Az egyik legtehetségesebb magyar pólós nagy hazai és külföldi klubok ajánlatát visszautasítva újabb egy évre írt alá jelenlegi csapatához, a Szegedhez. Döntését alaposan átgondolta és nagyon érdekesek a megfontolásai. vlv-interjú.

MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek:

- Gondolom, hogy nagy lehetett a kereslet irántad, igazából az a kérdés, hogy melyik az a csapat, amely nem kínált szerződést...?

- Nem hiszem, hogy erről sokat érdemes beszélni. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy valóban több csapat megkeresett, ezek között voltak Magyarország topklubjai is, végül mégis a maradás mellett döntöttem.

- Külföldről is kaptál ajánlatot?

- Igen, mondhatni, hogy patinás kluboktól, de semmiképpen nem akartam külföldre menni.

- Miért?

- A válogatottak Magyarországon játszanak, szerettem volna "szem előtt maradni".



- Az itthoni ajánlatok, mint mondtad, topklubktól jöttek, tehát a Szegednél magasabb szinten rangsorolt csapatokban játszhattál volna. Mi döntött a Szeged mellett?

- Nyilván több érv is amellett szólt, hogy erősebb klubcsapatba menjek. Több klubbal is a Bajnokok Ligájában szerepelhettem volna, olyanokkal, amelyek final six-esélyesek. Az is a fejlődésemet szolgálta volna, ha olyanokkal edzek, játszom együtt, akik válogatottak. Számomra azonban fontosabb volt, hogy nyugodt környezetben, mondhatom azt is, baráti környezetben folyamatosan sok játéklehetőséget kapjak. Ezt egyébként a többi klubbal folytatott tárgyalások során is hangsúlyoztam: számomra nem az anyagiak a legfontosabbak, hanem az, hogy 19 évesen sokat játszhassak. Ezt az adott kluboknál meg is ígérték, valószínűleg sikerült is volna elérni, de végül úgy döntöttem, hogy még egy évig itt szeretném csiszolni a tudásomat.

- Az, hogy a testvéreddel együtt játszol Szegeden, számított a döntésnél?

- Nyilván ettől nem tudok eltekinteni, de már az Eb után megbeszéltük családilag, hogy nem vagyok "röghöz kötött", a szüleim is teljes mértékben rám bízták a döntést. Ők elmondták, mit gondolnak, a bátyám is azt mondta, hogy mindenben támogat, sőt voltak ajánlatok, amelyeknek az elfogadását ő jó döntésnek tartotta volna, végül én magam határoztam.



- A családon kívül mástól is kértél véleményt? Megkérdezted például Benedek Tibort vagy Horkai Györgyöt?

- Természetesen. Mindkettőjük véleményét kikértem, el is mondták, nyilván ezt is mérlegeltem, amikor átgondoltam, hogy milyen döntést hozzak.

- Amikor elhatároztad, hogy mi legyen, megkönnyebbültél? Sokat rágódtál, nagyon foglalkoztatott a dolog?

- Persze, hiszen ilyen fiatal korban nagyon fontos döntés, hogy nagy csapathoz igazoljon-e az ember. Igen, felélegeztem, amikor pont került a dolog végére.

- Meg sem kérdeztem, de ezek szerint jól érzed magad Szegeden...

- Nagyon! Nagyon tetszik a város, a csapat, a hangulat, ez az egyik legjobb hely, ahol valaha voltam.

- Szakmai szempontból milyen lesz a csapatod a következő szezonban?

- Fiatalodik a csapat, ezt már most mondhatom, bár a teljes keretünk még nem ismert. Biztos, hogy a fiataloknak egyre inkább át kell venni a korábbi idősebbek, a húzóemberek szerepét.

- Mire számítasz az eredményeséget illetően?

- Jövőre is szeretnénk a 4-5. helyet megcélozni, azt gondolom, erre nem is leszünk esélytelenek. Ahogy hallani, a többi csapat is erősödni fog, nagy kihívás lesz ez a számunkra.

- Még nem dőlt el, hogy sikerül-e nemzetközi kupában játszani ősztől, hiszen ehhez meg kell szereznetek az 5. helyet a bajnoki rájátszásban a BVSC-vel szemben. Ez neked mennyire fontos?

- Nagyon. Számomra minden mérkőzés, amit nem magyar, hanem más stílusú, horvát, olasz vagy szerb csapattal játszunk, fejlődési lehetőséget jelent. A válogatott mérkőzésein folyamatosan a bőrömön érzem, hogy mennyire más a játék, mint amikor magyar klubbal kell küzdeni. A csapatunk gerince fiatal lesz, sokat számít majd és segítheti a fejlődést a nemzetközi meccseken szerzett tapasztalat.



- Folyamatosan tagja vagy Benedek Tibor válogatott keretének, sőt, nem csak a keretnek, hanem a meccseket játszó csapatnak is. A legnagyobb harc azonban továbbra is talán a kapásoldali helyért folyik, hogy látod a helyzetedet most, amikor már megvan a riói kvalifikáció és egyre közelebb kerülünk az olimpiához?

- Valóban egyre közelebb van Rió, úgyhogy természetesen minden mérkőzésen olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, hogy rászolgáljak a csapattagságra, benne maradjak a szűk keretben és Rióban szerepelhessek, ott aranyérmet nyerhessek. Tudom, hogy 19 évesen bekerülni az olimpián szereplő válogatottba nem "sorsszerű", de azt gondolom, hogy reális esélyem van erre és meg is fogok tenni mindent, hogy sikerüljön.

- Ezt annak tudatában mondod, amit eddig teljesítettél? Nyilván meg tudod ítélni, hogy mit produkáltál az edzéseken és a mérkőzéseken.

- Véleményem szerint tudtam olyan teljesítményt nyújtani jó csapatok ellen, komoly tornákon, téthelyzetekben, hogy meggyőzzem a kapitányt: bátran számíthat rám fontos pillanatokban is.

- Köszönöm a beszélgetést!