Az egriek világbajnok centere végigcsinálta az olimpiai felkészülést, de nem került be a riói csapatba. A  ZF-Eger sajtófőnöke, Kis Szabó Ervin készített vele interjút, amit az alábbiakban ismertetünk.

– Magától adódik a kérdés: hogy élted meg, hogy kimaradtál az olimpiára utazók közül?

– Nem ez volt életem beszélgetése Benedek Tibivel. Még akkor is nagyon rossz volt, hogy már menet közben is lehetett érezni: én csak akkor utazom, ha Pufi, vagy Kis Gábor megsérül és ugye ott volt még Tóth Marci is.

– Miből érezted mindezt?

– Az az igazság, hogy amikor kimentünk Belgrádba a szerbekkel kétkapuzni, nekem nagyon nem ment a játék. Én is éreztem, el is voltam keseredve. De akkor Tibi még biztatott. Azt mondta ne foglalkozzam vele, dolgozzak továbbra is keményen, sok idő van még a felkészülésből, van az úgy, hogy semmi nem sikerül, hiába akarja az ember. Utána azonban nem kaptam annyi lehetőséget a bizonyításra, mint amennyit szerettem volna.



– Esetleg nem volt olyan – akár csak tudat alatt is –, hogy nem teljes erőbedobással készültél? Hiszen már az elején lehetett tudni, hogy Tóth Marcival együtt, amolyan vésztartalékként szerepeltek.

– Ezt sokan kérdezték már tőlem, de a válaszom mindig a leghatározottabb nem! Úgy indultam neki az egész felkészülésnek, hogy magamat ne okolhassam. Beleadtam mindent, aztán lesz, ami lesz. Így gondolkodtam. Persze, hogy tudtuk a szerepünket, de akkor is rossz volt megélni, hogy tulajdonképpen már a felkészülés felénél kiderült: én nem utazhatom. Ezzel együtt teljes erőbedobással dolgoztam, nem foglalkoztam semmivel. Istenigazából akkor tudatosult bennem, hogy számomra véget ért az olimpia, amikor az utolsó edzésről jöttem ki a szigetről.

– Mindezek után, hogyan élted meg magát az olimpiát?

– Nézd! Ez egy nagyon erős csapat! Mindenki tudta a helyét. A világ nem dőlt össze bennem, mert, kimaradtam. Komolyan gondolom, hogy ebben a társaságban, úgymond „csak” felkészülni is megtiszteltetés. Köztudott, hogy Erdélyi Balázs az egyik legjobb barátom. Végtelenül örültem neki, hogy jól játszott, egyéni sikereket ért el. Minden este beszéltem vele. Olyan volt, mint ha én is ott lettem volna. Elmondott mindent, azt is, amit a kamerák nem mutattak meg. Nagyon szurkoltam neki is, meg a csapatnak is. Ez a szereplés nüanszokon múlott, elszomorított, és nagyon sajnáltam, hogy így alakult.



– Aztán hogyan telt tovább a nyár?

– Családot látogattam Nagykanizsán, meg a Balatonnál, elmehettem a Sziget-fesztiválra, voltunk Malagán a barátnőmmel. Sikerült végre egy nagyot szusszannom, pihennem. Dabrowski Norbinak köszönhetően három hét volt a szabadság. Három hét! Nem emlékszem arra, hogy mikor pihenhettem utoljára egyben három hetet. Feltöltődtem, jólesett!

– Gondolom, gyorsan elszaladt, harmadik hete újra látogatod az edzéseket, már itt a megszokott környezetben, Egerben…

– Isten lássa a lelkemet, már hiányzott a mozgás. Szívesen jöttem, nagy kedvvel kezdtem el dolgozni. Nem mondom, hogy könnyű, ahhoz ismerni kell Dabrowski Norbit, de élvezem. Sok fiatallal dolgozunk. Hamar összerázódtunk. Van némi de ja vu érzésem is, ahogy figyelem, miként magyaráz nekik Norbi, hogyan tanítgatja őket. Nemcsak a vízilabdára, hanem az élet egyéb dolgaira is. Mint nekem, annak idején még a BVSC-ben. Örülök, hogy csapattársként is megismerkedhettem Kovács Gergővel. Azt kaptam tőle, amit vártam. Nagyon rendes, értelmes srác! Végtelenül szorgalmas, lelkiismeretes. Láttam a nyáron, ahogy edzett a juniorokkal a Margitszigeten, mert nagyon izgult, hogy milyen lesz az első vélemény róla Egerben. Ha komplexek leszünk, biztos vagyok benne, hogy gyorsan beilleszkedik. Már most is mindenki szereti, elismeri. Nagy játékos lesz belőle, a jövő válogatottjának alapembere.



– Ez nagyon szép, de maradjunk csak nálad! Most, hogy Kis Gábor bejelentette a visszavonulását, megnyílt az út előtted. Mit tervezel a jövő évi budapesti világbajnokságra?

– Sem a világbajnokságra, sem a következő olimpiára nem tervezek. Ennél sokkal tovább gondolok! A következő tíz évben nem szeretnék világeseményről lemaradni. Úgy készülök, úgy dolgozom, hogy ne legyen kérdés, ki az egyik center a magyar válogatottban.

– Ez az elszántság az egész vízilabdasportnak igen jót tesz, nem különben a ZF-Egernek! Mit vársz az új bajnokságtól?

– Egy kiegyensúlyozott, jó Egert várok, mert az elmúlt szezonban kicsit hullámzott a teljesítményünk. Sokan mondják, hogy gyengébb lett a csapat. Akik valóban így gondolják, azoknak csattanós választ fogunk adni. Kovács Gergőről már beszéltem. Decker Ádinak is nagyon örülök, hogy velünk lesz az új szezonban. Azért én nem szeretnék egy olyan csapat ellen játszani, ahol három olyan bekk lesz, mint Ádi, Csucskovics, meg Angyal Dani. Akik azt mondják, hogy gyengébb lett  a csapat, azok nem ismerik a fiatalokat,  Biros Barnát, Szalai Gábort, vagy a kapus Csiszár Boldizsárt. Örülök a sorsolásnak is, hogy nem kell sokat utaznunk. Egyszer megyünk Kaposvárra, de ezen kívül szinte csak Budapesten kell játszanunk az idegenbeli meccseinket. Ez a regenerálódás miatt fontos. Mivel tavaly sok volt a sérülés, mostantól már gyógytornász is foglalkozik velünk, hogy megelőzzük a bajt, ha meg bekövetkezik, gyorsabb legyen a felépülés. Nemcsak játékosállományban, hanem ezzel is erősödtünk. Kíváncsi leszek az ellenfelekre, elsősorban a Fradira. Az is jó lesz nekünk, hogy míg tavaly mindenki rólunk meg a Szolnokról beszélt, meg esetleg az OSC-ről, most nem vagyunk annyira középpontban. Most az OSC és a Fradi erősítéseiről szól minden. Majd meglátjuk. Tavaly mindenképpen meg akartuk nyerni a Magyar Kupát, mert Egerben volt a négyes döntő. Most azt nem tartom annyira fontosnak, ahogy a bajnokságot is, csak a Bajnokok Ligája mögé helyezem. Szerintem ott kell nekünk az idén megmutatnunk, hogy mit is tudunk igazából. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy akár a Magyar Kupáról, akár a bajnokságról lemondanánk. Ezt már mindenki tudja Egerben, hogy itt csak a győzelem, ami elfogadható. Meg is fogunk tenni érte mindent!

Kis Szabó Ervin/egrivizilabda.hu