangját?

- Akivel eddig beszéltem, gratulált én meg mindig azt mondtam, hogy köszönöm, még akkor is, ha nem is értettem, hogy mihez, hiszen nem ezért mentünk ki. A csalódottság még mindig bennem van, lehet, hogy egyszer majd értékelni fogom ezt az ötödik helyet, de egyelőre nem.

- A jövő? Új csapatban kezded a klubszezont, s milyen terveid vannak a válogatottsággal kapcsolatban?

- A válogatottban még stabilabb szerepet szeretnék játszani, azt kellene elérnem, hogy húzóember legyek. Az új csapatomban, az OSC-ben pedig az a cél, hogy a legjobbak közé tartozzak, tényleg válogatott szintű teljesítményt nyújtsak, s ezzel minél jobban tudjam segíteni a csapatot.

- Van-e bármi még, amit nem kérdezted, de szívesen elmondanál?

- Általában próbálom pozitívan nézni a dolgokat és ezzel az 5. hellyel kapcsolatban azt tudom pozitívumként megfogalmazni, hogy ha nyertünk volna Rióban, akkor talán fennállt volna annak a veszélye, hogy megelégszem az elért eredménnyel - bár nem hiszem -, de így még nagyobb lendülettel, erőbedobással fogok edzeni, hogy négy év múlva már valóban olimpiai bajnok lehessek. Nem fogok ellustulni...  Lehetek ennél még sokkal jobb, s még keményebben edzek majd, hogy teljesüljön az álmom.

- Köszönöm a beszélgetést!

ZALÁNKI GERGŐ ADATLAPJA A VLV-N

A VLV RIÓI ALOLDALA EREDMÉNYEKKEL, TUDÓSÍTÁSOKKAL, JEGYZŐKÖNYVEKKEL